Szeretlek, te rohadék! (Minho x reader)

4. Ha nem, hát nem...

A sikátort csak a néhány ablakból kiszürődő fény világította meg. A telefonom lámpájával világítottam, hogy azért orra ne essek a sötétben. Hallottam ahogy valaki befordul az egyik ház sarkánál, utánna lopóztam. Remélem hogy az akit keresek... Az alak után futottam.
Nem láttam semmit...
Egyszer csak annyit éreztem hogy valaki elkapja a nyakam. Lassan minden elhomályosult, és a földre zuhantam. Leperegtek előttem az elmúlt nap eseményei...

-Délután nem megyünk el moziba? - kérdeztem Chaetől, miközben készülődtünk. És hogy miért van nálam Chaeyoung? Mert én az a fajta barátnő vagyok, akit ha HAJNALI 3-KOR hívsz fel, hogy VaLaMiÉrT nem tudod kinyitni az albérleted ajtaját, kocsiba pattan és oda megy segíteni. Aztán megpróbálja kíméletesen közölni veled, hogy kiraktak:
"-Chae, mikor is fizettél utoljára lakbért?

-Öhm.... Nem tudom. Miért kérded?

-Mert kilakoltattak."

Nos igen, ezután megpróbáltam megnyugtatni, és arra jutottunk, hogy az lesz a legjobb, ha ideiglenesen nálam lakik majd. Bár mind tudjuk, hogy valószínűleg nem ideiglenes lakótársal leszünk, mivel így is két naponta alszunk ott a másiknál, szóval lényegében mèg praktikus is, hogy itt van.

Miután elkészültünk, bepattantunk a kocsimba. Chaeyoungot kiraktam a kávézóban ahol dolgozik, aztán elindultam az iroda felé. Úgy voltam vele, hogy ma nyugis napom lesz, mivel igazából semmi komolyabbat nem terveztem. Ma a fiúk sem jönnek be. Vagyis azt hittem.

A folyosón mosolyogva intettem mindenkinek, beszéltem pár szót a kollégáimmal, ma még Wonhee sem tudott különösebben felhúzni (pedig nagyon próbálkozott). De amikor az irodámhoz léptem, rögtön lehervadt a mosoly az arcomról.

A fiúk idegesen, kissé rémült arccal álltak előttem.

-Hát ti? - kérdeztem, értetlenül. - Ha jól tudom, mára nem beszéltünk meg semmit.

-Baj van. - mondta Bangchan komoly arccal.

-Mi történt? - kérdeztem rémülten.

-Kaptunk, egy fenyegető e-mailt. - Adta oda a telefont Seungmin, amin az üzenet volt.

A támadás elkövetőitől jött. Egy kicsit zavaros volt az egész, annyit tudtam belőle kivenni, hogy tudják, hogy nyomozok a fiúknak, és hogy szálljak ki, míg nem késő, mert még van esélyem rá, hogy nem esik bántódásom.

-Itt fogsz hagyni minket? - kérdezte a maknae.

-A nagy francokat! - háborodtam fel, a kijelentés hallatán, mire az arcán egy remény teli mosoly jelent meg. - Úgy ismertél te meg engem, mint aki fel ad bármit is?! Megtalálom azokat az idiótákat, és seperc alatt börtönben lesznek. - mondtam, mire mindannyiuk egy kicsit megkönnyebbültnek látszott.

-Köszönjük. - mondta vigyorogva Felix.

-Ez csak természetes. - mosolyogtam vissza. - Megkaphatom az email címet amiről az üzenet jött?

-Persze. - bólintott Jisung, és gyorsan leirta egy cetlire a címet.

-Mikor lesz a következő fellépésetek? - kérdeztem.

-Két hét múlva. - felelték szinte egyszerre.

-Oké, akkor most tűnés gyakorolni, én pedig szépen kiderítem, hogy kitől jött az email. - mondtam mosolyogva és kitologadtam őket az ajtón.