Ez amolyan személyvonat
Nem lehet tudni hová haladok
Nem tudom hová szaladsz
Későre jár jobb, ha velem maradsz
Egy csomagot éppen feladok
Erre a falak után egy sétány
Bennem sok ezer égő sátor
Nem tudom miért pont erre sétálsz
Rád nézek benned önmagamat látom
Fogod a kezemet ármányok látomások
(látomások, látomások)
Láttak mások, láttak mások eleget épp
Feszül az ingem benne kivasalt ráncokat
Hagysz mikor egy tócsába lépsz
Engem tudod utolérnek a ki nem mondott szavaink
Utánad kiáltok, de rám néznek rosszallóan a vonat utasai
Fapados ez a járat ő ezt tudja mégis velem marad
Fűz hozzám magának egy láncot és tervezi, hogy örökre velem tart majd
De elakarok tűnni félek elakadok és végül belehalok
Bennünk tombolni fog egy óceán
És ránk zúdulnak majd a habok
Ha a várat tűzokádó sárkány védi
Én csak remegve állok majd előtte
Te ezt a leszereplést végig néznéd ?
Mégsem hagynál lent a padlón mindörökre ?
Lassít már a személyvonat, közel a pályaudvar
Úgy érzem hazaértem, elkéne egy meleg paplan
Feszül a mellkasom már feszül a húr is, halljuk a dallamát
Szívem szívből kérted én meg adnám a kulcsát
De ahogy kel fel a nap, úgy röpül az idő
Este megáll egy pillanatra, eltöprengő
Ahogyan jön a tavasz úgy jön el az ősz
És az ágy mellől újból a síneken találom magam
Ez az élet egy véget nem érő
Befejezetlen színdarab
