Merész ötlet elvállalni egy ilyen témájú reklámfilmet, de én sose voltam szívbajos. Nem foglalkozok mások véleményével, igaz nem is adok okot arra, hogy támadjanak. Nem vallom magam melegnek, bár tény, hogy van egy ember, egy férfi, aki megmozgatja a fantáziámat, de csak ő és senki más. És pont ezért vállalom el ezt a szerepet, gondolkodás nélkül, hiszen megint ő lesz a partnerem. Igen, megint. Egy romantikus drámában már szerepeltünk együtt, de ez most egészen más lesz, most nem egy szerelmi háromszögbe kényszerülünk, hanem ténylegesen egy pár leszünk. Ha már a való életben nem reménykedhetek ebben, legalább egy kis ideig hagy élvezzem ki a helyzete.
[...]
Profinak tartom magam, és önteltség nélkül mondhatom, hogy más is annak tart, de még nekem is nehezemre esik magamra erőltetni a flegma, nemtörődöm stílust, miközben Woo ott van mellettem, érezhetem a férfias illatát, hozzáérhetek büntetlenül, minden gond nélkül. A vérem pezseg és altájon sokszor szűknek érzem a nadrágom, de profi vagyok...csak ne kellene hazudnom! Látom rajta, hogy számára ez csak munka, teljesen idegen ebben a témában, így nehezen engedi el magát, feszélyezett, sokszor téveszt, így a rendező tanácsára, egy hosszú hétvégét töltünk el kettesben. Csak mi ketten, egy tengerparti paradicsomban, ahol végre önmagunk lehetünk. Persze nem gondolok semmi rosszra, már ha van ebben bármi rossz is, egyszerűen csak szeretném, ha felszabadulna mellettem.
Azt mondják, a remény hal meg utoljára. Pfff...mit érek vele, ha én hamarabb kinyiffanok!?! Amikor tudatosult bennem, hogy csak egy hálószoba van, egy hatalmas, hívogató francia ággyal, a szívem ki akart ugrani a helyéről. Rengeteg perverz gondolat és álomkép villant be az agyamba és képtelen voltam kiűzni onnan. Persze Eunwoo nem hazudtolta meg önmagát. Tipikus heteró srácként egyből visszavonulót fújt, de sikerült meggyőznöm, hogy nincs ezzel semmi gond, s végül mellettem hajtotta álomra fejét.
Az álcám fenntartása egyre nehezebb volt, így mikor befeküdtem mellé, engedtem a kísértésnek és egyre közelebb merészkedtem hozzá. Már ez a pici tett is borzongást váltott ki belőlem, a vérem izzott, felemésztve a testem, de muszáj volt parancsolnom az ösztöneimnek. Óvatosan hajoltam füléhez és érzéki hangon suttogtam neki.
- Nyugi, nem foglak megenni...nem fáj a fogam szende szépfiúkra!
Éreztem, ahogy megremeg, de válaszra se méltatott. Bármennyire is jó színész tisztában vagyok vele, hogy nem alszik, de nekem ennyi is elég...jelen pillanatban. Érezni a teste hőjét, az illatát, a megfeszülő izmokat a hátán, mind olyan dolog, ami nekem maga a gyönyör. Talán elvetettem a sulykot, de lehet ennyi még belefér. Hiába szeretnék ajtóstul rontani a házba, apránként kell közelednem hozzá. Egy halk kuncogás után hátat fordítottam neki, és elmerültem az én csodás álomvilágomba.
Álmunkba olyan képek jelennek meg, amire tudat alatt vágyunk. De az, hogy valósággá is válik, csak ritkán adatik meg. Most mégis megtörtént. Egy ideje már ébren vagyok, Woo édesen pihen a mellkasomon. Arca nyugodt, mint egy kisbabának, ajkai közül kiszökő meleg levegő csiklandozza a bőrömet. Karjával szorosan ölel és még lábát is átvetette testemet, mint aki attól fél, hogy elmenekülnék. Pedig eszembe sincs! Végre ott vagyok, ahol lenni akarok, amire mindig is vágytam, semmi pénzért nem változtatnék rajta. Édes mocorgása szakította meg gondolataimat, és bármennyire is romantikus lenne a pillanat, tudom, hogy őt zavarba hozná, ha tudná, hogy én ébren vagyok. Így erőt vettem magamon és lehunytam szemeim. Még éreztem ahogy egy pillanatra megfeszül, majd elernyed a teste. Óvatosan megsimítja arcomat és felsőtestemet, majd megfordul ölelésemben, ezzel tomporát nekem szorítva.
Édes istenem! Most adj erőt nekem! Hisz önkéntelenül is próbára tesz!
A fellegekben érzem magam, mint aki lebeg az éterben, mégis egy aprócska hang zakatol a fejemben, kétségeket ébresztve bennem. Bármennyire is szeretném, hogy minden reggel az ő csodás arcát, testét lássam ébredéskor, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy lehet ő nem erre vágyik. Egy heteró srác mindig az is lesz, ráadásul ő színész is, tehát amit én reménykedő momentumnak gondolok, lehet, hogy csak délibáb. Nem akarok sérülni, akármennyire önzőnek is hangzik, és őt sem akarom jobban összezavarni. Épp ezért, bár fájó és darabokra tört szívvel, de óvatosan kimászok mellőle, vigyázva, hogy fel ne ébresszem. Nem bírok csak úgy elmenni, képtelen vagyok rá, így tétován két kezem arcára simítom és egy leheletnyi csókot lopok tőle. Homlokomat az övének döntöttem, mígnem nyugodtabban, lassabban vette a levegőt. Ez itt hát a vég, szomorú, de jobb lesz neki így.
