A végén úgyis meghalunk!

harmadik fejezet

A "buli" tovább folytatódott de már nem játékokkal, már csak zenét üvöltettünk, vedeltünk, karakokéztunk, táncoltunk.

-Látom jól beütött a margaritád.-mondta nevetve az üvegemre nézve amit egy húzóra ittam meg.

-Ne kritizálj~! Te se vag külömb!-montam miközben kicsit beszédültem.

-Kicsit hangos a zene kimegyünk a teraszra?-kérdezte miközben felmutatott egy Royalos üveget.

-Igen.-mondtam majd elindultunk, persze muszáj volt megkapaszkodni néha belé mert néha néha a hirtelen hangtól beszédültem ami azért nem olyan gyakori nálam.

Amint kiértünk a zene már alig hallható volt, csak az ütemét lehetett hallani.

-De szeretem ezt a zenét!-montam.

-Ez melyik szám! Én annyira ebbe nem vagyok jó meg nem is igazán hallom.-mondta kicsi kínos, aranyos mosollyal.

-Don't you. A nulladik óra zenéje.-mondtam majd elindítottam a telefonomon.

-Ja már nagyjából tudom, te zene zseni.-mondta röhögve miközben egy Royalos üveget kinyitott majd bele ivott amit egy nagy grimasz követett.

-Na milyen?-kérdeztem koncogva ahogy láttam az arcát.

-Olyan mint a nutella csak erősebb. Kérsz?-mondta miközben az üveget felém nyújtotta amit el is fogadtam és egy nagy kortyot nyeltem belőle.

-És tényleg! Egy az egyben Nutella íze van csak kicsit még finomabb is.-mondtam majd vissza adtam a kövi körre neki.

-Szeritned mivel lehetne ezt keverni?-kérdezte mikor már még kettőt bele ivott.

-Nem tudom nutellával biztos, de hogy valami folyékonyat mondjak talán a sprite hisz a viszkit, rumot is kolával szoktuk inni és ehez meg a sprite illik ezek közül.-mondtam miközben reménykedtem, hogy van sprite hogy be tudjuk kutyulni.

-Igazad lehet.

-Elég vicces hogy már több mint tíz éve ismerjük egymást.-mondtam mikor vissza emlékeztem, hogy igen Wessel 12 éve ismerjük egymást, én 4, ő pedig 5 éves volt.

-Nem is gondoltam még bele. Végülis olyan mintha szülesem óta ismernélek.-vágta rá mikor a terasz padlóján hátra dőlt.

-Mit csinálsz?-kérdzetem meglepetten a fiút aki mellett az üveg megingott.

-Nézem a csillagokat. Te is feküdj le, most nagyon szépek.-mondta kedvesen miközben megfogta az üveget nehogy eldőljön.

Igaza volt a csillagok most nagyon erősen látszanak, nincsen egy felhő se az égen, és mellé még egy csomó hullócsillag is van.

Mivel már egy ideje csak kínos csend van random indítottam egy zenét a telefonomon.

-Ezt felismerés?-kérdeztem.

-Nem de valahonnan nagyon ismerős!-mondta.

-KISS! I was made for loving me. Anyám mindig azt mondta mikor kicsi voltam, hogy csak akkor hallgathatom ezt a számot ha csókolozok de ez túl jó szám ahoz!-montam nevetve.

-Igen ja! Majd például egy srác megakar csókolni és erre te mondod, hogy bocsi egy perc még el kell indítanom egy számot mert anyám azt mondta!-mondta nevetve.

-És lányok terén, hogy állsz? Ha már erre a témára terelődtünk-kérdeztem nehézkesen hisz már egy ideje megakartam kérdezni csak nem mertem.

-Sehogy! Senkinek nem jövök be. Katasztrófa vagyok.-mondta az utolsó mondatot már nevetve.

-Vagy csak nem veszed észre.-mondtam egy kis pirral az arcomon.

-Úgy gondolod?-kérdezte közel hajolva majd megszüntettem a pár minimétert köztünk.

-Bocsi...-mondtam fúl vörös arccal, hisz nem tudtam mit gondol.

-Ne kérj érte bocsánatot!-mondta majd most már ő kezdeményezte a csókot.

Miután levegő hiány miatt elváltunk még többször smároltunk majd megkérte, hogy legyek a barátnője. Amit mit ne mondjak kislánykori álmom volt.