Szeretlek, te rohadék! (Minho x reader)

6. A kérdőjelek...

Holnap lesz a fiúk koncertje. Elvileg ma támadták volna meg Minho-t, de mivel ez nem rég megtörtént, így fogalmam sincs hogy ma lest mennyire biztonságos a fellépés.

Nem hagyhatom hogy bármi bajuk essen ezért ma vissza megyek ahoz a régi gyár épülethez, hátha találok valami másik nyomot.

Már hajnalban elindultam hogy még a legyen időm vissza érni a koncertbe, ami Busanban lesz, szóval még buszra is kell szálnom hogy innen Szöulból oda jussak. (Nem kocsival megyek, mert ki tudja hogy sikerül az after party)

Beültem a kocsimba és elindultam a megszokott útvonalon.

Amikor oda értem a torkomban dobogott a szívem mivel amikor legutóbb itt jártam apácákról és Minhorol kezdtem halucinálni, ki tudja mire számítsak...

Oda osontam a gyárépület ajtajához és hallgatózni kezdtem. Két férfi hangot halottam.

-Iktasd ki a nőt. - mondta az egyik.

-Melyiket?

-Mindkettőt.

Mi a fasz, gondoltam magamban. Mi az hogy a nőt iktasd ki? És hogyhogy két nő?? Ekkor azonban közeledő lépéseket halottam, úgyhogy beszálltam a kocsimba és elhajtottam.

Próbáltam keresni valami féle nyomot amin elindulhatok, ezért bementem az irodába.

Mr. Lee irodája előtt vártam amikor ismételten belefutottam Wonhee-ba... Hogy én mindig itt találkozok ezzel a ribivel.

-Szia Wonhee. - köszöntem illedelmesen.

-Szia... Y/N - mondta egy kicsit furcsán nézett rám. - Te ma nem a StrayKidset kíséred koncertre?...

-De. - mondtam - Te ezt meg honnan tudtad?

-Ahm... Csak halottam. - vonta meg a vállát.

-Nem is mondtam senkinek a cégnél.   - méregettem gyanakvóan.

-A fiúk mondták. - felelte.

Többet nem beszéltünk mert engem behívtak az irodába.

-Jónapot Mr. Lee! - köszöntem a főnökömnek.

-Szervusz Y/N. Ma nem vártalak, esetleg valami probléma van?

-Nem... Vagyis egy egész kicsi még is... - kezdtem. - Dolgozik ezen az ügyön bárki rajtam kívül?

-A cégnél csak maga. - mondta.

-És ez egészen biztos?

-Igen Y/N. Segíthetek még valamiben? - kérdezte egy kicsit türelmetlenebbül.

-Nem, köszönöm. - mondtam, majd feláltam és kiléptem az ajtón.

Érdekes módon Wonhee ma egyszer se szólt be, pedig a két év alatt mióta itt dolgozok nem telt el úgy nap hogy ne tegyen valami megjegyzést a munkámra, a kinézetemre vagy csak úgy általában a jelenlétemre. Mik meg nem történnek ma...

A koncert 10-kor kezdődik nekem pedig kb két óra míg odaérek, de előtte még úgy is lesz egy csomó dolgom, ezért délután háromra össze szedtem magam és vettem egy buszjegyet. Igen, csak egyet, pedig Chae-t is hozni akartam, de salynos nem tudott szabadságot kivenni.

Egy bő fekete pulcsit vettem fel, egy fekete farmerral. Nem kell nagyon kicsípni magam, mivel ma csak a biztonságért felelek, nem szereplek sehol sem.

Egy gyors pihi és ebéd után, elmentem a busz állomásra. Megvettem a jegyet, de valamiért olyan érzésem volt mintha valaki követne. Nem tulajdonítottam neki túl nagy figyelmet, felszálltam a buszra, kilyukasztottam a jegyem és leültem a helyemre.

A fülhalgatómban a Cover me szólt, én pedig jegyzeteltem a noteszembe az újabb információkat. Például hogy többen is dolgozunk az ügyön, és mint megtudtam egy másik nővel. De valyon ki? És melyik cégtől?

A gondolataimba merülve firkálgattam amikor olyannyira elfogott az érzés hogy valaki engem néz, hogy muszály volt felnéznem a kis füzetből.

