If I wish...

3.💙

Louis frusztráltan sietett ki a kórteremből.

Visszaült a váróba. Idegességében a lábával elkezdett dobolni, majd a kezét az arcába temette.
Miért viselkedik így Harry jelenlétében? Hiszen csak a barátja.

Most minden olyan lehetne, mint régen, de ez ahogyan reagál dolgokra Harrynél,nem segít benne.
Biztos csak mert régen látta.

Most úgyis, ha Louisnak sikerül elvinnie Harryt ezekre a helyekre, akkor mindennek a helyére kell állnia. Egyenlőre csak egy dologba biztos: hogy nem veszítheti el a legjobb barátját, ha már egyszer az élet újra összehozta őket. Ez nem lehetett véletlen.

- Louis, minden rendben?

Louis felemeli a fejét a hangra, és meglátta maga előtt Samet meg Aurorát.

- Lou?-nézett aggódva Aurora is rá.

- Ja persze, csak még nem annyira tudtam feldolgozni, hogy tényleg itt van. Velünk.

- Jaj drágám elhiszem. Mi sem fogtuk még fel igazán. De örüljünk, hogy adott neki az élet még egy esélyt.

Jól gondolja. Ez tényleg nem véletlen. Harry kapott még egy esélyt és ezzel Louis is. Most már tudja. Ez a feladata, hogy segítsen Harrynek emlékezni, aztán tisztázni maguk között a dolgokat.

- Igazad van.-áll fel Louis a helyéről. - Visszamegyek hozzá és beszélek vele. -ekkor Louis megállt hirtelen hevében.

- Ti is szeretnétek vele beszélni ugye? -kérdezte zavartan.

- Menj nyugodtan. -kuncog a nő. - Mi tudunk itt kint várni addig. Aurora úgyis ki akarta próbálni a játszósarkot.

-Igeeen! De ha végeztél gyere velem pónizni! -teszi hozzá Aurora.

- Persze. -mosolyog rá Louis.

Olyan édesen tudja ilyen dolgokra megkérni Louist, hogy ha akarna se tudna nemet mondani.
Na meg a kis zöldes boci szemei. Nagyon emlékezteti valakiére...

Mikor odaért a szoba ajtajához, meg fogta a kilincset, majd a levegőt kifújva nyitotta ki az ajtót.

Harry ugyanúgy az agybán feküdt, de úgy tűnt alszik, ezért Louis megfordult, hogy kimenjen és hagyja aludni.

- LOUIS!

Erre ijedten visszanézett.
- Louis, Louis... -mondogatja Harry folyamatosan a nevét, mintha valami mantra lenne, de a szeme még így is csukva van. - Merre vagy?

- Harry? Hallasz?

Louis lassan elkezd közeledni felé.

- Nem, nem akarom....nem kell!!

Louis rendesen kezdett megijedni.

- Harry, kérlek válaszolj! Nekem!

- Neh..ne adj...ne..én nem...nem nem kérem...el akarok...nem akarok..innen...el-dadog Harry összevissza.

Louis ezzel nem habozott tovább odalépett az ágyhoz, hogy le tudjon hajolni Harryhez, majd elkezdte simogatni az arcánál. - Héj, semmi gond. Harry csak én vagyok, Louis.

Erre, mintha csak egy varázsszó lett volna Harry légzése rendeződött.

Louis odahajol hozzá, hogy megpuszilja az arcát.
Harry szépen lassan kinyitotta a zöld szemeit, amit egyből Louisra helyezett.

- Lou.

- Emlékszel? Így hívtál mindig. -mosolyog le rá Louis ámulattal.
- Louis...mi történt? Hogy kerülök ide? Előbb még autókat hallottam meg mentőt...