A house deep in the forest

Whang

Nem rég talatam egy helyet ahol csak magam lehetek. Már egy pár napja ki járok ide. Semmit nem hozok magammal csak egy kis bicskát és ennyi. Le ültem az egyik fa tövébe, halagtam ahogy a madarak csiripelnek. Épp csak fel húztam a pulcsim újját meg ált előttem valaki.
-Nocsak Whang. Így akarsz figyelmet. Nézzétek csak. - kezdett el röhögni előttem. Még két srác sétált elő.

-Jaj a végén meg öli magát. - gugolt le velem szembe egy akinek cigi volt a kézben.
-Ezt szereted? - nyomta bele a cigi csikket az egyik friss vágásba.
-Mi az Whang, tán nem csak pénz kéne. - szorított rá a csuklómra.
-Fogjátok le! - parancsolt rá a másik kettőre. El kezdtem ellenkezni ahogy tudtam de csak össze vertek.
-Most már nyugton maradsz vagy kell még egy két seb? - szorítottak le a földre.
-Tartsátok! - lépett a lábamhoz. Ki oldotta az övemet. El kezdte le húzni róllam a nadrágom. Ilyedtemben a sírás fogott el. Nem akarom még egyszer át élni azt amit az apám tett velem. Mikor már a boxerem húzta volna le hirtelen meg ált.
-Engedd el vagy golyót kapsz a fejedbe! - halottam meg egy ideges mély hangot.
-Most mind a hárman el tűntök innen! Ha nem, golyót kapsz a fejedbe. - a mondat végére be biztosította a fegyvert.

Mind a három srác fel ált és el rohant. Amint tudtam vissza vettem a nadrágom és el kezdtem hátrálni a földön. A hátam bele ütközött egy fába igy nem tudtam tovább menni. Le húztam a pulcsim újját a kapucnit pedig a fejemre. Úgy figyelmet mit fog csinálni. Mikor el tette a fegyvert teljesen meg lepődtem.
-Én nem akarlak bántani. Segíteni jöttem. - nyújtotta a kezét.
-Szerintem te nem emlékszel de én tudom ki vagy. Egy gimibe jártunk. Minho vagyok. - gugolt le velem szemben.
-Hyunjin. - fogtam meg a kezét.
-Mért segítesz nekem? Tőled mindeki fél. Gazdag család örökös fia. - köptem a szavakat félelmemben. Épp meg szólalt volna mikor egy kurva nagyot dörgött az ég.
-Picsába. Gyere. - fogta meg a kezem és húzott fel.
-Hova? Minek? Mit akarsz tőllem? - húztam el a kezem.
-Itt pár percen belül le szakad az ég. Ha itt maradsz meg fogsz halni az pedig az én saram lenne. Ezért magammal viszlek. - magyarázta el lassan.
-Mért bízzak benned? - álltam egy kicsit arrébb.

-Azért mert egy évvel idősebb vagyok és most mentettelek meg attól, hogy valami köcsög meg erőszakoljon. - kezdett el érvelni. Mikor újra dörgött hirtelen el kapta a kezem és rohanni kezdett egy irányba. Még egy kicsit sokos állapotban voltam ezért nem a lábam elé figyeltem. El estem egy kórhat fa rönkbe.
-Ááááá. - fogtam meg a bokám a földön.
-Fel tudsz álni? - fordult hátra. De csak a fejem ráztam.
-Gyere, segítek. - fordult vissza és vett fel a kezébe.
-Ha jót akarsz magadnak most a nyakamba kapaszkoszd. - indult el hirtelen. De pár lépés után le szakadt az ég. A szél meg el kezdte tépni a fa ágakat.

Csapzottan de el értünk egy hatalmas házhoz.
-Tegnap apám azt mondta pár embere itt szállt meg úgy, hogy van kaja. - tett le az ajtóba. Épp akkor jött egy nagyon löket szél így véletlenül neki dőltem. Az ajtó gyorsan kinyilt. Miután bent voltunk be zárta.
-Hé maradj egybe. - kapott el mielőtt el dőltem volna.
-Ülj le keresek valami tiszta ruhát. - tolt beljebb egy kicsit.
-Ez egy hatalmas ház el fogsz tévedni. Nem ismered. - szóltam utána.
-Akkor inkább addig a vizes ruhában leszel még nem vagy képes menni? Vagy mi a terved? - sétált vissza.
-Ne...nem tudom csak most nagyon nem akarok egyedül maradni. - bámultam magam előtt a földet.
-Ezt meg értem. - nézett el mellettem.
-Gyere. - indult el a másik irányba.
-Nos van egy hatalmas pokróc, egy overál és egy XXL - s ing ami picsába ez az enyém. - vette fel a dolgokat a földről.
-Mért vagy ilyen kedves velem? - fordultam felé.

-Először is csak nézz magadra, másodszor a jelek szerint beteg vagy, harmadszor ez a vihar nem most fog el álni úgyhogy itt leszünk egy darabig. Es az nagyon nem lenne jó ha egy óra múlva valahol bujkálnál előlem. - ált meg előttem.
-Szóval válasz. - mutatta fel az anyagokat. Rá böktem az ingre meg a pokrócra. Ő oda adta azokat. Pár perc múlva meg szólalt.
-Abból amit az erőben láttam. Nem ez volt az első eset veled ha jól gondolom. - várta a reakcióm de szerintem azt kapta amit várt.
-Csak vedd le a vizes ruhát. El fordulok. - fordult nekem háttal. Nagy levegőt vettem és el kezdtem le vetkőzni. A vizes ruhám le tettem a padlóra az inget pedig fel vettem. Abból ki indulva milyen kicsinek tűnt el veszek benne. Szinte a pokróc nem is kell mert akkora az ing.

-Meg fordulhatsz. - tartottam magam előtt a pokrócot. Ahogy meg fordult teljesen döbbent fejet vágott.
-Mi az? - kérdeztem vissza. Erre ő le kapta az ingjét és elém tartotta.
-Ugyan az az ing van rajtam. - mutatott rá a méretre.
-És? - néztem rá tovább.
-Ahhh, még mindig nem érted? - fogta a fejét mire én csak meg ráztam.
-Hyunjin, figyelj ne ilyedj meg. - sétált mögém amitől ki rázott a hideg. Mind a két kezével meg fogta a csípőm. Teljesen körbe ért.
-Ha nem tűnt volna fel eddig az az ing szűken áll rajtam. - vette el a kezét. Mikor le esett mit mondott el kezdtem bámulni a ki dolgozott felső testét. Észbe kaptam rögtön és el fordultam. Ő persze addig át öltözött.

-Meg vagyok. - halottam ahogy el indul.
-Hova mész? - fordultam utána.
-Itt egy kanapé. Az ház baszott nagy. Egyedül nem megyek szét nézni. Így marad a kanapé. De az poros. Ott pedig van egy rongy. - mutatott a sötétbe. Utána mentem mert már nagyon be sétált a sötétbe, hogy nem láttam. Ahogy az ajtóhoz léptem hitelen két darab patkány szaladt ki. Ilyedtemben fel sikitottam és hátra estem. Minho elő jött a sötetből de el is fordult. Ahogy hátra estem az ing fel csúszott a hasamig. Amint vissza igazitottam rám figyelt.
-Jézus, úgy sikitasz mint egy lány. - nyújtott kezet.
-Hogy el kerüljük a kellemetlen pillanatokat ezt inkább rád kötöm. - vette fel a pokrócot a földről és a derekam köré kötötte.
-Most meg úgy nézek ki mint egy lány.- mutattam végig magamon.