Váratlan Szerelem Árnyékában

4. fejezet

Hát persze hogy sokkal előbb keltem mint az ébresztőm jelzése. És kire? Az öcsemre. Mondjuk jobb mintha anyára kelnék de pont az ilyen beszélgetéseket akartam elkerülni.
-Emi! Emiii! Ébredj feeeel! Itt van a házunkban Ethan Caldwell!
-Jó reggelt öcsi! Igen tudom. Egyik haverom. Vagyis a fagyis incidens óta.
-Oké, de miért alszik kint?
-Szerinted ha anya meglátná a házban, milyen nagy veszekedés lenne?
-Az igaz. De szerintem inkább el kéne tüntetni.
-Igen! Nyomás.

Gyorsan lementünk a kertbe felkelteni Ethant, de szerencsére már ébren volt.

-Jó reggelt Ethan!-köszön rá a tesóm.
-Szia kis Rivers!
-Hé ne hívj így! Olivernek hívj! A barátaim hívhatnak Olinak is, viszont te még nem vagy a barátom, szóval Olivernek kell hívnod.
-Oké oké! Bocsánat! Szia Oliver!
-Na így már jó!-húzta ki magát az öcsém.
-És jó reggelt Emi! Köszi hogy megmentetted az életem!
-Én mindig!-mosolygok rá elegedetten.
-Na! Azért mindennek van határa! Igazából én mentettem meg az életed mert barátkozhatsz velem!
-Hát persze Ethan.
-Emi! Anya mindjárt felébred!
-Tényleg! Oké! Ethan most szépen el kell menned, mert ha anya meglát,  neked és nekem is annyi. Pedig nem kéne kihúznom a gyufát.
-Oké! Megyek! De egy búcsúölelést kapok?
-Aha! Majd valakitől, ha kérsz az utcán. Most viszont nyomás!
-Jólvan.
Már majdnem kiértünk a kapuig, de nyílt az ajtó és vajon ki jelent meg? Hát persze hogy anya.
-Jó reggelt gyerekek! Emi! Nem kellett volna ilyen korán felkelned, tudtam hogy valaki alszik a kertben. Elég hangosan csuktad be az ajtót, amire felébredtem és láttam a telefon fényét az udvaron. És fejlesztened kéne a halkan lépkedést is! Úgy mentél át a házon mint egy tank.
-Pedig nem is! Na mindegy! És milyen büntetést fogok kapni?-kérdeztem anyut.
-Szerintem nem fogsz kapni AKKOR ha elmomdod hogy miért aludt a kertben a kis barátod.
-Hát az úgy volt, hogy....-kezdek magyarázkodni.
-Hagyd Emi átveszem.-szólt nekem Ethan.
-Suli után már mentem volna haza, de rájöttem, hogy nincs nálam a kulcsom, viszont a szüleim elmentek egy munkaútra ezért nem volt hol aludnom, így felhívtam Emit, hogy had aludjak maguknál, nehogy éjszaka ellopjanak tőlem valamit. És mivel nem volt egyáltalán hideg, a napágyban tökéletesen el tudtam aludni.-mesélte el az egyáltalán nem igaz történetét Ethan.
-Oké! Így már értem. Kérsz reggelit?-kérdezi anyu.
-Elfogadom, köszönöm!

Ethan persze olyan kedves volt anyukámmal mint még soha senkivel, ezért anyumnak szimpatikus lett.

Miután elment Ethan anya és Oli elkezdtek pakolni a mamáékhoz, én pedig felmentem tanulni.

Anyuék körülbelül 3kor indultak el, viszont előtte anya jól felkészített 2 nap egyedüllétre.
-Senkit ne engedj be. Maximum Sofit és azt az Ethan barátodat. De semmit ne csinálj vele! Mert akkor be nem teszi többet a lábát a házunkba.
-Oké anya! De Ethan a legutolsó akivel bármit is akarok csinálni. Eddig még piszkált is.
-Oké! Értem! Akkor megyünk! Szia kicsim! Vigyázz magadra! Szeretlek!
-Szeretlek titeket!-öleltem meg anyát és Olit.

Gyorsan írtam Sofinak, hogy menjünk el moziba, viszont ő nem ért rá, szóval maradt a Tv-zés.

Estig filmeztem, viszont bealudtam, utána pedig kopogásra ébredtem. Nagyon megijedtem, mert nem gondoltam ki lehet az. Gyorsan kerestem valamit amivel ütni lehet, és egy felmosó akadt a kezembe. Még mindig kopogtattak, szóval odamerészkedtem, és gyorsan kinyitottam az ajtót. Szerencsére nem egy betörő volt, viszont sajnos az ajtó előtt állt Ethan.
-Te most komolyan le akartál ütni egy felmosóval?
-Öhm neem!-tettem gyorsan a hátam mögé a felmosót, de mivel túl szerencsétlen vagyok, kilátszott.
-Ahhaa.
-Na, miért jöttél? Nagyon jól elvoltam egyedül is.
-Egyedül?-húzta mosolyra a száját.
-Igen egyedül, viszont mivel idejöttél idegesíteni sajnos már nem vagyok egyedül.
-Anyud? Tesód?
-Mamáméknál.
-Sofi?
-Nem ér rá. De mondjad már miért kellett idejönnöd késő este felhúzni az agyam?
-Mert apám elküldött otthonról, miután földhözvágott egy tányért.
-Jézusom! Anyud hol van? És jól van?
-Igen, minden okés vele! Elment a nővéréhez. Ő az egyetlen akivel teljes mértékben őszinte. Ő tud hatni rá a legjobban.
-Értem! És mivel annyira kedves vagyok, megengedem, hogy aludj a kanapén, én pedig fent az emeleten a szobámban.
-Oké! De adsz kajááát?-kezdett könyörögni.
-Mi vagy te 7 éves? Tesóm nem könyörög így. De igen, adok kaját. Mit szeretnél?
-Pizzát.
-Na persze! De szerintem van egy mirelit pizza. Azt megcsinalom!
-Köszönöm! Kedvesseged határtalan.
-Tudom! Nem kell mondani!-mosolyodtam el önelégülten.

Gyorsan megcsináltam a kaját, és  elmentem mosdóba és mire visszaértem, maradt 1 darab szelet. Mit is vártam. Egy 18 éves fiúról beszélünk. De azért éhes voltam! Na mindegy! Majd legközelebb! TALAN!

Mivel ő egy lakásnyi cuccot elhozott magának, ezért szépen lefürdött, hozta a kis pizsamáját,(sajnos egy sima fekete nadrág és póló volt, pedig egy autósat jobban el tudtam volna képzelni neki.) megcsináltam neki a kanapét egy ágynak, és utána rohantam volna fel az emeletre elzárkózni előle, de kitalálta, hogy ő szomjas, ezért csináljak neki limonádét. Itt mát kész idegbaj voltam. Ekkor jöttem rá sokadszorra, hogy nagyon fel tud húzni ez az ember.

-Na kész a limonádéd és mostmar jó éjszakát!
-Köszönöm! Na jóéjt! Mit tartasz fel?-kezdte szokás szerint húzni az agyam.
-Fhuu! Még én tartalak fel! Na mindegy! Mentem!
-Szia!

Hála az égnek mára ennyi volt Ethanből, de ugye még mindig a házunkban van, szóval nem tudom mit fog még kitalálni!

Remélem tetszett ez a rész is! Ha igen, akkor légyszi nyomd meg a vote gombot! Nemsokára Hozom a következő részt!