Cassie és Az Ikrek

2. Rész - Vacsora

Felvettem a hófehér pántos egybe ruhámat és hozzá egy fekete balerina cipőt. Csinos már-már szexi voltam persze a határokon belül. Felvettem a kedvenc nyakláncom ami egy fekete kereszt volt ezüst láncon. A Keresztanyukám Kate adta nekem amikor kórházba került. Akkor, azon a napom titkokat árult el nekem. Azt mondta, hogy ezt a nyakláncot őrizzem meg. Mert ez egy darab belőle, ez segíteni fog, hogy emlékezzek rá. És én így is tettem. Egy hétre rá meghalt.

Mikor lementem a lépcsőn, anyu épp terített. Ő is fehérben volt. Az Ő ruhája viszont jóval elegánsabb volt mint az enyém. Haját kiengedte, végre nem szoros kontyban volt, kezére felvette a jegy gyűrűjét.

-Kész vagyok. -álltam meg mellette.

-Csinos vagy drágám.

-Te is anyu. -Rám mosolygott. Ekkor csengettek.

-Menj engedd be őket, én addig befejezem.

-Rendben.

Az ajtó elé álltam, majd mély levegőt vettem. Mosolyt varázsoltam az arcomra és kinyitottam.

-Sziasztok! -köszöntem. A két iker csinos ingben és gatyában állt, látszólag egyikük sem akart kiöltözni. Nagyon helyesek voltak, de Logan megfűszerezte a dolgot, egyik fülében fekete fülbevaló volt, felgyűrt ingje alól kilátszott néhány tetoválás, míg Lewis jókisfiúsan volt helyes. Mögöttük Melinda elegáns fekete ruhában állt, haja felkontyolva.

-Szia. Te biztosan Cassie lehetsz! Melinda vagyok. Ők a fiaim: Lewis, és Logan. -mondta mosolyogva. Minden egyes szava boldogsággal és izgatottsággal volt átitatva.

-Találkozunk már. -bólintottam a nyomaték kedvéért.- Gyertek! -mondtam és beinvitáltam Őket.

Az ebédlőasztalhoz mentem és intettem, hogy foglaljanak helyet. Én a konyhába siettem megnéztem, hogy anyu mit csinál. Épp a salátát dobta össze.

-Leültek. -suttogtam.

-Rendben. Ülj le te is egy perc és megyek.

-Oké.

Visszamentem hozzájuk. Épp valamit hevesen beszéltek, de amint odaértem abbahagyták. Helyet foglaltam az asztalfő -apu helye- mellett. Anyu a másik oldalra ül majd. Lewis mellettem, Logan Lewis-sel szemben Logan mellett pedig Melinda ült.

-És mesélj csak Cassandra, milyen itt Maine-ben? -törte meg a csendet Meldina.

-Hát... Ez egy kis város. Nem túl izgalmas. Mindenki ismer mindenkit...

-Mondd, van itt bármilyen szórakozóhely? -fordult hirtelen felém Logan. Ez volt az első hogy köszönésen kívül hozzám szólt. Szemeiben őszinte érdeklődést láttam meg némi unalmat.

-Hát a mozink siralmas, fekete-fehér és/vagy néma film, a Disco-t bezáratták télen, de van egy kis bár szerűség ahová tizenöt éves kortól engednek be, nagyjából minden korunkbéli ott van hétköznap délután és hétvégén. Van karaoke, de nem használjuk, inkább táncolunk. -Melinda eléggé érdekesen már-már rosszallóan nézett ezért hozzá tettem:- Alkoholt tizennyolc éven felülieknek adnak csak. Bevásárlóközpont meg max 5 kilóméterre.

Logan lehajtotta a fejét és úgy csinált mintha fejben számolt volna. Látszólag nem tetszett neki amit mondtam. Lewis nyugodtan ült, Melinda pedig elmosolyodott. Anyu ekkor toppant be az étellel. Lerakta az asztal közepére és helyet foglalt.

Mindenki szedett magának, néha anyu és Melinda beszélgetést kezdeményezett.

-Na és fiúk eddig hogy tetszik itt? -kérdezte anyu mosolyogva.

-Nagyon szuper, és nyugodt. -felelte Lewis. Logan csendben maradt és a levesét kevergette. - Pont erre volt most szükségünk. Igaz Logan? -kérdezte megbökve testvérét.

-Persze. -mondta Ő álmosollyal.

