Cassie és Az Ikrek

6. Rész - Meglepetés

Mikor felébredtem a szobámban voltam. Az ablakom nyitva volt. Odasétáltam és kinéztem. Az ég már-már fekete volt. Csillagok voltak mindenütt. Szép este volt. Hihetetlen, hogy átaludtam egy fél napot. Visszadőltem az ágyamba, az ablakot nyitva hagytam. A függönyt lágy szellő fújta. Holnap vihar lesz. Imádom a vihart. Izgalmasnak találom. A villámok néha olyan gyönyörűek de egyben veszélyesek is.

*****

Már hajnalodott. Az este nem tudtam visszaaludni. Valahol a egy messzebbi szomszédnál kakas kukorékolt. Kiültem az ablakba, és néztem a mezőt ami tőlünk két-három utcával lejjebb kezdődött. Innen a szobámból egészen odáig elláttam. A szél most erősebben fújt mint tegnap. Frissebb volt a levegő is.

Lentről csörömpölést hallottam, ezt jelnek vettem; a szüleim ébren vannak. Lementem egyenesen a konyhába. Anyu és apu szendvicset készítettek. Amikor megláttak összenéztek. Valamit megbeszéltek a tekintetükkel. Ezekre a pillanatokra mindig is féltékeny voltam. Én max Elsa-val tudtam így beszélni, de amikor anyut meg aput látom az különlegesebb.

-Jó reggelt. -köszöntek egyszerre.

-Sziasztok. Mi a reggeli?

-Tojás. -mondta anyu és el is kezdte készíteni.

-Akkor miért csinálsz szendvicset? -kérdeztem.

-Mert ma... Szóval... -kezdte anyu zavartan.

-Anyád és én el szeretnénk menni Detroit-ba kikapcsolódni. Négy napra. Tudjuk, hogy ez most nem a legalkalmasabb de már múlthéten lefoglaltunk egy szobát egy hotelben... Rengeteg pénzbe került. -mondta apa, és a reakciómat figyelte.- De ha szeretnél akkor velünk jöhetsz.

-Dehogy! Menjetek csak! Érezzétek jól magatokat. Megérdemlitek. -mondtam mosolyogva. Anyu is elmosolyodott. Nevetőráncai szokás szerint előbukkantak.

-Köszönjük kicsim, hogy nem borultál ki.

-Már miért tettem volna? -kérdeztem lepetten.

-Bill miatt... Egyébként beszéltem az apjával. Előkerítette és beszélt vele. Nem jön többet a közeledbe. -Jó volt ezt hallani. Bólintottam egyet.- De azért szóltunk Melindának, hogy egyedül leszel itthon. Néha átnéz rád, vagy a fiúk. Azt mondta nyugodtan átmehetsz hozzájuk.

-Okés.

-Tessék. -mondta anyu és a kezembe nyomta a két tükör tojással meg zöldséggel teli tányért.

-Köszönöm.

Leültem az asztalhoz enni. Ma egyedül reggeliztem.

Később felmentem a szobámba, felvettem egy fehér szoknyát és egy fehér trikót. Szokás szerint a fekete kereszt ott lógott a nyakamban.

Ledőltem az ágyra olvasni. Nem tudom mennyi ideig olvashattam talán két óráig amikor valaki fütyült. Odamentem az ablakhoz. Logan és Lewis az ablaknál álltak. Logan fehér pólót és fehér halászgatyát hordott, Lewis kék trikót farmer háromnegyedes farmer gatyával. Lewis haja hosszabb volt mint Logan-é. Logan-é szokás szerint kócos volt, míg Lewis-é még csöpögött a víztől.

-Sziasztok! -intettem nekik.

-Szia! -köszöntek egyszerre. Igazán rémisztő volt.

-Anyukátok mondta nektek hogy...? -kérdeztem.

-Aha. -mondta Lewis.

-Mihez lenne kedved ma? -kérdezte Logan.

-Nem tudom. Ti mennétek valahová?