A house deep in the forest

Harmadik Éjszaka

Reggel várhatóan Minho ébredt először. Fel ültem de egyből ki is szúrtam őt. A konyhában pakolt valamit. Oda mentem hozzá de épp akkor rakott arrébb egy kisebb szekrényt.
-Mit csinálsz? - álltam meg az ajtóban.
-Van itt egy pince is. - mutatott le a földre.
-Érdekel? - fordult felém.

-Le tudunk menni? - sétáltam közelebb.
-Várj kinyitom. - sétált el a sarokba. Egy kis részt fel emelt a padlóból. Még arrébb tette én le néztem.
-Vigyázz megyek én előre. - sétált ide ő is.
-Azt kétlem. Milyen magas is vagy? - néztem rá miután láttam, hogy kevés hely van lent.
-183 cm. De most ez mit számít? - nem értetette mért kérdezem.
-Azért mert lent kevés a hely. Ha te mész le be vered a fejed. Én kisebb vagyok ezért én megyek le. - léptem rá a lépcső első fokára.
-Mi lesz ha el tévedsz? - kérdezett vissza.
-Nem tudom. De én megyek. - léptem egyel lejjebb.
-Várj van egy ötletem. - sétált el a kis szekrényhez amit arrébb tett.
-Itt ez a fonál. A végét rád kötöm. A másikat pedig fogom. - húzta szét a fonalat.

Nyújtottam a csuklóm de nem kötötte rá.
-Nem ködöd rám? - vontam kérdőre.
-De csak nem a csuklódra. - tekerte körbe rajtam a fonalat végül meg kötötte.
-Akkor le megyek. - indultam el le. Le érve a teljes sötétség fogadott. Egy darabig sétálgattam lent mikor meg láttam valamit. Nem tudom mi volt az de a sárga szemei magasan világítottak. Amint be csukta a szemet sötét lett de éreztem, hogy ott van. El fogott egy rossz érzés és pánikolni kezdtem. Hirtelen valami hozzám ért. Le néztem a kezemre és meg lattam, hogy az a valami a kezem fogja. Teljesen le blokoltam. Nem emberi kéz de valahogy mégis. Mikor újra ki nyitotta a szemét halálra rémültem. Hirtelen el kapta a torokom és rá szorított. Egy hang se jött ki a torkomon. El kezdtem le hámozni a kezét róllam de nem engedett. Egyszer hirtelen meg dondolta magát és el tűnt. Ahogy el tűnt a hangom vissza tért. Sikítva rohantam az ajtó felé. Pár mettere az ajtótól meg halottam Minho hangját.

-Hyunjin minden rendben? Patkányok? - halottam a hangjat de csak szaladtam a létra felé. Mikor oda értem hirtelen le csukódott az ajtót.
-Minho engedj ki! Minho! Ne ne ne! - kezdtem el sírva ütni az ajtót. Magam mögé pillantva újra meg láttam a sárga szempárt.
-Nem tudom be ragadt. - halottam újra a hangját.
-Minho siess. - álltam hátrébb.
-Nyugodj meg. - válaszolt lazán. De az a valami egyre csak közelített. Ahogy egyre közelebb jött én annál jobban sírtam. Hirtelen ki nyílt az ajtót én pedig egyből ki másztam. Minho ott ált az ajtótól kicsit távolabb. Egy az egybe bele szaladtam és sírva át öleltem.
-Hyunjin? Minden rendben? Mi történt a nyakaddal?- ölelt vissza fel kézzel.
-Most csak had maradjak így egy kicsit. - döntöttem a fejem a melkasának.
-Hyunjin kezdesz meg ilyeszteni. Mit láttál lent? - tolt el egy kicsit, hogy rám nézzem.

-Van lent valami. És nem patkány vagy egyéb állat. Ember szabású. - néztem vissza az ajtóra.
-Le megyek meg nézem. - indult volna el de vissza húztam a kezét.
-Ne! Ne menj le. Csak zárd vissza és tegyél oda valami nehezet. - húztam még közelebb.
-Biztos ne nézzem meg? Ellegé meg ilyedtél mert nem hiszem, hogy pár patkány miatt így sírnál. - fordult felém.
-Csak tegyél oda valamit nehezet és ne hagyj magamra. - kértem tőlle könnyes szemmel.
-Ha rá tolom a hűtőt az jó? - kérdezte miközben vissza zárta. Bólintottam ő pedig oda tolta a hűtőt.
-Akkor szerintem ma már csak üljünk le és pihennjünk. - indult el a nappali felé. Utána mentem és szorosan követtem őt.
-Van egy ötletem. - változtatott irányt és a könyvtár felé ment.
-Nézzünk filmet. - vette fel a dobozt amiben a régi filmek vannak.
-Működik a tv? - kérdeztem ahogy követtem őt.

-Ezezek nem olyan tvk mint mostanában. Ha be teszel egy ilyet akkor fog működni. - tette le a tv elé.
-Melyik legyen? - kutakodtt a dobozban.
-Mindegy. - ültem le a kanapéra.
-Akkor horror. - vett ki egyett a dobozból.
-Ugye bírod a horrort? - kérdezte és közben ki bontotta a kazettát.
-Nem nagyon néztem eddig filmeket. - válaszoltam nyugodtan.
-Mi? Akkor mit csináltál eddig? - kérdezte és közelebb jött.
-Nagy részt dolgoztam, hogy el tartsam apám, anyám halála után. De csak egy ideig. Utána egyre többet molesztált és nem jártam be dolgozni. Ki ruktak végül ő ment el dolgozni. Be zárva tartott otthon. Csak azért maradtam otthon nehogy valaki meg tudja mit csinál. Főztem rá és még tettem amit mondot. De mikor olyan kedve volt gondolom már te is tudod mit tett. De végül az egyik szomszéd rá hívta a zsarukat tavaly. Volt elég bizonyítéka. Ezért ki maradtam az ügyből. - húztam fel a lábam a kanapén.
-Hát az eléggé szar. De akkor majd most nézel. Bár ezek régi filmek. A Nosferatu egy néma film bár itt az írja van rajta hang szóval ez kicsit furcsa. De vegülis jó. - ült le a kanapéra.

-A horror filmeket általában sötétben nézik. Szóval nem gond ha le kapcsolom a lámpát? - kérdezte felém fordulva.
-Persze. - néztem vissza rá. El sétált a kapcsolóhoz és le kapcsolta azt. Ahogy sétált úgy követtem őt a szememmel. Egy pillanatra meg akadt a szemem a konyhán. Pontosabban a hűtő alatt. Újra láttam azt a sárga szempárt. A kis ajtó nem nyílt ki a hűtő miatt de annyira pont igen, hogy lássam. Farkas szemet néztem vele. Végül Minho beszéde rántott vissza a gondolataim közül.
-Minden rendben? - kérdezte a sötétet bámulva.
-Persze, persze. - néztem rá.
-Akkor el indítom a filmet. - lépett a tv elé.
-Egyépkent eddig te nem mondtál semmit magadról csak én. - jegyeztem meg halkan.
-Az én életem közel sem olyan nehéz mint a tiéd. Fel nőttem és most a családi cég vezetője vagyok miután 4 évvel ezelőtt meg örököltem apámtól. Nekem könnyű volt ellenben neked nehéz. Ami miatt tisztellek mert mégis itt vagy és élsz. Annak ellenére, hogy bántod magad. - magyarázta el az okát végül le ült mellém.

A film különösebben nem volt vészes. Bár pár perc után el aludtam. Úgy nagyon nincs meg a vége de azt végig tudtam, hogy Minho nézi és ott van. De csak ez számított, hogy ott van.