Cassie és Az Ikrek

1. Rész - IKREK?!

Szóval forró nyári nap volt, és éppen mentem ki a szobámból, le a lépcsőn. Anyukám a konyhában főzött.

-Mizu anyu?

-Szia kicsim. -köszönt mosolyogva. A két nevetőránc a szemei sarkában megmutatta, hogy valóban örül, hogy lát.- Minden rendben. Tudod ma jönnek a szomszédok, igyekszem főzni valami különlegeset, de a liszt kevének bizonyul... -nézett rám szomorúan. Nagyot sóhajtottam.

-Elmenjek Roger-hez? -Roger a legközelebbi bolt tulajdonosa. Mivel -mint mondtam- ez egy kis város itt mindenki ismer mindenkit. Ennek megvan a maga előnye és hátránya is.

-Megtennéd? -kérdezte és máris felvidult az arca.

-Persze. Úgy is venni akartam magamnak egy kis édességet.

-Adok pénzt egy pillanat! -mondta és gyorsan a tárcájához nyúlt. Próbálta takarni előlem, de nem sikerült így láttam, hogy alig van benne pénz. Hát igen. Nem vagyunk gazdagok, eddig is éppen hogy elvoltunk. Sosem tartoztam azok közé akik hetente kaptak új ruhát, vagy új telefont... Mindig is voltak ilyen nehézségeink, de mindig kilábaltunk belőlük. Apa most is éppen dolgozik. Kamiont vezet nagyon messze. Jó ha havonta látjuk. Hiába dolgozik ennyit, sajnos ez sem elég.

Anyu felém nyújtotta a kártyáját és szomorúan a koszos tányérok felé fordult, elkezdett mosogatni. Néha én is bepróbálkoztam itteni munkákkal, de semmi rendszerest nem vállaltam. Néha megsétáltattam Mrs. Petterson (a másik szomszédunk) kutyáit, vigyáztam Loren kislányára (pár utcával lejjebb)... De mivel Ők sem voltak gazdagok nem tudtak mindig fizetni. Ezért hetente-kéthetente tudtam csak ezzel segíteni szegény anyut.

Megszorítottam a kezemben a kártyát és elindultam.

Szandálban lépkedtem a forró betonon, fehér pólóban, és egy rövid farmerban ami igazából hosszú volt de levágtam. Nem telt rövd farmerre. A hajam fel volt kötve lófarokba, néhány tincs elállt a fejemtől. Iszonyú meleg volt. Mire megérkeztem Roger boltjához szakadt rólam a víz. Bementem a légkondícionált boltba. Felsóhatottam.

-Helló Cassie!

-Szia Bill! -mosolyogtam a kasszában álló velem egykorú fiúra. Bill, Roger fia volt. Kicsit buta, de az itteni lányok többsége oda van érte, azért mert Ő a leghelyesebb az itteni fiúk közül. Sokan olvadoznak, hogy majd az "újak" megváltoztatják ezt.

Gyorsan bementem az egyik sorba, és elkezdte keresni a lisztet. Mikor végre megtaláltam, lehajoltam -persze a legalsó sorban volt, hol máshol?- majd felegyenesedtem és beraktam a kosaramba. Amikor újra útnak indultam a padlót nézve, két márkás cipő került a látóhatáromba. Fel pillantottam, és egy szőke kék szemű fiúval találtam szembe magam. Magas volt, közepesen izmos. Márkás új ruhákat hordott. Rögtön elé léptem.

-Szia! Cassandra vagyok! Biztosan Te vagy az egyik új szomszéd!

-Szia! Huh ennyire látszik? -kérdezte fancsali képpel- Lewis vagyok! -mondta már mosolyogva.

-Nem. Itt mindenki ismer mindenkit, Téged pedig még nem láttalak... -Meg úgy cseppet máshogy öltözöl mint az itteniek. Persze ezt már nem mondtam ki.

-Értem. Nos, én és a testvérem nem rég pakoltuk be a bútorjainkat, és a dobozokat. Anyukád áthívott vacsorára.

-Ó! -mosolyogtam és az arcom vörössé vált. Anyu ha túl izgatott, csak fecseg, fecseg és fecseg.

