A gyűlölet határán

3. fejezet

Serena

A titokzatos idegen, Mr. Sawyer küldönce kétszer látogatott meg az elmúlt időszakban, apám egyértelműen a tudtára adta, hogy a családi vállalkozásunk nem eladó. Samuel harmadszori találkozásunkkor már sokkal rámenősebb volt, ez nyilván annak köszönhető, hogy Mr. Fantom időközben felvásárolt néhány ingatlant, olyan ingatlanokat, amihez a családomnak is köze van. Nem beszélve arról, hogy Weetfreed – a város vezetője – különös módon elpatkolt. Ha mindez nem lenne elég, a kikötő vadidegen kézre került, és minden egyes hajót átkutatnak, ami kiköt, vagy elhagyja azt, és furcsa mód, az elmúlt hétben két hajónk is elsüllyedt nem messze a kikötőtől. Nem kell sokat találgatni ki áll mind e mögött.

Mr. Sawyer olyan akár a fantom, egyelőre nem mutatkozott és sejtésünk sincs, hogy mi célja mindazzal, amit felhalmoz. Egy teljességgel vadidegen lassan ellehetetlenít mindent, persze minket nem olyan fából faragtak, akit meg lehet félemlíteni. Ám az égő marihuánaültetvény nem éppen üdítő látvány. A Greenville farmon Antonioval épp azt lessük, hogy a lángok milyen magasra csapnak fel, és az orrunkba véssük milyen szaga van az elszabadult állatok égő húsa keveredve az épp szüretre váró marihuána illatával.

– Úgy tűnik Mr. Sawyer komolyan gondolja, és nem fogja feladni.

A nadrágom zsebébe süllyesztem a kezem. Igyekszem a dühöm leküzdeni.

– Gondolod, hogy ő tette?

Ki más? Persze ezekben a körökben számtalan ellensége van az embernek, de a birtokról nem sokan tudtak, akik mégis, azok nem hinném, hogy ellenünk fordultak. Mr. Sawyernek mélyen a zsebébe kellett nyúlnia, hogy felülkerekedjen rajtunk. Nem sok értelmét látom a pusztításnak, ha egyébként is fel akarja vásárolni.

– Nem áll érdekében senkinek a kormányon kívül. – Antonio az az ember, akire bátran rábíznám az életem. Lojális, megbízható, és kiváló minden téren, nem kell bepiszkolnom a kezem, megteszi helyettem, néha persze megesik, hogy saját magam intézem a dolgokat, de ő akkor is ott van mellettem.

– Mi a helyzet a többivel? – kérdezem. Tizenkét birtokon termesztjük a kiváló minőségű marihuánát.

– Egyelőre semmi. Nyilván ezt a helyet volt a legkönnyebb felfedeznie, hiszen itt a szabadban termett a növény, a többi biztonságban van.

Nyilván így van, és nagyon remélem így is marad.

Antonio, akkor szegődött hozzánk, amikor túlestem az első gyilkosságomon, kerek tíz évvel ezelőtt. Több aljasságot követett el eddigi életében, mint én valaha is fogok. Apám azzal az ürüggyel alkalmazta, hogy vigyázzon rám, vagyis a testőröm legyen, de valójában segít feldolgozni azon gyilkosságokat, amiket a saját kezemmel viszek véghez. Megtanított arra, hogyan zárjam ki az érzéseim, amit nem mondom, hogy egyszerű volt. Nem, ez nem igaz, egyáltalán nem könnyű, azt mondom minden rendben, de aztán jön az éjszaka, és nem igazán hagynak nyugodni a holtak. Fényes nappal azonban egészen jól megy, hidegen hagy, ha kioltom egy ember életét. A tanárom, a testőröm, a pszichológusom egyben.

– Megtudtál valamit? – kérdezem már úton az autó felé.

– A fickó kiváló rejtőzködő, soha senki nem látta, még a saját embere Mr. Wattson sem. A világhálón érintkeznek, ott kapja az újabb parancsokat, nem sikerült lenyomoznunk, ami azt bizonyítja, hogy kiváló hacker, vagy dolgozik neki egy kiváló hacker.

– Szóval azt mondod, hogy nem tudjuk kivel állunk szemben. – Antonio bólint, miközben kinyitja a terepjáró hátsó ajtaját. – És azt tudjuk, hogy miért akarja bezsebelni az állam ezen szakaszát? A környező bűnözök jó része már a kezében van, ahogy a Fort Pearci kikötő is.