Babám//Hepi ff//

3.RÉSZ;RÉMÁLOM

-Amikor bele mentem a kis játszmádba,azt nem mondtad,hogy egész nap követni fogsz!-Mondtam szarkasztikusan Hepinek a hátam mögött.Éppen vége van a fotózásnak és azóta Hepi állandóan követ.Még a boltba is jött utánnam.Most éppen sétálok haza fele.Hepivel a nyomomba.

-Ha el akarjuk hitetni,hogy együtt vagyunk akkor hitelesnek kell lennie!-Ért utol.

-Kivel is akarjuk elhitetni?-Néztem rá kérdőn.Hepi nagyot sóhajtott majd rám nézett.

-Az exem is ott lesz és neki már van valakije.-Mondata rezzenéstelen arccal.

-Áh értem.És hol lesz  ez a rendezvény?Egyáltalán mi ez?-Bombáztam a kérdéseimmel.

-Az egyik rokonomnak az ünneplése,mivel sikeres cégvezető lett vagy mi.És amikor a meghívott minket akkor még együtt voltunk-Vette elő az iqos-át.Amit én fintorogva néztem.

-Fúj tedd azt le!Undorító!-Szóltam rá.

-Most miért?-Nézett értetlenül.

-Undorító azért!!!-Forgattam meg a szemem.-Erre az eseményre vissza térve,ugye nem kell kiöltözni?-Néztem ahogy kifújja a füstöt.

-Dehogynem.

-Fuu,de fasza!-Hőbölögtem.

-Miért?Nincs elegáns szoknyácskád?-Gúnyolódott.

-Képzeld el nincs!-Grimaszoltam.

-Akkor holnap délelőtt elmegyünk és veszünk eggyet.-Erre a kijelentésére kicsit meglepődtem.Amúgy holnap este lesz az a bizonyos este.-Egyébként mi a bajod Siófokkal?-Kérdezte meg hirtelen.Ezen kicsit meglepődtem,hoghogy mi a bajom?Traumáim vannak ott!Ott él a családom!A gyerekkorom pokla...

-Semmi,csak nem szeretem azt a várost.-Hazudtam.Tényleg nem szeretem.De ennek vannak okai.

-Hogyhogy?Tök szép.Ott van a Balaton,tök fasza ott minden.-Tette el az iqos-át végre Hepi.Ha tudná min mentem keresztül,szerintem nem így gondolná.Erre csak vállat vontam.Hepi az út további részén nem kérdezgetett Siófokról.Csendben sétáltunk egymás mellett.Vagyis részben így történt.Ugyanis ő lihegve sétált.Oké,hogy meleg van,de ennyire?New Yorkban ennél sokkal melegebb van.Kicsit már idegesített,hogy nem tud csendben maradni,vagy inkább csendben szenvedni.Na jó azért nem vagyok szadista,de tényleg szenvedhetne csöndben,mert nem akarom hallgatni.-Mondd te mégis minek járkálsz sétálva a 40°-ban?-Vágott szenvedő arcot.

-Talán mert,nincs kocsim,és ki lehet bírni!-Néztem rá feszülten.Nem tudom mégis miért voltam feszült,talán azért mert fel jött a Siófok téma.És el kezdtek szállingózni a rossz emlékek az elmémben.

-Mi az,hogy ki lehet bírni?És,ha nincs kocsid miért nem kértél meg,hogy vigyelek haza?-Lihegett,Hepi.

-Képzeld el,hogy New York-ban melegebb van!És,hogy kértelek volna meg ,ha azt se tudom,hogy Követni fogsz?-Küldtem felé gyilkos pillantásokat.

-Jól van na!Mikor érünk már oda??-Nyöszörgött,mint egy ötéves.Ekkor megálltam az apartman előtt.

-Most.-Tettem be a kulcsot a zárba.-És te most mehetsz is haza!-Vigyorogtam rá.Ő gyilkos pillantásokat küldött felém.Majd amint kinyitottam az ajtómat,Bence besuhant előttem.Dühösen mentem utánna.Amikor beértem láttam,hogy a kanapén fetreng.Fuu!-Megmondanád,hogy mi a lószart csinálsz?-Néztem rá dühösen.

-Energiát gyűjtök,most hagyj!-Tette drámaian a kezét a mellkasára.Istenem miért ilyen gyerekes?Ledobtam a cuccaim a konyha pultra,és elő vettem a hozzávalókat a vacsihoz.Azthittem,hogy Hepi elmegy végre,de nem így történt.A kanapén feküdt és telefonozott.Kicsit ideges voltam,mivel 3 éve egyedül vagyok egy lakásban.Kint még barátaim se voltak.És most itt van a nappalimba egy idegen.Na jó nem annyira idegen,de nem is ismerjük egymást.Ezen töprengtem amikor Hepi levágta magát a konyha pulthoz a telefonjával együtt.Próbáltam figyelmen kívűl hagyni,de nem tudtam,mivel elkezdett beszélni.-Mit eszünk?-Tette fel nemes egyszerűséggel a kérdést.