Two Beauty

Ismeretlen terepen

  

Ez a nap is eljött...sose gondoltam volna, hogy egyszer erre is sor kerül, pedig nem kellene ezen meglepődnöm. Mindenki életében van olyan, hogy válaszút elé érkezik, mérlegel, vívódik, elemezi a lehetőségeket, felsorakoztatja a pro-és kontrát. Gyötrődik, keresi a helyes utat.
De jelen pillanatban tanácstalan vagyok. A menedzser hyung szerint ez óriási lehetőség, amit muszáj megragadnom, de én rettegek a negatív visszhangtól. Hisz ez a téma annyira megosztó, annyira vékony jégen táncol, hogy elég egy kis fuvallat és máris romba dönthet mindent, amit eddig felépítettem. Színész vagyok és egyben idol is, ez a munkám, épp ezért kellene könnyedén felfognom a dolgokat. Ez „csak” munka, de nekem ez így nem megy. Ott vannak a rajongóim, rájuk is kell gondolnom, ahogy a csapatomra is.
Voltam már pap, király és oly sokszor szerelmes gimnazista, minden karakter bőrébe gond nélkül bújtam bele. Harcoltam démonokkal, elcsábítottam lányokat, de még sose kellett szerelmesnek lennem egy fiúba!
Tudom, hogy a shippek meg a fan-service a mi világunkban természetes dolognak számít, de ettől még zavar a tudat...
Most mégis itt ülök a sminkszobában, tökéletesen, idegesen és feszélyezve. Még mindig nem tudom, hogy jól döntöttem-e. Várom a jelzést, hogy elkezdődjön a sajtótájékoztató, a hivatalos bemutatás. Most derül ki, hogy ki lesz a „párom” ebben az LMBTQ témájú reklámfilmben.
- Öt perc a kezdésig! -épp csak beszól egy asszisztens, s ahogy jött úgy távozott is.
Nincs menekvés, nem hátrálhatok meg. Ha már alá írtam a szerződést, a minimum, hogy oda teszem magam. Hisz én vagyok...
„- Fogadják sok szeretettel az első főszereplőt, Cha Eunwoo-t!” – harsan fel a rendező hangja.
Mély levegőt veszek, fejemet felszegem és mű mosollyal az arcomon lépek ki a vakuk kereszttüzébe. Külsőleg maga vagyok a megtestesült nyugalom, de a bensőmet felemészti az idegesség. Ujjaimmal dobolok az asztalon, ezzel is levezetve a feszültséget. Hallom a beszédet, de a tudatomig nem jut el, így a partnerem kilétét csak akkor tudom meg, amikor kilép a paraván mögül. Számat eltátom a meglepődéstől, majd egy különös izgatottság száguld át a testemen. Hwang In Yeop...
Ismerem, persze, hogy ismerem. A True Beauty-ban együtt szerepeltünk. De míg ott egymás vetélytársai voltunk, addig most egymáséi leszünk...
- Eunwoo.
- InYeop, rég találkoztunk.
- Valahogy úgy. Nem számítottam rá, hogy újra összefutunk.
- Főleg nem így...- motyogom halkan, hisz nem szeretném, ha bárki is meghallaná.
Társam csak felvonja szemöldökét, megereszt egy féloldalas mosolyt, de nem reagál rá, sőt még el is fordul tőlem, úgy figyel a rendező beszédjére. S míg ő halál nyugodtan üli végig a több órás eseményt, addig én rágódok magamban, újra dobolok a kezemmel, és közben észre se veszem, hogy a tekintetem egyre többször téved a mellettem ülő fiúra.

[...]

Pár nap pihenő után, elkezdődött a forgatás. Úgy tűnt simán és gördülékenyen vesszük az akadályokat, mégis sokszor le kell állítani, újra kell venni egy-egy jelenetet. InYeop profikat megszégyenítő módon kezeli a dolgot. Jéghideg álarcát és kissé flegma stílusát azonnal leveti, amint elkezd forogni a kamera. Magabiztossága és lehengerlő modora pedig mindenkit levesz a lábáról. Még talán engem is...
Igen, belátom, hogy egyértelműen itt én vagyok a probléma. Szenvedek a gondolataimtól, az érzéseimtől, ami a fene tudja mikor alakult ki, honnan jött és miért?!  Az agyam rémképeket kreál, felőrölve a maradék önbizalmamat, közben süllyedek egyre mélyebbre a mocsokban, ezzel veszélyeztetve a munkánkat. Két órája ülök bezárkózva az öltözőmben, kizárva a külvilágot és Őt. A menekülést választottam, ahelyett, hogy szembe néznék a problémával, ami valójában én vagyok. Nem akarom és nem is tudom elfogadni a helyzetet.
- Eunwoo, nyisd ki az ajtót! – dörömböl a menedzserem, s érzem, hogy lassan muszáj lesz elé állnom. – A forgatást lemondták!
- Mi?!
- Nyugi, csak pár napra. Három nap pihenő...és egy ötlet...
Nem tetszik a hangsúly sem a szavai erőssége, csakis olyasmiről lehet szó, amit én tuti elleneznék, de tudom, hogy nem tehetem meg. Nyelek egy hatalmasat és egyenesen a szemébe nézek, felkészülve a lehetetlenre.
- Csak három napról van szó, kibírod hidd el. Kicsit jobban megismeritek egymást és utána minden mehet a régi kerékvágásba.
Torkom kiszárad és ha nem ülnék, biztos, hogy most padlót fognék. Fülem sípol, tüdőmből kiszorult a levegő, zihálok...pánikrohamom van.