Váratlan Szerelem Árnyékában

1. fejezet

Megvan az az érzés amikor minden rendben van az életedben? Na igen! Hát nekem ilyen ritkán van.
Emilia Rivers vagyok, 17 éves és jelenleg a legjobb barátnőm tömi az agyam azzal, hogy minden rendben lesz.
-És attól még hogy a hülye apád lelépett, attól még én itt vagyok és minden oké lesz.-mondja nekem Sofi

A legjobb barátnőm Sofia Harper. Egy gyönyörű lány, akit már 5 éves korom óta ismerek. És igen. Mondta, hogy lelépett az apám. Igen lelépett. Már 13-14 éves korom óta veszekednek anyával, és most talált egy nőt magának és lelépett vele. De csak egy SMS-t írt, hogy elmegy. Milyen apa ez? És ez nemrég történt. De az a legnagyobb szerencsém, hogy Sofival szinte szomszédok vagyunk, szóval bármikor tud egy kis észt és erőt önteni belém.

-Tudom! Na most beszélgessünk másról! Mivan a paliddal?-terelem gyorsan a témát.
-Aaa az a fiú! Egy csoda! Csak azt sajnálom, hogy a hülye Ethan Caldwell-lel barátkozik.
-Hát az elég nagy baj.
Ethan Caldwell. Egy gyökér. Együtt járunk matekra. Sajnos. Már másodikas korom óta szekál. És egyre rosszabb.
-De nembaj, elkerüljük.
-El hát!

-Emilia! Hazaért az öcséd! Légyszi menjetek el fagyizni. - szól anya a konyhából.
-Rendben megyünk!
-Sofi te jössz?
-Nem én nem tudok mert mennem kell haza.
-Ja oké, akkor majd legközelebb.
-Mindenképp. Holnap jöjjek érted?
-Aha légyszi.
És ilyen amikor 2 barátnő közül az egyiknek van meg a jogsija. Taxissá válik. És milyen nagy szerencsém van, hogy nem nekem van meg!

Pár perc múlva, Oliverrel a 8 éves öcsémmel mentünk ki a házból a hűvös novemberi délután fagyizni. Igen. Novemberben fagyizni. Mert van egy olyan szokásunk, hogyha nagyon ügyes a suliban akkor kap tőlem egy fagyit. Legyen tél vagy nyár.
-Milyet kérsz?-kérdezem az öcsémtől
-Na vajon milyet?
-Jóó igazad van, neked citromfagyi mániád van. - nevetem el magam, mert ő tényleg oda van a citrom fagyiért.
-Jajj ne, miért van itt Ethan Caldwell?
-A ki?-kérdezi a tesóm megszeppenve.
-Egy fiú aki mindig piszkál engem.
-El szeretnél menni?
-Nem, megveszem a fagyit és rá sem nézek.
-Oké.

-Emiliaa! Szia!-köszön rám Ethan. Dejó!
-Öhm szia?
-Miaz? Durcis vagy?
-Nem, de te miért nem mész el?
-Nem ehetek egy jó fagyit sem?
-Nem, ameddig én itt vagyok nem.
-Jajj de durcizz már, szeretnék veled beszélgetni. És ki ez a cukiság melletted?
-Az öcsém akit még véletlenül sem szeretnék a közeledben tudni.
-Naa én kedves vagyok.
-Ember, te beszívtál?
-Jajj dehogy is, csak kedves akarok lenni. Mondtam már.
-Jólvan. Ha kikedveskedted magad akkor mi mennénk. Szia Ethan.
-Naa! Hadd mondjam el amit szerettem volna.
-Mondjad.
-Na szeretnék bocsánatot kérni amiért mindig gyökér voltam veled!-váltott hangnemet és mostmár tudtam hogy komolyan beszél.
-De miért kérsz most tőlem bocsánatot?
-Mert egy idő után beleuntam abba hogy mindenkivel bunkó vagyok. Vagyis nem mindenkivel, de sok emberrel. De főleg veled. Nem tudom miért de rádszálltam, és piszkáltalak. De tényleg bocsi. Megbocsájtasz?
-Azta! Ilyenre nem számítottam! De ha befejezed, hogy leégetsz akkor megbocsájtok.
-Befejezem esküszöm! És tényleg bocsánat! Van esély arra hogy haverok legyünk?
-Talán!
-Oké, akkor megyek! Szia!
-Szia