-Hát igen... -mondta és megsimogatta a tarkóját.- De köszönjük a meghívást.

-Szívesen. Ő... Nekem viszont sietnem kell. Örülök hogy találkoztunk Lewis.

-Nevezz csak Lou-nak.

-Oké! Nos szia!

-Szia!

Gyorsan odamentem a kasszához ahol Bill igazán mérgesen fújtatott. Megfeledkezve az édességemről gyorsan fizettem és távoztam. Kint azt hittem elájulok. Egy fekete autóból Lou szállt ki, fején egy fülessel amin keresztül zenét hallgatott. De hisz az előbb bent volt! Biztos napszúrást kaptam.... Sietve szinte futva indultam haza, hiszen a vendégek nem sokára vacsorázni jönnek hozzánk, de a liszt sehol.

Lihegve beestem a bejárati ajtón. Anyu rögtön az előszobába sietett.

-Megjöttél Cassie?

-Igen anyu! Itt a liszt! -gyorsan a kezébe nyomtam.

-Köszönöm drágám. Találkoztál Lewis-szel és Logan-nel? Nagyon bájos fiúk. -kérdezte miközben a konyhába indultunk. Bent felültem a pultra, és onnan néztem ahogy anya sütött.

-Lou-val találkoztam. Valóban nagyon kedves. Logan-nel viszont nem...

-Ő is ugyan olyan mint Lewis. -mondta felém fordulva csillogó szemekkel. -Csak kicsit jobban magába van fordulva. Melinda -a fiúk anyukája, tüneményes egy nő!- azt mondta Logan-t viselte meg a legjobban az apja halála.

-Szegény. -mondtam és búskomoran bámultam előre.

-Azért költöztek ide, hogy új életet kezdjenek, de Logan... Nehéz volt vele. Nem akart eljönni.

-Gondolom ott jobban fel tudta idézni az apukájával kapcsolatos emlékeit. -mondtam. Anyu meglepetten felém fordult.

-Igen. Biztosan.

-Felmentem. -mondtam.

-Rendben kicsim! Anderson-ék hatra jönnek! -Szóval az új lakók Andersonék... Lewis és Logan Anderson. Nem rossz.

-Okés.

Gyorsan felfutottam a lépcsőn, és bementem a szobámba, elindítottam a DVD lejátszóm és a 4GB-s pendriwe-omat is csatlakoztattam, aztán elindítottam az első zenét. Beültem a kipárnázott ablakomba, egy jó könyvvel.

*****

Tudod van az a fura érzés, amikor azt hiszed bámulnak. Nos én is azt hittem bámulnak. Oldalra fordultam. Lewis az ablakban állt és nekem integetett. Vissza intettem mosolyogva de egyből lehervadt a mosolyom amikor Lou mellé lépett egy másik.... Lou. Mi fene?! Úgy megijedtem, hogy leestem a kis olvasó-zugomról. Gyorsan felpattantam és kinyitottam az ablakom.

-Ehm... Sziasztok! -köszöntem vörös fejjel. Az Ő ablakuk már nyitva volt.

-Szia Cassandra! Ő itt Logan, az ikertestvérem. -IKREK! IKREK!

-Szia! -intett Logan. Fekete pólóban volt, ami nem éppen szerencsés itt. Ugyanolyan haja volt mint Lewis-nek és ugyanolyan szeme. Egyetlen egy dolog változott. Lewis-nek nem voltak szeplői, míg logannak vízszintesen a szemei alatt és az orrán is. Ártatlannak tűnt, de tekintete teljesen zorddá tette.

-Helló. -Logan elfordult, és kikerült a látóteremből.

-Ne is törődj vele! -mondta legyintve Lou. Elmosolyodtam.

-Nos... Akkor találkozunk vacsoránál. Nekem be kell fejeznem a könyvem.... Szia!

-Szia!

Gyorsan becsuktam az ablakot, és elhúztam a függönyöm. Megborzongtam. Logan úgy nézett rám mint aki a halálomat kívánná...

Vettem egy mély levegőt bent tartottam két másodpercig, aztán kifújtam. Elkezdtem készülődni a vacsorához.