Tudom hogy a rózsa a kedvenc virágod
Reméltem is hogy majd Rád találok
Kereslek máig szüntelen hiába
Későre jár betérek egy piára
Kissé sem félek önmagamtól
Az élet játék de mégis karcol
Te adtál nekem egy jó nagy
Pofont megtanultam azt hogy jobb ha befogom
Sokáig hittem "te vagy hibás"
De titokban mindig vártam a hívást
Így vagy úgy de végül beláttam
Piszkosul vak lettem és önzővé váltam
Te ezért mentél el én is ezt tenném
Bujkálnék magamtól ha újra olyan lennék
A régi utakat már a partvissal eltörölték
Sokszor elbuktam de újra ez meg nem történt
Mindig itt leszek és ha kellek rám számíthatsz
A rózsát holnap bepótoljuk grátisszal
Majd a 2es metró hazavisz ma éjjel
És én lefizetem a buszsofőrt is ha kéred
Tudod már a számom
mostmár körönként hívhatsz
Nem kell mit kitalálnom
Bennem mindig bízhatsz
Elfogy már a bor
És lassan már a szó is
Előtör belőlem minden vágy
De hosszú az út ideje tovább állni
Csak addig élek míg a holdat nem takarja el árnyék
Míg te éjjel táncolsz én odébbállék
És odabent mélyen fűzőm a nyakláncom
Rajta minden gyöngyszem a te arcvonásod
