NORTH LAKE

3. rész

H A Y D E N 

Friss kávét főzök kora reggel, amikor hallom a kocsi hangját a feljárón. Még éppen csak felkelt a nap, de úgy néz ki valaki azonnal úgy döntött, hogy még nap elején idejön bosszantani.

Vannak sejtéseim ki repülhetett ide, mert a minap egy üzleti ügy miatt kerestem. Az apja tehető üzletember, és szükségem lenne befektetésre az őszi fesztivál miatt. Merch-ök és hasonló termékek készítését vettem a fejembe, amihez lenne egy itteni dekor cég partnerem.

Két bögrét lekapok a polcról, habár rohadtul nincs kedvem vendégül látni, de nem vagyok paraszt. Sophie kopog, majd anélkül, hogy válaszolnék, belép a nyitott ajtón. Imádom hajnalban kiszellőztetni a házamat.

- Helló – kiáltja el magát, majd egy kosárkával a kezében besétál a konyhába.

- Az meg micsoda?

- A szomszédlány küldi – teszi le a pultra. – Most futottam belé. Azt mondta segítettél neki kipakolni.

Egész testemben megmerevedem, és gyanakodva nézek rá.

- Találkozták Sloane-nel?

- Aha, aranyos lány – mosolyodik el. – Tejszínnel és cukorral, köszi – pillant a bögrére, én pedig a szemeimet forgatom.

Kitöltöm a kávékat. Az enyémbe egy kevés tejet löttyintek, míg az övét telenyomom cukorral és tejszínnel. Szereti azt mondani, hogy kevésbé édesen szereti, de tudom, hogy kórosan édesszájú, még ha ez nem is látszik rajta.

Leülünk a pulthoz, de én az ablakból folyton a szomszédházat figyelem. Miért nem jött be? Talán Sophie mondott neki valamit?

- Szóval... miért akartál beszélni velem? – kérdezi óvatosan Sophie.

- Tudom, hogy nem túl jó kapcsolatunk, de megkockáztatok egy szívességet tőled. Összetudnál hozni az apáddal? – kérdezem, mire szemei hatalmasra tágulnak. – Üzleti ügyben! – pontosítok. – Van pár tervem a kávézó fellendítéséhez, és tudom, hogy jó partner lenne benne.

- Persze, hogyne, én... - túr a hajába tehetetlen mozdulattal. – Nem gondoltam volna, hogy ezért hívsz ide.

- Nem hívtalak ide.

- Mármint, hogy ezért akarsz beszélni velem – néz rám bűnbánón.

- Mire gondoltál, Sophie?

- Én csak – sóhajt fel. – Azt hittem talán egy randit kérsz, hogy újra kezdjük, hisz olyan rég volt már. Éretlen voltam és kicsinyes – húzza el a száját. – Azt hittem így felnőttként kaphatnék egy... tudod, esélyt.

- Jézusom – nyögök fel. – Nem, Sophie, nem akarom újra kezdeni. Én már évek óta túl vagyok rajta, és valójában te is.

- Rendben, oké – fújja ki megkönnyebbülten a levegőt. – Kicsit megnyugodtam, eléggé zavarban voltam. Bár kicsit örültem azért, de... jobb így – kortyol a kávéba. – Szentséges ég – néz rám riadtan. – Azt hiszem, valami nagyon gázos dolgot tettem.

- Mit csináltál? – nézek rá komoran.

- Hát... szóval tényleg azzal az elhatározással jöttem ide, hogy ez a spontán randi.

- Sophie, mit csináltál?

- Azt mondtam Sloane-nek, hogy a barátnőd vagyok – nyög fel. – Sajnálom, utálatos vagyok! Nem tudom, miért mondtam. Totál zsibbadt volt az agyam, és eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne. És... lehet, hogy nem volt túl boldog.