Nem versnek indult. A sorok maguktól jöttek. Valószínűleg nem is versként végezte. Csak néha talán rímel...
Hát itt lenne:
A könnycseppek csak úgy marják a szememet.
Sikítoznak, s elhagyják helyüket.
Legördülnek orcáimon, melyek vörösen pirulnak.
Óvatosan kapaszkodnak, majd egymásba olvadnak.
Halk táncot járnak.
Zokognak közben.
Aztán államon akadva összegyűlnek.
És csak csöndben ülnek.
Várnak, látnak, fájnak...
Nem is tudom mire vágynak.
Tán szeretetnek hívják.
Hiszen ez nem örömkönnyek.
Ezek a a kínokból és sok szomorúságból születtek.
Igen...már vagy 4 napja minden este bőgök :'))
De az élet szép, szerelmeim! ✨
Puszilok mindenkit! ❤️
YOU ARE READING
ᴋɪʜɪ́ᴠᴀ́sᴏᴋ ᴇ́s ᴍᴀ́s sᴢᴇ́ᴘsᴇ́ɢᴇᴋ
Random☆ ─── ⋆⋅🫀⋅⋆ ─── ☆ Utóbbi időben megváltozott a könyv lényege és tartalma, ígyhát ez a kis szöveg is! ÚGYHOGY OLVASD EL LÉGYSZI! A könyvben találhatóak lesznek: 💋 - Kihívások (ofc) 💋 - Versek (általam írtak + fanságaim) 💋 - Ajánlók (könyv, film) ...
