NORTH LAKE

4. rész

S L O A N E

A verandán ültem a nap nagy részében, és azon gondolkodtam, mikor volt utoljára, hogy ennyire elkapott volna az ihlet. Fogalmam sincs mi az oka. A környezetváltozás, az új levegő és az emberek, vagy a szomszédban lakó seggfej pasi. Talán az összes együtt.

Élvezem az őszi napsütést, a kötött pulcsim puhaságát, és úgy írok még mindig a laptopomon, mint a gép, miközben az erős kávét kortyolgatom, amit nem rég főztem le. Az egész délutánom elmegy, és ahogy egyre közeledik az este, arra gondolok, hogy Hayden vajon betartja-e az ígéretét, és átlép hozzám nyolckor.

Kocsi hangra kapom fel a fejem, de nem Hayden az, hanem egy idegen kis teherautó. Úgy látom, erre felé divat ilyennel járni.

Hatalmas robajjal parkol le, és egy pillanatra azon gondolkodom, vajon lerobbant-e, de amikor a lány kecsesen kiszáll belőle, és megveregeti a motorháztetőt elégedetten, elvetem ezt a gondolatot. Egyből kiszúr, és túlzottan ismerős arc fordul felém. Sötét hullámos fürtjei táncolnak az enyhe szélben, ahogy felém sétál. Hayden rokona lehet, ebben teljesen biztos vagyok. Úgy hasonlítanak egymásra, mintha ikrek lennének.

- Hé, te lennél a seggfej bátyám új szomszédja – mutat rám vigyorogva.

Máris kedvelem őt.

- Igen én lennék, Sloane – állok fel, és kezet nyújtok.

- Nagyon örülök, Zoe vagyok – mosolyodik el kedvesen. – Szóóóval... hogy jöttök ki Hayden-nel?

- Eddig elég jól – magyarázom. – Fogjuk rá. Tegnap kicsit összezörrentünk.

- Nem is a bátyám lenne – emeli égnek a tekintetét. – Nem akarlak zavarni!

- Nem zavarsz, ülj csak le – mutatok az üres fonott kosár szék felé. Zoe lepattan, és fáradt sóhajt hallatva hátradől.

Tekintete a laptopomra vándorol.

- Te írsz? – néz rám meglepetten. – Te jó ég, író vagy? Vagy blogger?

- Írok – vallom be zavartan. – Nem fontos – csapom le a laptopomat, de Zoe elgondolkodva mereng el, majd szemei nagyra tágulnak.

- Te Isten, te vagy S. H.? Láttam a lábjegyzeten!

A fenébe... Nem mintha titkolni akartam volna, de egy kicsit még kiakartam húzni, mielőtt elindulna a pletyka.

- Nem, nem, tőlem ne tarts! Lakat a számon – imitálja a mozdulatot. – Nagyon szeretem a könyveid.

- Tényleg?

- Tündér hercegek és dögös csajok? Hogyne imádnám – nevet fel. – De ne aggódj, megvárom, amíg a bátyám magától rájön. Fizetnék az arcáért.

- Hayden ismer engem?

- Egyszer titkon elolvasta a könyvedet – kacsint rám. – És tetszett neki annak ellenére, hogy nőknek szól.

Most már totálisan biztos vagyok abban, hogy pipacspiros az arcom.

- Gyere el egyszer a családi vacsinkra! A szüleink totál holdkórosak, de élveznéd. Anyu is szeret tőled olvasni – kacsint.

- Nem hiszem, hogy Hayden örülne!

- Hayden ott sem lesz.

Felnevetek. Zoe és én annyira belemerülünk a beszélgetésbe, hogy lassan beesteledik. Kifaggat az új könyvről, ami merőben más lesz, mint az eddigiek, de tetszik neki az ötletem. Közben azért olykor becsempészi Hayden-t és a szingliségét a mondanivalójába, de próbálok nem reagálni rá. Zoe hét előtt nem sokkal feláll a székről.

- Ezt megismételhetnénk máskor is. Már ha van kedved.

- Igen – mondom túl buzgón, amivel kiérdemlek egy vigyort tőle. Egy gödröcskés vigyort. – Mindig jól jön egy új barát.

- Én leszek az idegen vezetőd. Jó volt beszélgetni, akkor... hamarosan találkozunk.

- Szóljak Hayden-nek, hogy kerested?

- Ó, nem, tudja! Lerakom a verandáján a tököket, amiket rendelt – simít ki egy hajtincset az arcából. – Úgy sem ér haza egy hamar.

- Mármint nyolc előtt?

- Á, nem. Programja van estére. Már a városban van. Úgy kinyalta magát, mint még soha – rázza meg a fejét. – Valami étterembe tartott.

Olyan érzés, mintha gyomorszájon vágtak volna. Felültetve érzem magam. Mit vártam? Hisz nem is ismerem. Ettől független szólhatott volna, hogy ne várjak rá. És ha vacsorát főzök? Miután Zoe elmegy, forró fürdőt veszek, és egy könyvvel a kezemben a kanapén bekuckózom. Fél tíz is elmúlik, amikor meghallom a hangos csattanást és káromkodást a verandámon.

Ijedten dobom le a könyvet, a takaróm pedig lecsusszan rólam. Mezítláb sétálok végig a nappalin, és az ablakon kikukucskálva ismerős alakot látok meg.

Kinyitom az ajtót, és egy szál pizsamában ott állva meglátom Hayden-t, ropogósra vasalt inggel és farmerrel, tökéletesen belőtt hajjal. Felkapja rám a fejét. Nem csak csodás arca az, ami felhívja magára a figyelmem, hanem a rögtönzött vacsora és az égő gyertya. Mi a franc?

- Mondta a húgom, hogy beszéltetek. Nem volt meg a számod, és azt hittem nyolcra sikerül elszabadulnom – túr a hajába, amivel teljesen felkócolja. – Egy befektetővel vacsoráztam, és elment az időt, esküszöm próbáltam elszabadulni. Aztán, hogy jóvá tegyem – pillant az asztalra – beugrottam Jack büféjébe. Nem első osztályú kaja, tudom, de... Mindegy, nagyon jó, szerintem ízlene. Hoztam bort – emeli fel az üveget. – A gyertya meg hangulatos és legalább ad egy kis fényt – fújja ki a levegőt. – Fogalmam sincs mikor beszéltem ennyit egyszerre.

Még mindig kábán meredek rá, és ahogy végigpillant csupasz lábaimon, forróság áraszt el. Szemei szinte égetik a bőrömön.

- Én... - köszörüli meg a torkát és könyörögve néz rám. – Összejöttek a dolgok, de örülnék, ha velem vacsoráznál. Esküszöm, nem vagyok ennyire szedetlen, rosszkor költöztél ide.

- Mi? – nevetek fel. – Rám fogod?

- Hogyne! Rosszul időzítesz, hercegnő.

Karba teszem kezeim, és oldalra döntött fejjel nézek az asztalra.

- Dupla húsos hamburger?

- Dupla húsos – bólint.

- Cheddar szósszal?

- Három adaggal!

Nézzük egymás csendben, és látom, ahogy lassan megrándul a szája széle.

- Sloane? Most bemész és rám zárod az ajtót, vagy idejössz? Mert ha egyedül maradok, esküszöm itt a verandádon eszek meg mindent, és nagyon fogom élvezni! Neked nem hagyok.

Seggfej...

Kicsit húzom az időt, mielőtt választ adnék, így nyitva hagyom az ajtót és visszamegyek a házba. 

__

"Néha izgalmasabb, ha a feszültség a tetőfokára hág, mielőtt felrobbanna minden köztünk..."