Amint cuccaimat összepakoltam, fogtam a táskámat és magam mögött hagytam a házat és benne az éppen alvó tüneményt, akit mindennél jobban szeretek. Gyáva és gyenge vagyok szembenézni vele, így a távozást választottam. A város felé robogó buszon még egy gyors üzenetet hagytam Woo menedzserének. Nem magyarázkodtam, nem mondtam semmit, csak a tényt, hogy el kellett jönnöm és már nem is térek vissza.
[...]
Egy hét is eltelt már, hogy hanyatt-homlok elmenekültem. Hét nap, százhatvannyolc keserves óra. Mindenféle kifogást találtam ki, hogy húzhassam az időt, de már nem lehet tovább csűrni-csavarni a szavakat. Holnap, ha a fene fenét is eszik, akkor is meg kell jelennem a forgatáson, s ezáltal Eunwoo elött is.
[...]
Próbálkozok, esküszöm igyekszem, de semmi esélyem, hogy a közelébe férkőzzek. Hiába keltem jóval hamarabb, mire a forgatásra értem, ő már ott volt. Nem is ezen lepődtem meg, hanem azon, hogy egy szőke csaj csimpaszkodott rajta. Pillantásra sem méltatott, ha közeledtem felé, ő hírtelen irányt változtatott. Szünetekben sem volt egyedül, esélyt sem kaptam a magyarázkodásra. Persze nem mentegetni akarom magam, csak tisztázni a helyzetet. A forgatás pedig haladt, mintha sose lett volna gond a múltban. Woo hihetetlen jól játszott, még én is elhittem neki minden mondatot, mozdulatot. Kétségkívül a hitelesség mintaképe...míg nem eljött a zárójelenet. A jelenet, melytől egyszerre félek, mégis örülök.
A csók!
Látom ahogy árnyék vetül arcára, homlokát ráncolja, ujjait tördeli, melyet a kis szőke óvatosan simogat. Folyamatosan beszél hozzá, de nem látom, hogy megnyugodna. Érzem, hogy ő is ugyanúgy retteg, mint én, bár különböző okokból. A lány még mindig cirógatja azt a kezet, melyet nekem kellene! Féltékeny vagyok, semmi kétség. A szívem azt súgja menjek oda hozzá, de az eszem tiltakozik, hiszen eddig is mindent elkövetett, hogy a kötelező körökön kívül több ne legyen köztünk. Pedig...
- Srácok! Kezdünk! Hajrá, mindent bele! - hallom a rendező utasítását.
Olyan könnyű szavak ezek, de nem nekünk! Igyekszem elfelejteni, hogy forog a kamera, kizárni mindent és mindenkit körülöttem. Lassan sétálok felé, majd elé érve emelem karom és simítok bele a szélfútta hajába. Tarkójánál elidőzök, birizgálom a kissé hosszabb tincseket, majd derekát elkapva magamhoz húzom. Megremeg karjaimban és én is elgyengülök. Orromat végig húzom a nyakán, néhol érintve számmal is, és akármennyire is próbálja eltitkolni ziháló lélegzetét, egy apró kéjes nyögés kiszökik ajkán. Fejem megemelve, ködös tekintetébe pillantok, s mint egy örvény, úgy ránt magával a szerelem. Száját megnedvesíti, s ez teszi fel nekem az „i” -re a pontot. Éhesen kapok párnácskái után, hisz olyan nekem ez, mint egy korty a Szaharában. Nyelvem bejutást kér és kap, elmerülve egy apró gyönyörben. Mint egy gát úgy szakadt át köztünk a fal, s még az sem hallottuk meg, hogy a forgatásnak vége. Percekig halálos csend volt körülöttünk, míg nem a kis szöszi rántott vissza a valóságba minket.
- Woo,Woo!
Kedvesem furcsa fénnyel a szemeiben pillantott rám, s nem tudtam eldönteni, hogy ez a csillogás jó-e vagy sem. Tekintete örvénylett, mint a legmélyebb tenger, mégis homályos volt, mint aki fényévekre van tőlem, nem érzékelve a külvilágot. Talán így is volt...elmerült a szenvedélyek érzéki birodalmába. Majd miután lassan visszatért a valóságba, úgy tudatosult benne a következmények súlya. Arcát még pír borította, emlékeztetve a csókunkra, majd hirtelen holt sápadtra váltott. Ez a kettőség... ez a furcsa ellentétes érzelem, olyan, mintha kést forgatnának a szívemben. Rémülten nézett körbe a társaságon, majd szó nélkül elszaladt az öltözők irányába. Szólni se volt időm, mikor egy kéz a karomra fogott. Bosszúsan néztem a szöszire, de ő csak szomorúan ingatta a fejét.
- Hagyd most őt! Idő kell neki.
- De.…!
- Csak várj türelmesen, hidd el tudom mit beszélek! – ezzel sarkon fordult, és Eunwoo után igyekezett.
Én pedig ott maradtam a kétségeimmel és egy ici-pici reménysugárral a szívemben.
Mikor jön el az én időm, hogy azt mondd, ha feléd megyek: eljött az időd!
(Meg Cabot)
[...]
أنت تقرأ
Two Beauty
أدب الهواةKét azonos körből származó srác egymásra találása. Teljes mértékben a saját agyszüleményem, a valósághoz semmi köze. A történet egy kihívásra készült, s gondoltam megérdemel folytatást. Nem lesz hosszú, több fejezetes.
