Babám//Hepi ff//

2.RÉSZ:EGY KÉRDŐ TEKINTET.

-Már megint te?-Nézett hitetlenkedve.Ez lehetetlen!Szúrós szemekkel néztem rá.Ő sem tett másképp.Gesztenye barna szemeivel a lelkemig hatolt.A testem megfeszült és éreztem,hogy a düh átjárja a testem minden egyes szegletét.Pusztán a jelenléte is felidegesített.Ez az egész biztos csak egy rémálom!De sajnos rá kellett ébrednem,hogy nagyon is valódi.És,hogy kb egy perce csak méregetjük egymást.Idegesen megszakítottam a szemkontaktust és Dzsindzser felé fordultam,akinek a szemei köztem és a tapló között cikáztak.

-Szóval ti már ismeritek egymást?-Kérdezte inkább Hepit.

-Sajnos...-Szólaltam meg kissé indulatosan.Bence egy grimasszal díjazta a beszólásom.

-De honnan?-Szólalt meg Beni még mindig a vászon előttt állva.

-Inkább hagyjuk és álljunk neki a fotózásnak!-Néztem Dzsindzserre egy amolyan"segíts már baszki" fejjel.

Dzsindzser bólintott,majd neki láttunk a fotózásnak.Előszőr Beniről csináltam képeket,különböző pózokból.Ez a srác elég szimpatikus volt.Néhányszor hülyéskedett vagy éppen viccet mesélt amíg fotóztam.Így születtek kicsit vicesebb képek is.Vagy olyan pillanatokat kaptam el amikor jóízűen nevet.Aztán jött....Hepi.Beállt a vászon elé,az agyon márkázott ruháiban.Majd a lánca alá nyúlt és azt mutogatta.Én csak fotóztam,de elég hülyén éreztem magam.Majd a mutogatós pózból a beintős pózba állt át.Semmi féle érzelmet nem tudtam le olvasni róla.Egy mosolyt virított,de látszott rajta,hogy ez egy erőltetett mosoly.Mindegy.Azért lefotóztam.Aztán mindketten beálltak.Pár komolyabb kép után kicsit felszabadultak.Vagyis Beni.Bence csak pár erőltetett mosolyt villantott.És kb készen is lettünk.

Beni elkérte a végére az elérhetőségeimet,én pedig úgy döntöttem,hogy megadom neki.Holnap is lesz velük fotózásom,de az kint a szabadban.Azt még nem tudom pontosan,hogy hol,de Dzsindzser azt mondta majd át küldi a hely nevét  ,meg stb...Elköszöntem a többiektől,kivéve a taplótól.Viszont Dzsindzsert még megkérdeztem,hogy hol van a mosdó.Kb egy fél órát kerestem mire megtaláltam.Amint elvégeztem a dolgom még kezet mostam,és ki igazítottam a sminkem.De nem siettem sehova.Ha haza megyek a lakásra egyedül leszek és unatkozni fogok.De egy sóhajtás után kiléptem a mosdóbol.És akaratlanul is meghallottam egy beszélgetést.Két ismerős hang volt.Kicsit közelebb lépkedtem,de persze nem hangosan.Szerencsére nem láttak,és én se őket.DE felismertem a hangjukat.Benisso és Hepi beszélgettek.Nem szokásom hallgatózni,de ez most felettép érdekelt.

-Haver csak úgy szikrázott köztetek a levegő!Honnan ismered?-Hallottam meg Benjamin hangját.

-Nekem jött az utcán és kiömlött a kávéja.És elkezdtünk veszekedni,hogy ki ment kinek neki és,hogy ki hibája.-Sóhajtott Hepi.

-Aha,csak ennyi?Nekem szimpatikus a csaj.-Szólalt meg egy kis idő után Beni.

-Hát nekem nem!Azthiszi azért mert idejött nagy szám!Pedig nem!-Akadt ki kissé Bence.KI kérem magamnak!Nem gondolom magam nagy számnak!Nem vagyok beképzelt!

-Tesó,nem is beképzelt.Honnan veszed ezeket?-Védett meg Beni.

-Nézz rá és megtudod!Amúgy is hogy jön ez most ide?-Magyarázta unottan Hepi.

-Azért mondom,mert egy hónapig ő lesz a fotósunk,és nem akarok feszültséget!

-Remélem vissza megy New Yorkba...-Dünnyögte Bence.Ez most szarul esett egy kicsit.Vágom,hogy nem bír,de ez egy kicsit sok volt.Végülis ő jött belém,nem tettem ellene semmi rosszat.

-Maradj már tesó!-Szólt rá egy kicsit erényesebben Beni.

-Miért véded ennyire?Talán rá akarsz mozdulni vagy mi?-Kérdezte,kicsit ingerültebben Bence.