-És... Hol van Mr. Smith? -kérdezte Melinda. Anyuval összenéztünk. Apunak pontosan két napja kellett volna hazajönnie. A telefonját nem veszi fel. Nem tudjuk elérni sehogy. Lebámultam a levesembe. Anyu magyarázkodni kezdett. Az ikrek rögtön figyelni kezdtek.

-Nos... John kamion sofőr.... Most..... Most is éppen valahol Denver felől jön.... Igazából két napja itthon kéne legyen. -csúszott ki a száján és nem folytatta tovább. Anyu elérzékenyült. Én továbbra sem néztem fel.

-Ó! Susan! Biztos nem sokára megérkezik! Ne aggódj... -vigasztalta Melinda. Bárcsak így lenne. -gondoltam. Felpillantottam. Logan engem nézett. Tekintete sajnálattal volt tele. Kár, hogy én ezt utáltam. Elfordultam.

-Mindegy... Szóval... Kinek hozhatom a másodikat? -kérdezte anyu álmosollyal.

-Én kérek. -mondtam.

-Oké. Egy Cassie. Más?

-Én is. -mondta Logan. Lewis nem kért.

-Nekem is légy szíves Susan! De várj segítek! -pattant fel Melinda.

-Nem hagyd csak! Ti vagytok a vendégek.

-Nem tágítok! -mondta nevetve Melinda.

Aztán bementek a konyhába otthagyva minket. Nem szólalt meg senki. Amikor viszont Lou nyitotta a száját Logan felkiáltott.

-Nem! - A két fiú összenézett. A szemükkel beszéltek. Én inkább az ölembe ejtett kezemet vizsgáltam. Nagyon érdekes volt....

Nyílt a konyhába vezető ajtó és megjelentek az anyukák kezükben tányérokkal.

Már nem tudtam meg mit akart Lou.

*****

Felálltam és kivittem a tányérom a konyhába. Gyorsabban végeztem mint a többiek. Beraktam a mosogatóba, ahol jócskán álltak a tányérok, és evőeszközök. Kivettem a hűtőből egy kancsó citromos vizet, és töltöttem a poharamba. Nagyokat kortyolva megittam. Leraktam a mosogatóba, aztán a pultnak támaszkodtam és kinéztem az ablakon. Bárcsak apa itt lenne. Holnap. Holnap biztos hazaér.

Megtöröltem a szemem aztán visszaindultam. Az asztalnál hangosan nevettek. Mikor leültem végignéztem mindenkin. Anyu nevetőráncaival nevetett, Melinda a szemeit törölte, Logan küzdött a nevetés ellen, de nem bírta tovább, Lewis pedig.... Oh... A pite a fél arcát beterítette. Én is felnevettem.

******

Befejeztük az evést, és a beszélgetést. Már talán nyolc vagy fél kilenc lehetett az idő amikor Anderson-ék távoztak.

Fáradtan nekiálltam elmosogatni. Anyu elindult fürdeni, és lefeküdni, de előtte odalépett hozzám és a karjaiba vont.

-Ne aggódj! Apád holnap hazajön.

-Remélem anyu. -Megpuszilta a homlokom aztán elengedett és elindult felfelé.

Miután nagy nehezen végeztem a mosogatással én is elindultam fürdeni. Már pizsamában tértem vissza a szobámba. Odaléptem az ablakoz -csak puszta kíváncsiságból- és a függöny résein kinéztem. Ekkor megpillantottam Logan-t. Félmeztelenül egy szál nadrágban sétált fel s alá miközben telefonon beszélt elég hevesen. Szemei izzottak a lámpa fényénél, tetkója beborította felsőteste egy részét... Hasa kellően ki volt dolgozva, bicepsze megfeszült, ahogy markolta a telefont. Haja a szemébe hullott.... És ekkor megpillantott. Észre sem vettem, hogy arcomat majdnem nekinyomtam az ablaknak előbújva a függöny mögül és tátott szájjal bámultam őt! Gyorsan visszarántottam a függönyt és az ágyamig hátráltam ahol hátradőltem.

De hülye vagyok! Idióta, idióta, idióta!

Ebben a pillanatban dudaszó hallatszott lentről, és kivágódott egy kocsiajtó. Felpattantam, lerohantam a földszintre, ki a bejárati ajtón...

_______________________________________________________________________________

Itt is a második rész. A héten több már nem lesz, meg akarom tartani ezt a hetente 2-t. Remélem tetszett :)