Egy fekete ruhás alakot láttam elsuhanni... Na jó, nekem az agyamra ment a paranoid munkakör. Biztos képzelődöm.

Az út további részében semmi különös nem történt. Időben odaértem a koncert helyszinéhez is, így minden rendben indult. De ez csak a vihar előtti szélcsend volt.

-Sziasztok. - köszöntem a fiúknak az öltözőbe belépve.

-Szia. - köszönt Felix vigyorogva. A többieknek nem tűnt fel az érkezésem mert túlságosan belemerültek a koncertre való felkészülésben.

-Figyi, ti mondtátok Wonhee-nek hogy ma koncertetek lesz? - kérdeztem. Kíváncsi vagyok, hogy mit tervez.

-Az ki? - kérdezte értetlenül.

-Mindegy, mondtad bárkinek is a munkahelyemen?

-Nem. Rajtad és a főnöködön kívül senkivel sem beszéltem.

-És a többiek?

-Ők sem. Amúgy miért kérded?

-Mindegy.

Hagytam is tovább Lixet, had nyugizzon. És megint elővettem a füzetemet amiben az üggyel kapcsolatos dolgokat írom. Persze az emberek néha hülyének néznek emiatt hogy a 21. században még mindig papírra jegyzetelek, de ha valaki, én tudom hogy egy ilyen komoly üggyel kapcsolatos dolgokat nem épp előnyös telefonban tárolni, mert simán meghackelheti valaki, ahogyan én is szinte minden 2. nap szedek le információt telefonokról. Röviden tehát: füzetben biztonságosabb.

Amit pedig megtudtam: Wonheenak köze van az ügyhöz. Azt még nem tudom hogyan, mivel a cégünk csak egy embernek ad egy ügyet, de ha csapatos munka is lenne, arról szólnának. A másik variáció tehát az, hogy Wonhee-t egy másik hasonló cég állította rá az ügyre, de ez sem valószínű mivel nem lehet másod állásunk, nehogy információt szívárogtassunk le valahová. Úgyhogy Wonhee egyenlőre az egyik nagy kérdőjelem.

Time skip:

A koncert vége felé jártunk, amikor láttam hogy a színpad másik oldalán lövöldözés folyik. A semmiből tűnt fel a már jól ismert csukjás akárki, és minden biztonságit lelőtt.

Egyből előrántottam a pisztolyomat hogy a fiúkat védjem mivel ez a feladatom. A golyó elkapta az egyik kezét, de mielőtt elment volna rám lőtt és be a közönség soraiba.

Gyorsan elszaladt, de nem tudtam utánna menni, mivel a vállamból fojt a vér. Letéptem a pulcsim egyik ujját és elkötöttem vele a kezem hogy ne vérezzek el. Odakísértek a készenléti orvoshoz.

-Csak kösse be. - mondtam a dokinak, aki már belekezdett volna a macerázásba, de nekem még dolgom volt. Az orvos engedelmesen bekötötte a kezem, én pedig kerestem egy biztonsági őrt.

-Hozza ide akit meglőttek a tömegből. - mondtam, és már el is indult.

-Y/N JÓL VAGY? - rontott be Minho, aggódó arccal a többiekkel együtt.

-Mióta érdekel az téged? - kérdeztem.

-Nem érdekel. - változtatott egyből az arckifejezésén. - Csak nem lenne jó ha pont a mi koncertünkön halnál meg.

Erre viszont nem tudtam válaszolni, mert behozták a megsebesített nézőt, a fiúkat pedig kiküldték az orvosi szobából.

-SangHun... - zsugorodott dióhéj meretüre a gyomrom, ahogy a vérző karu barátomra néztem. Vagyis azt hiszem a barátom. :) - Te mit csinálsz itt?

-Meg akartalak nézni munka közben. - felelte mosolyogva.

-Úgy sajnálom! - öleltem meg könnyes szemmel.

-Semmi baj. - simította meg a hajam. - De ez egy randiba fog neked fájni. DongHyun és Chae nélkül. - mondta, mire elpirultam. Ez milyen cuki már :)...

És 15000 milliárd év után elődugtam a pofám... Légyszi ne kövezzetek meg🥹 Amúgy ha érdekel valakit, kitaláltam kábé előre a sztorit, szóval remélhetőleg nem lesz több súlyos lemaradás. ❤️ És kurva sok drámát tervezek.😁❤️😘