Történelem, másképp..

Jack V.

Sírtam, de tudtam hogy nincs amiért mert ha valaki rosszul járt itt, akkor az ő volt. Talán hiányozni fog, mert én tényleg szerettem, de úgy látszik ő nem.. Egy idióta volt aki nem tudta magát visszafogni egy szőke kurva miatt, pedig én azt hittem türelmes, amikor elmondtam neki, hogy én nem vagyok annyira aktív szexuálisan, és erre ő csak megcsókolt és azt mondta megérti, meg hogy várni fog a jó pillanatra.. De tévedtem. Nem értem mi történt vele, mintha nem is önmaga lett volna. Könyörgött, hogy bocsássak meg neki, de én csak megráztam a fejem, elemezve az arcát.

-‟Nem tudok neked megbocsátani. Én azt hittem megértesz.. te egyáltalán komolyan gondoltad amikor azt mondtad szeretsz?" - Egy könny lecsordultam arcomon amint ezt mondtam..

-‟Igen, minden egyes alkalommal! Kérlek.. soha többet közel se fogok menni más lányhoz.. Az egész csak azért volt mert mindketten sokat ittunk.."

-‟A barátaid nem ezt állították.. az ő elmondásuk szerint visszautasítottad az ajánlataikat és csak egy sört ittál meg. Csak hazudsz és meg se próbálod bevallani az igazságot! Ha ennyire kellett a szex akkor szólhattál volna. Megbeszélhettük volna.. Többé látni se akarlak. Nem foglak örömmel fogadni, menj vissza a szüleidhez és mondd el nekik, hogy többet nem fognak látni engem mert a fiuk nem tudott racionálisan gondolkodni és a fasza után ment."

A sértettség látszott az arcán, szemeiben a bűntudat, ahogy elkezdtem sírni, és a 2 hete történt éjszakáról beszéltem. Hallgatta, ahogy beszélek, és egy pillanatig elhallgatott, mintha szavakat keresne, hogy válaszoljon nekem. Összeszorította az állkapcsát, és ökölbe szorította a kezét."Kérlek... figyelj. Hadd magyarázzam el..." - mondta halkan, miközben felém nyújtotta a kezét, de félúton megállt, és újra ökölbe szorította, nem tudta, hogy megérinthet-e. 

"Nem. És ne is érj hozzám.. Ennyi volt.. eljátszottad a bizalmam." - keresztbe tettem a karjaim, és nem hagytam, hogy tovább próbáljon hazudni nekem.

A teste egy kicsit hátrahőkölt, ahogy felemeltem rá a hangom és most még nagyobb bűntudat és szégyen sújtja. Újra kinyitotta a száját, mintha tovább akarna próbálni beszélni, de elhallgattatta magát. Lehajtotta a fejét, és csak ült, vállai leesett, arckifejezése tele volt szomorúsággal és bántással. Nem szólt többé egy szót sem, csendben maradt, csak ült mellettem. Szótlanul vártam, hogy végre felálljon és elmenjen. Életem egyik legnagyobb csalódása volt.. Miután egy pillanatig némán ült, vett egy mély levegőt, és lassan felállt ülőhelyéről, feje még mindig alacsonyan lógott. Egy pillanatig rám nézett, fájdalom a barna szemeiben, majd visszanézett és halkan motyogott.

– "Oké.. értem." - Suttogta.

Még néhány másodpercig állt a helyén, de egy szót sem szólt. A keze néhányszor megrándult, miközben felém akart nyúlni, de megállította magát. Aztán lassan hátrálni kezdett, még mindig a földet nézve. Felálltam és végig mögötte voltam amíg kisétált a bejárati ajtóig, majd kinyitotta de léptében megállt, és megfordult. Az ajtóból nézett le rám vöröses szemeivel, melyek teli voltak fájdalommal. Azelőtt még soha nem láttam így..

Kezét felém nyújtotta, és ezúttal nem állította meg magát. Próbált közelebb húzni, hogy megcsókoljon, viszont én ezt nem akartam. Kezem a mellkasára tettem és nem hagytam, hogy közelítsen.

- "Menj." - mondtam ridegen, érzés nélkül.

Megfordult, majd elment anélkül hogy visszanézzen. Tudta, hogy elbaszta, hogy nincs már több esélye. De reménykedik, mint mindig mindenben. Tudom, mert ismerem.. “Úgy látszik egy újabb fejezst záródott le..” Gondoltam magamban, miközben hangosan hallgattam metál számokat egy üveg sör mellett..

Remélem tetszett 💚 Mindenem bele adom ezekbe a fejezetekbe, és remélem tetszik! Vélemenyeket és javaslatokat nagyon szívesen fogadok!