IᑎTᗴᖇᒍᑌ́K ᗯᗩTTᑭᗩᗪOᔕ ÍᖇÓKKᗩᒪ

IᑎTᙓᖇᒍᙀ́ ᙏᗩᘜᘜIᙓ-ᐯᙓᒪ

🦋 ebben az interjúban Margaret-writer volt a beszélgetőpartnerem 🦋

✨ Jó olvasást! ✨

Kedves Maggie! Nagyon örülök, hogy veled csinálhatok interjút! Először is, mesélnél magadról pár szót az olvasóknak?

Ez az a kérdés, amire mindig olyan nehéz válaszolni. Mármint mi az, amit eláruljak, mi az, amit ne? Mi az, ami érdekli az olvasókat, mi az, ami nem? Talán a legegyszerűbb, ha az elején kezdem, szóval sziasztok, Maggie vagyok. Korábban Lady-Windsor, Margaretként ismerhetettek engem. Egy kamaszlány vagyok, aki egyelőre hobbiból ír, de nagyobb álmai vannak ezzel kapcsolatban, hiszen kiskorom óta azt az álmom dédelgetem, hogy egyszer író leszek, és viszont látom az egyik könyvem a boltok polcain. Akik ismernek, (és azok is, akik csak követnek) tudják, mennyire rajongok a történelemért, így leggyakrabban ebben a témában alkotok, így jelenleg legalább harminc olyan könyvötlettel rendelkezem, ami a múlt egy pontján játszódik.

Én az a típusú ember vagyok, aki borzasztóan őszinte, és nyíltan megmondja, ha neki valamilyen problémája van valamivel vagy valakivel (mert ez is előfordul időnként ugyebár). Úgy gondolom, egy írónak muszáj, hogy mindenről legyen véleménye, és ezt ne is tartsa magában.

Mondja ki, akár burkoltan, akár egyenesen, de mondja ki, hiszen mi, írók is tudjuk befolyásolni a világot a nézeteinkkel.

Miért döntöttél úgy, hogy írni kezdesz?

Az írás, a történetalkotás szeretete egészen alsós koromra nyúlik vissza, amikor elkezdtem leírni az első meséimet. Évekkel később viszont már regény írásra is adtam a fejem, hiszen számomra ez egyfajta menekülés a való világból, egy hely, ahol önmagam lehetek, és egy hely, ahol megismerhetem magam, és elbújhatok minden elől. Számomra az írás olyan, mint egy utazás, hiszen minden történet, minden karakter más és más életutat jár be. Nem is tudom, hogy miért döntöttem így akkor, de most már nem is ez a lényeg, hanem ez az a dolog, amiben teljes mértékben ki tudok teljesedni.

Emlékszel esetleg, mi lehetett az első mese, amit leírtál?

Pontosan nem emlékszem, mi volt az, de akkoriban imádtam az állatokat, így valami állatos lehetett, ebben biztos vagyok.

Ez aranyos! A történelem-őrület (ha nevezhetem így) felsős korodban érkezett?

Nem, már előtte is jelen volt az életemben, hiszen negyedikes voltam, amikor olvastam a Percy Jacksont, így lelkesen vártam egy egész nyári szünet alatt a történelem órákat, de az igazi őrület az valóban csak felső tagozatban kezdődött, és ahogy mindenkinek –, akit egy kicsit is érdekel a történelmet –, úgy nekem is megvoltak a magam korszakai.

Nyílt titok, az angol királyi család iránti rajongásod. Miért pont ők? Van ennek valami története?

Nem, már a lelkesedésem lankadt, ez a korszakom, már elmúlt vagy inkább lankadt. Volt ennek története, úgy négy és fél évre nyúlik vissza. Igazából a történet nem hosszú, csak 2020-ban az első karantén előtt megnéztem A korona című sorozatot, és annyira tetszett, hogy azon kívül nemigen néztem mást, illetve teljesen elszigetelődtem mindentől, ami nem ez a téma volt, de ez idén nyáron kissé elmúlt, és más vizekre eveztem.

Értu. Új történetbe is kezdtél a nyáron (a sok-sok ötleted mellett), félretéve a Trónörököst. Honnan jött az ihlet? Esetleg dióhéjban összefoglalnád, miről szól?