Én 1 percig csak álltam és bámultam magam elé, mikor Oliver megrázta a kezem, hogy menjünk.
-Minden oké Emi?
-Aha csak erre nem számítottam.
-Fura volt. De lehet csak kedves akart lenni.
-Hát nem tudom Oli. A mi világunkban már nem biztos hogy így van.
-Ja, hát akkor most kiderül.
-Igazad van öcsi! És most kérsz egy fagyit?
-Mikor nem kérek?
-Igaz.

Miután hazaértünk gyorsan írtam Sofinak, és elmeséltem neki a történteket.

Emilia: És bocsánatért könyörgött. Érted pont ő. A suli majdnem legmenőbb és legbunkóbb pasija. 

Sofia hercegnő: Jézusom ez valamit biztos tervez. Vigyázz magadra!

Emilia: Mindenképp, én nem is értem.

Sofia hercegnő: Hát én sem.

-Emi! Vacsora!-kiált anyu a konyhából.
-Megyek!
-Hozd le Olivert is! Biztos megint játszik.
-Hozom persze.

-Oliver, kaja!
-Had játsszam le ezt az egyet!
-Mennyi idő?
-Kb. 5 perc.
-Oké majd gyere.

És éppen indulni akartam mikor megcsörrent a telefonom.

-Halo! Kivel beszélek?-szólok bele
- Egy Nagyon jóképű és kedves emberrel.
-Ethan?
-A jóképűről kitaláltad ugye?
-Nem a hangodról.
-Majdnem ugyan az.
-Honnet van meg a számom?
-Lucas adta meg.
-Én megverem.
-Pont te. Gondolom
-Oké, szia Ethan.
-Neee! Ne tedd le!
-Akkor? Miért hívtál?
-Ja nem tudom, unatkoztam.
-Akkor szia! Én mennék vacsorázni.
-Jó étvágyat!
-Naa végre rajöttél hogy le kéne tenni?
-Ja nem, gondoltam beszélgetünk közben.
-Jezusom. Te bolond vagy.
-Jó, de majd visszahívsz?
-Igen.
-Oké, akkor szia!
-Szia!

-Emilia gyere már!-szól anyu.
-Megyek!

Gyorsan elmentettem Ethan számát Jóképű ökörként.

Miután vacsiztunk még véletlenül sem akartam felhívni. Szerencsére nem is keresett. Egy ideig. Már keszülődtem a lefekvéshez, mikor hívott.

-Már csak te hiányoztál-szólok bele köszönés nélkül.
-Tudom, én mindenkinek hiányzok.
-Tudod mit jelent az irónia?
-Aha
-Na szupi mert éppen iróniával beszéltem.
-Ja oké.
-Nekem mennem kellene aludni! Szia Ethan
-Jó éjszakát Emi!
-Te miért hívsz Eminek?
-Nem tudom megtetszett.
-Nagyon jó, többet kérlek ne!
-Rendben főnök!
-Na meddig akarod még húzni az agyamat?
-Ja nem tudom.
-Oké akkor én leteszem mert fáradt vagyok.
-Rendben! Jó éjszakát!
-Jóéjt!

Mi történik a világban? Megfordult az univerzum? Apám lelépett a zaklatóm pedig kedves. Mi lesz ebből? Attól félek semmi jó.

Remélem tetszett az 1. rész! Ha igen kérlek nyomd meg a vote-ot.! Nemsokára hozom a következő részt!🥰