Váratlan Szerelem Árnyékában

3. fejezet

Odaértem a parkba, és megláttam az egyik padon Ethant. Annyira bámult maga elé, hogy észre se vette hogy odaértem hozzá.
-Szia!-köszönök neki
-Jézusom, észre se vettelek, te mióta vagy itt?
-Hát ha most köszöntem, akkor valószínűleg most értem ide.
-Jó igaz. Bocsi csak gondolkodtam.
-Na miért hívtál ide?
-Mert el kell mesélnem, hogy miért iszok. Nem emlékszel?
-Annyira nem rossz a memóriám. Szóval de, emlékszek.
-Oké! Na azért iszok mert mikor pici voltam, anya elvesztette az állását, ezért csak apa tudott pénzt hozni a családnak. És bár nem mondta ki, erre nagyon ideges volt. Ezért rengeteget veszekedett anyával. És anya ezért gyakran ment el otthonról. Nem ivott vagy bántotta magát, de egy idő után senkihez sem szólt. Én pedig elkezdtem inni. Mert nagyon bántott, hogy nem tudtam segíteni rajta. De persze nem kicsiként kezdtem inni, hanem 16 éves korom után. Anya sajnos azóta sem beszél velem vagy velünk sokat, pedig apa már inkább csak velem veszekszik folyton. Én meg sajnos az ivással nyugtatom le magam.
-Hüü! Először is nagyon sajnálom, ami veled történt, nálunk is hasonló a szitu. De van egy olyan kérdésem, hogy apud miért nem költözik el?
-Kell neki a tető a feje fölé.
-Ja értem.
-Miért mondtad hogy hasonló a szitu nálatok is?
-Najo! Elmondom ha senkinek nem mondod el!
-Nem fogom! Esküszöm!
-Huh! Ezt csak Sofi tudja rólam. De akkor neked is elmondom. Apám régen nagyon-nagyon sokat veszekedett anyuval. De tényleg rengeteget. Mert apa ideges volt a munkája miatt. Magyon sokat dolgozott akkor, ezért le kellett vezetnie valakin a feszültséget. És tudod mi a legrosszabb? Hogy verte is néha apa anyát. Viszont apa 2-3 hete szó nélkül lelépett. Reggel még minden oké volt, délután pedig a cuccai nagyrészével eltűnt. Talált magának valami gazdag csajt és otthagyott minket. Azóta nem is jelentkezett még a gyerekeinek sem. Gőzünk sincs mi van vele.
-Azta! Sosem gondoltam volna. De nagyon sajnálom!
-Legalább van bennünk valami közös!-nevetem el magam kínomban.
-Na mi?
-Mind a ketten elcseszett családból jöttünk!
-Dejó nekünk!-mosolyodott el ő is kínjában.
-Figyelj! Ha bármi baj van otthon akkor szóljál és átjöhetsz!-miért lettem ilyen kedves? Eddig még utált most meg elmeséltem az elcseszett családom történetét? Mi van velem?
-Uu valakinek tervei vannak velem?-kérdezi meg.
-Igen! Tudom durva de a tervem, hogy szépen lent alszol a kanapén, én pedig a szobámban csukott vagy inkább zárt ajtóval ami el van torlaszolva hogy még véletlenül se gyere be!
-Ooo! Pedig én reménykedtem.
-Hát így jártál!

Még 1 órát beszélgettünk, és észre se vettük hogy kezd sötétedni, szóval inkább mind a ketten hazaindultunk.

-Szia Emi! Jössz játszani?-köszön az éppen vacsorázó öcsém mikor belépek a házba.
-Szia öcsi! Mindjárt, csak eszek és lefürdök.
-Oké!
-Emilia! Akarsz jönni velünk a nagyiékhoz? Csak 3 napra mennénk, de a múltkor veled voltam ott szóval ha nem akarsz nem kell jönnöd. Csak akkor vigyázz a házra és persze magadra!-mondja anyu.
-Oké anya! Szerintem most maradok itthon. Sofival úgyis megbeszéltük hogy megyünk moziba.
-Rendben! Holnap reggel megyünk és hétfőn vagy kedden jövünk.
-Oksa!
-Na Emiii! Gyere már játszani! Ráér a fürdés!
-Először elmegyek fürdeni oké? Pár perc.
-Jó! De ha nem jössz akkor egész éjszaka rugdosom a falat.-Hát igen. Az a fal rugdosás. A mániája. Pont az ágya mellett van a fal, ami az ő és az én szobám között van, és mindig rugdossa. Amivel az agyamra megy. És ezt ő is nagyon jól tudja.
-Akkor mindenképp megyek!-mosolygok rá.

Játszottam egy pár focimeccset Olival, viszont annyira elfáradtam, hogy bedőltem az ágyba. Hajnali kettőkor arra ébredtem, hogy van 3 nem fogadott hivásom Ethan-től, megnéztem és az utolsó 20 perccel ezelőtt volt, szóval gyorsan ráírtam, hogy minden oké-e. Szerencsére válaszolt.

-Szia Ethan! Miért hívtál?
-Azia! Vsaj azwert mrrt apam mefing veszwkerett vrlem éd mosf mrg is vrrt.
-Ethan! Ittál? Bár tuti! Hol vagy most?
-En mokor iszpk?
-Nem vicces! Otthon vagy?
-A kislsny aksr valsmut?
-Ethan! Nem! Csak mondd már meg!
-Jilvsn jolvqn! A jstszitrren vagxok.
-Megyek!

Mikor odaértem a játszóra Ethan éppen LIBIKÓKÁZNI próbált saját magával. Szerintem a mai eléggé bántotta, ha ennyit ivott.
-Szia Ethan! Hát te meg mit csinálsz?
-Szia! Hát te? Honnét tudtad hogy itt vagyok?
-Jézusom! Najó! Hol akarsz aludni?
-Melletted!
-Mentsenek meg! Oké! Akkor szépen eljössz hozzánk és kint alszol a teraszon!
-Oké! Szépek a csillagok! Legalább nezhetem őket!
-Tiszta felhő az ég! Najo mindegy! Igen Ethan! Nézheted a csillagokat.

Hazaráncigáltam Ethant, bár fél óra volt, a 10 perces séta helyett. De nem baj. Csak azt utáltam amikor visszaugatott a kutyának. És ez tartott 10 percig. De ez normális egy berúgott embernél nem?

-Oké! Ott van a napágy, itt fogsz aludni.
-Nem aludhatok veled?
-Nem! Jó éjszakát Ethan.
-Naa!-és megölelt. És beszivtam azt a jó mégis alkoholos illatát. Jó parfümöt használ. Picit elidőztem volna de inkább nem mert gyanakodni fog. Pedig nem is tetszik. Szóval gyorsan eltoltam magamtól és visszaváltottam a kicsit gonosz hangnemembe.
-Jó éjszakát Ethan!
-Jó éjt Emi!

Mivel szerencsére az ablakomból pont rálátok a napágyra végig tudtam nézni ahogy elalszik, és reméltem, hogy  nem lesz rosszul.  Hála az égnek nem lett. Még abban is reménykedtem, hogy  nem fagy meg. De novemberhez képest nincs annyira hideg. Én egyáltalán nem fáztam a hosszúujjú pólómban és a hosszúgagyámban. Sőt egy kabát is van rajta, szóval nem fog fázni. Vagyis remélem.
Utána gyorsan én is elaludtam, de beállítottam egy ébresztőt. Nehogy elaludjak és Ethannek találkoznia kelljen anyáékkal. Az baj lenne!