Nos, az ötletet egy sorozat eleje ihlette, és a történet abból bontakozott ki, abból az apró részletből. Dióhéjban a történet a második világháború idején játszódik, és egy házaspárról szól, aki évek óta gyermekáldásért fohászkodnak, és amikor végre sikerülne nekik, akkor a férjet besorozzák katonának, így a főszereplőnek az anyósáékhoz költözik, hogy ott vészelje át a háborút, remélve, hogy a férje hazatér hozzá épen és egészségesen. Nem árulnék túl sokat el róla, mivel nem szeretnék spoilerezni. Ha össze kellene foglalnom néhány szóban azt mondanám, hogy fordulatos, reményteli, romantikus, titkokkal teli és szenvedélyes némi szenvedéssel.

Nagyon nagyon jól hangzik, és látszik (magán a történeten is), hogy mennyire otthon érzed magad ebben a témában. Ha ezt befejezted, mi lesz a következő? Megvan már, melyik ötleted megírásával folytatod?

Először is köszönöm szépen!

Mivel ez egy trilógia első része, így valószínűleg a trilógia második részével fogom folytatni, ami a világháború után fog játszódni. Ami azt illeti, már elkezdtem, és néhány rész készen is van belőle.

Viszont, ha ezt a trilógiát befejezem, akkor őszintén fogalmam sincs, lehet az egyik legújabb ötletem lesz, ami egy télies hangulatú sztori tiltott szerelemmel és he falls first trope-pal, de lehet egy másik ötletemet fogom megírni, amiben szintén he falls first, illetve egy megrendezett házasság és egy tanár-diák kapcsolat is szerepet játszik. Hogy melyikhez lesz kedvem, azt még én magam sem tudom.

Bármelyikkel kezdesz, szerintem jól választasz! Mindegyik ötleted ennyire kidolgozott? Konkrét cselekménnyel jönnek a fejedbe?

Nagyon szépen köszönöm, de majd meglátjuk, miképpen alakul.

Nem mondanám, hogy mindegyik történetem nagyon kidolgozott. Sőt, éppen ellenkezőleg. Egyelőre én úgy érzem, hogy nagyon az elején járok a kidolgozásban.

Többnyire csak szálak vannak meg belőle. Többnyire az ötleteim egy-egy dologról jutnak eszembe. A télies történetem például egyetlen névről, hogy azzal a névvel (Lakelynn) akarok írni egy történetet. Szóval kerekítettem neki egy sztorit. Nincsenek konkrét cselekményeim, csak ötleteim, aztán meglátjuk, mi az, amig beleteszek, és mi az, amit nem.

Az írás mellett profi borítószerkesztő is vagy. Miért kezdtél bele a szerkesztésbe?

Körülbelül két és fél éve kezdtem bele a szerkesztésbe, akkor még csak ki akartam magam úgy próbálni, mint egyszeri alkalom, de végül ez is egy hobbi lett, valamint szerves része a napjaimnak. Külön öröm, hogy nem csak magamnak készíthetek borítókat, hanem olykor másoknak, amikor bizalommal fordulnak felém, ezúton is köszönöm mindannyiuknak!

Mivel motiválnál más írókat a munkájukban? Van esetleg valami tanácsod a többi írónak itt Wattpadon?

A legfontosabb tanácsom talán az lenne, hogy soha, semmilyen körülmények között ne adjátok fel! Ha egy rossz, negatív kommentet kaptok, akkor se, mert az még csak egy ember, másoknak tetszhet, imádhatják az írásaid, ne ez az egy vélemény határozzon meg bennetek! Én mindig is úgy gondoltam, hogy elsősorban magatoknak írtok, nem másoknak, elsősorban nektek kell, hogy tetszen az írásotok. Ha ezt meg tudjátok tanulni, talán könnyebben figyelmenkívül hagytok egy-egy rossz megjegyzést.
Nem kell, hogy tökéletes legyen, nem kell, hogy mindnekinek elnyerje a tetszését, mert ilyen sose lesz. Tényleg bízzatok magatokban, és akkor minden sikerülhet!

Művészurak, művésznők sose adjátok fel, mert mind tehetségesek vagytok!

Huu, ez nagyon szép!
Ennyi lett volna az interjú, köszönöm, hogy veled csinálhattam, mert tényleg minden percét élveztem!

Én is köszönöm, nagyon élveztem, nagyon jó kérdéseket kaptam 🎀💗