Kevés esély ||Charles Leclerc FF.|| ❗️SZÜNETEL❗️

I. Fejezet - Ez az én szerencsém...

-Boldog szülinapot, boldog szülinapoot, boldog szüliiiinapoooot Kíra! - Énekelte anya és elém rakta a tortát amit biztosan ő készített.

-Köszönöm, anya! - Tapsikoltam, Leo a lábamnak ugrállt nyüszítve.

-Na, akkor fújjátok el együtt a tortát! - Nevetve emelte fel Leot anya. Elfújtam a gyertyákat.

-Oké, kívántam is! - Nevetve vettem el tőle Leot aki egyől a tortába nyalt. - Jaj, nem szabad! - Nevettem.

-Remélem ezt kívántad! - Nyújtott felém egy borítékot, elvette az ölemből Leot, hogy ne tudjon többször a tortába nyalni.

-Hát ez micsoda? - Téptem fel a borítékot.

-Apáddal közösen adjuk neked csak tudod ő milyen fontos ember és nem tudott eljönni. - Sóhajtott anya.

-Ez egy.. - Vettem ki a jegyet amin hamar feltűnt, hogy Forma 1-es autók vannak. - Úristen! - Kaptam a szám elé a kezemet.

-Boldog születésapot, édesem! - Mondta anya és átölelt. Boldogan visszaöleltem őt.

-Annyira köszönöm, ez a legjobb szülinapi ajándék amit valaha kaptam! - Szorosan öleltem anyát.

-Majd köszönd meg az apádnak is! - Mondta anya és elengedett.

-Jól van! - Néztem a jegyet mosolyogva. Egy álmom vált valóra.

JÚLIUS 21.

Eljött ez a nap is, alig bírtam aludni éjszaka mert nagyon izgatott voltam. Végre futam. Időben akartam oda érni szóval nagyon korán felkeltem, lefürödtem és a hajamat is megmostam alaposan. Kiválasztottam egy olyan szettet amiben nem fogok megsülni és egy sapkát is vettem direkt erre a napra ami Ferrari logós. Mivel anya ma nem lesz itthon mert randira megy így magammal viszem Leot mert amúgy is minden hova magammal viszem és nem akarom őt órákra egyedül hagyni. Elvileg lehet bevinni kutyát, remélem a gyakorlatban is így van.

***

Szerencsére beengedtek a kutyával bár húzták a szájukat de kedvesen és szerencsétlenül egyben mosolyogtam a jegyszedőkre, meglágyult a szívük és megkaptam a nyakba akasztható jegyemet. Nem túl jó helyre szól a jegy így egyébként szerintem anya vette egyedül a kis fizetéséből, nem hiszem, hogy apa beleszállt mert akkor VIP jegyem lenne. Apa cége elég jól megy, főleg amióta elváltak anyával. Nem igazán tartjuk a kapcsolatot csak a szülinapomkor hív fel és karácsonykor.

-Csodásan nem látunk semmit innen, Leo. - Sóhajtva néztem körbe a lelátón ahova jegyet kaptam. Ajándékba kaptam a szüleimtől szóval legalább itt vagyok. - Mindegy, jó lesz itt!

Ültem le egy székre, az ölembe vettem Leot és elhelyezkedtünk kényelmesen. Sokat simogattam Leot miután elindult a futam, hogy ne féljen annyira. Bár a szurkolók is elég hangosak voltak körülöttünk de úgy tűnt el van Leo, a versenyt figyeltem. Szeretem a Forma 1-et de a családom nem. Ezért jöttünk csak ketten Leoval, azért így is elég nagy élmény. Már a 67. körnél járt a futam amikor hirtelen valami hideget éreztem magamon.

-Ah, baszus! - Néztem hátra, Leo tiszta víz vagy nem tudom mi lett. - Francba! - Néztem a csávóra.

-Oh, bocs véletlenül levertem a kólámat... - Nézett rám. Hirtelen fordultam vissza ahogy éreztem, hogy Leo leugrik az ölemből.

