If I wish...

4.💚

Bizonyára mindannyiunknak nehéz volt az elmúlt két nap ezután a szívszorító hír után...
De hoztunk egy kis új részt, ami remélem fel tud majd vidítani kicsit titeket☺️

Nyugodj békében Liam❤️🕊️

- Nem túl drága ez a hely? -nézte Harry a kinti táblát, ami mutatja, hogy egy Guinness 13 fontba került.

Érezte Louis kezét az övén. Olyan puha, mint a vatta. Harry bele is remegett kicsit az érintkezésbe.

- Olyan...más vagy. -fürkészte Louis Harry arcát. - Régen nem is érdekeltek az árak. Pont leszartad. Csak ittál. Sőt mindenbe belementél. -engedte el kezét.

- Na mindegy...menjünk be. -motyogja Louis.

Kicsi a helyiség. Csak egy bárpult van, előtte bárszékekkel, és egy pár box.

Szinte minden fából van, viszont az újságokkal borított falak nagyon stílusosak. Tetszik Harrynek, és le is merte volna fogadni, hogy ez régen is bejött neki.

A sarokban egy TV is áll, ahol általában meccseket néznek, na meg az itallap, rajta tele különféle alkoholokkal.

- Harry? Louis? -szólalt meg valaki a hátuk mögül, mire megfordultak. Egy pincér lehetett.

- Úristen! Ezer éve! - lépett feléjük a férfi.

- Cső Joe! -öklözött össze Louis a pincérrel.

- Múltkor is voltam. Nem láttalak.

- Biztos szabin voltam. Most jöttem vissza. - magyarázza a férfi. Ezek szerint Joe. - Ah, kellett már ez a kis kiruccanás. Na de Harry!? Te hogyhogy itt? Újra? Tudtommal neked-

- Tudod Joe... -vágott közbe Louis majd meg fogta Harry vállát. - Harry igen, balesetet szenvedett...

- Oh... -Joe hirtelen szavakhoz sem jutott. - Ennyi idő után? Hogyan? Azt hittem már...-

Louis megint a szavába vágott. - Nem sok mindenre emlékszik, de most segítek neki visszanyerni a memóriáját.

Harry csak azt nem érti miért kell random embereknek elmondani mi történt vele. Ettől úgy érzi mindenki sajnálni fogja, amire most egyáltalán nincs szüksége.

- Hát én drukkolok...de ha belegondolok. Mi lenne ha adnék a szokásosból. Egy kis pia biztos visszahozza a régi emlékeket. Emlékezned kell! Akkoriban igen nagy forma voltál. Na gyertek. -ment vissza a pulthoz Joe.

- Na ez már tetszik. -mosolyodott el Louis.

- Szóval a szokásos két Guiness, két feles. -rakja Joe a pultra a poharakat.

- Igazából...nekem elég lesz egy sör is. -mondja Harry.

Louis megint kérdőn Harryre nézett, de nem szólt semmit, inkább elvette a saját italait. Ennyit igazán megérthetne, hisz most jött ki még csak a kórházból...

Miután Louis körbemutatta a helyet, elmesélte mennyi emlék köti őket ide egészen a megismerkedésüktől fogva.

Itt ittak, táncoltak, szórakoztak. Konkrétan törzshelyükké vált a kocsma.

Louis akkora beleéléssel mesélte. Biztos nagyon fontos emlékek lehetnek ezek a számára, amiket ráadásul Harryvel élt meg.

Harry annyira sajnálja, hogy nem emlékszik semmire. Olyan szerencsétlennek érzi magát.

Hogy lehetett ennyire felelőtlen, miközben biztos pontosan tudta, hogy ott van neki az édesanyja, akinek rengeteget köszönhet. Na meg Aurora. Ő is biztosan nagyon sokat aggódott, amennyit ilyen fiatalon nem kéne. Na meg persze Louis is.