- Az enyém vagy rózsaszálam. Enyém a szíved és a tested. Akár hova is fogsz kerülni. Minden lélegzet vétel Hozzám fog vezetni. Akár hányszor fogsz velem találkozni. Sose fogsz tudni nemet mondani nekem. Meg te is akarni fogsz. Ahogy én is akarla...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Épp egy báli estére készülök. A nevem Scarlett Glória Blake, spanyol hercegnő vagyok. A sorsom meg van pecsételve. Amit hercegnő ként kényszer házasságot kel kötnöm. Egy nagyobb hatalommal rendelkező herceggel vagy gróffal. Ezen az estén kell el dönteném ki vesz feleségül. Ha ma este nem döntök én magam. Akkor helyettem fognak választani. Igy bele mentem hogy választok magamnak a vőlegényt. Nagy örömömre. Nem igazán van sok kedvem hozzá. De muszáj, hercegnői kötelesség. Muszáj kedvesnek és nyájasnak lennem. Alá rendelem magam a szabályoknak és az etikettnek. Bár mindig is utáltam a szabályokat, s a meg kötöttséget. Mindig is lázadó hercegnő voltam. Sose tudtak be törni és ez ezután se lesz másképp.
Medison az öltöztető nő. Már két órája a ruhám igazításával van el foglalva. Ami számomra nagyon unalmas. Két órája állok itt, mire minden fűző és fodor a helyére kerül. És még a hajam nincs is kész. Egy menyasszony nem készülődik ennyi ideig. A modern világban hercegnőnek lenni nem semmi dolog. Úri lánynak neveltek. És az is vagyok. Mármint nem. Ez csak vicc volt. Közel se viselkedek a négy falak között hercegnő módjára. Pimasz, önfejű és makacs vagyok. Ami miatt az apám mindig le szid. De nem érdekel.
- Kisasszony. Hogy kéri a haját?- kérdezi tőlem a fodrász lány. Mire mosolygok egy aprót.
- Legyen konty. Az illik a vörös ruhához. És a kék szemeimhez. - mondom magabiztosan. Mire fejét hajt és neki áll a hajamnak. Ügyes hamar készen lett. Bele tűzte a hajamba a tiarát. És a sminkem is fel kerül.
Na végre hogy három óra után készen lettem. Sietve lépek ki a szobából. A vacsora már igy is el kezdődött. Gyors léptekkel megyek le a hosszú lépcsőn. Meg rendesen el fáradok a végére. Pedig kislány koromban hányszor szaladtam fel le rajtuk. De már nem olyan egyszerű magas sarkúban és földig érő ruhába. Le érek a lépcsőn, majd mellém lép a bátyám Mason. Kedvesen nyújtja a karját felém.
- Hogy vagy kisasszony?- kérdezi gúnyolódva. Tudja hogy utálom ezeket a báli estéket és vacsorákat. Horkanok egyet.
- Milyen szellemes valaki, Mason herceg!- morgom az orra alá, de csak kacag rajtam egyet.
- nyugi kedvesem. Minden rendbe van. - mondja nyugodt hangon. Ami egyből meg nyugtat.
- Apám nagyon mérges?- kérdezem szuszogva. Mire csak mosolyog és meg ingatlan a fejét.
- Nem dehogy. De gyere, mert csam rád várnak. És ráadásul vendégünk is van.- suttogja. Mire meg torpant a lábam.
- Még is milyen vendég Mason? - kérdezek rá kíváncsian.
- Majd hamarosan meg tudod. Bár nem fogsz örülni neki. Hogy miért is van itt. De nem árulok el semmit. Rá érsz apánkkal veszekedni. - hunyorogja. Mire kuncogok egyet. Tudja ő is, ha úgyse tetszik amit mond. Akkor fel lázadok.