-Basszameg, Leo! - Kiabáltam utána de nagyon gyorsan szaladt. Megijedhetett. - Leo! - Másztam át utána szabad székeken. Szemeim tágra nyíltak ahogy láttam ahogy átbújik az egyik kordon alatt. Oda siettem és átakartam mászni de egy biztonsági megfogott, ellöktem magamtól. - A kutyám a pályán van! - Mutattam felé. Leo összevissza szaladgált.

-Állat a pályán!- Mondta a rádiójába. - Ismétlem, állat a pályán! - Mondta.

-Leo! - Kiabáltam neki de csak a fejét kapkodta. A szívem hevesen vert.

-Megállt a futam szóval nyugodjon meg. - Mondta a biztonsági.

-Oké, most már felmehetek a pályára a kutyámért? - Néztem rá.

-Nem mehet a pályára, már jönnek befogni.. - Nézett rám.

-Leo! - Kiabáltam újra neki. A tömeg is kiabált ami kicsit jól esett de a kutyám kikerülve a biztonságiakat menekült előlük. - Nem fogják tudni megfogni... - Néztem a mellettem álló biztonságira.

-Nyugodjon meg.. - Mondta. - Különben is minek hozta a kutyáját? - Kérdezte. Felvontam a szemöldökömet.

-Be lehet hozni állatot, különben nem lennék itt a futamon de mindegy.. - Forgattam meg szemeim, Leo még mindig kicselezve rohangált a pályán. A fejemet csóváltam majd egyszer csak egy piros ruhás fickót láttam a pályán, ez Charles Leclerc. Cuppogni és csettintgetni kezdett neki, Leo a fejét oldalra fordította és nézte őt messziről. Mindenki nevetett. Charles leguggolt és Leo oda ment hozzá bátortalanul, megszagoltatta vele a kezét majd felvette amikor megbízott benne.

-Ide kell hozni a kutyát szembe! - Intett egyet a biztonsági a kollégáinak, felénk mutatott a pasi akihez Charles oda ment. Ő felénk jött halvány mosollyal, Leo elvolt a kezében.

-Tessék, itt a kutyád! - Mondta nekem angolul, Leo az arcomat nyalogatta amikor a kezembe adta!

-Köszönöm! - Néztem rá mosolyogva, még párszor megsimogatta Leot majd visszakocogott a pályán és a kanyarban eltűnt. Ezt el sem hiszem.

***

Nagyon izgalmas volt az egész futam, sajnos nem Charles nyert de negyedik lett ami attól még nagyon jó eredmény. Még mindig tisztán hallom a hangját a fülemben. Annyira hamar eltelt az egész, csalódott vagyok amiért már vége is. Éppen a tömeggel próbáltam kijutni de csak csoszogtunk csigatempóban.

-A lány akinek Charles Leclerc a kutyáját visszaadta fáradjon a Paddockhoz. - Hallottam a hangosbemondóban.

-Öhm.. Az én vagyok. - Néztem Leora. - Vagy is mi vagyunk.. Bocsánat! - Mondtam ahogy próbáltam kikászálódni a tömegből ami percekbe telt mert rengetegen próbáltak kijutni, az emberek morogtak és elküldtek a francba. Kedves tőlük. - Elnézést, én vagyok akinek a kutyáját vissza adta. - Néztem az egyik ott dolgozóra.

-Ez biztos? - Nézett rám. - Mert elvileg már ott a lány.. - Mért végig.

-Igen, én vagyok szóval nem tudom ki van ott de az én kutyámat adta oda Charles. - Néztem Leora aki megnyalta az arcomat.

-Sajnálom de nem engedhetlek oda.. - Sóhajtott.

-Ez az én szerencsém... - Nevettem halkan. - Rohadtul én voltam az a lány akinek a kutyáját vissza..

-Sajnálom, hölgyem.. Biztosan nem ön volt mert már valaki oda ment és nem zavarták el szóval legyen szíves elhagyni a rendezvényt vagy hívom a biz...

-Pukkadjon meg.. - Mondtam a pasinak majd hátat fordítottam sóhajtva. - Ez a mi szerencsénk, Leo.. - Sóhajtottam nagyot.

Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️‍🔥

Instagram: demona.white.wattpadiro

Facebook: Demona Wattpadíró White