Egy tökéletes karácsony

TIZEDIK FEJEZET

Közhely. De mint minden közhely ez is igaz. Az élet gyorsan meg változhat egy pillanat alatt.

                                                                                                                                      - Zoe-

Már eltelt egy hét, és meg gyógyultam. Mindent be pótoltam amit csak tudtam, és meg kaptam. Az osztálytársaim egyébként kedvesek, a lányok akikre rá mordultam, nem utálnak. Legalábbis Noah ezt mondta, mert meg kérdezte tőlük. Most hétfő reggel négy óra harminc van. Hogy mért nem alszok? Nem tudom. Valami furát érzek, amit még sose éreztem. Nem tudom.  Felkelek és meg célzom a fürdőt. Út közben bele rúgok az ajtó fél fába.

- Baszzkiii.- káromkodom hangosan de még is hallkan hogy Aurorát ne keltsem fel. Gyorsan meg csinálom az arcápolási rutinomat majd be ülök az íróasztalom mögé, gyors fel megyek a Messengere hogy meg nézzem Charlotte ébren van-e. Amúgy Charlotteal rég beszéltünk már, nekem és neki is teljesen ki ment a fejéből hogy beszéljünk. Nem baj, én sokat tanulok, és ő is, már ha be tartja amit mondott, idézem: " most nem a drámákkal fogok foglalkozni, hanem a tanulással, hogy vigyem is valamire"" Ja, tudom nagy szavak tőle. Charlotte egészen harmadiktól kezdve úgy mond híres volt a suliban, folyton veszekedett vagy kibeszélt másokat, vagy pedig "pasizott" igen, tudom, csak harmadikos volt, elég hamar kezdte. A jegyei akkor se voltak valami fényesek, pontosan akkor esett bele abba a szörnyű baráti társaságba. 

Eleinte kisseb volt a szája mint a többieknek, majd egyre csak nagyobb lett ahogy egyre jobban bele szivárgott az a társaság az életébe. Lottie egy csendes gyerek volt, de amilyen csendes olyan veszélyes. Negyedikben jött egy új osztálytársuk, egy lány, Olivia. Ő borzasztóan nagy és szabad szájú volt. Charlottenak  az ügyei Oliviaval bontakoztak ki. Egyre jobban utálták egy mást. Olivia nagyon sokat hazudott, Charlotte ezt nem tűrte. Most gondolhatjátok hogy mennyire rossz közöség tagja. Majd az egyik jómadárral össze jött, majd a másikkal, aztán Adriennel. Az én fiú barátommal is volt együtt. Nagyon sokat veszekedett mindenkivel, szó szerint magának csinálta a dármákat, aztán ötödikben, Olivia elment de jött más valaki, vele nem volt nagyobb probléma. Majd ő is elment. Charlotte nagyon jóban lett ezzel a társasággal, folyton kibeszélték egy mást, egyre rosszabb jegyeket kapott, egyre jobban kihasználták. 

De mindenkinek van egy története, hogy mért olyan amilyen. Charlotteot bántották ezek a " barátok". Csúfolták, kibeszélték, és még sorolhatnám. Nagyon sok fájdalmat kapott tőlük, DE meg bocsájtott nekik, egyedül én tudom hogy milyen is igazából. Én sem vagyok voltam valami jól, de Lottieval nem is voltunk jóban, amíg egy táborban  nem pakoltunk egymás mellé.

Borzasztóan hálás, voltam neki, mert  a kis " háborúnkat" félre tette, hogy segítsen nekem. Nem ismerek olyan embert, aki ilyet tenne. A strandon egymás mellé pakoltunk, és csak beszélgettünk. Rengeteg közös dolog van bennünk. Szinte egymás klónjai lehetnénk. Ott a strandon ismertem meg őt. Az emberek csak hazudnak róla, bemocskolják a nevét, a lelkét. Én csak a tiszta, sérült lelkét láttam. Egy igazi emberét. Legjobb barátnők lettünk, mai napig. Ő az igazi barátnő. Mindent elmondok neki, az összes érzésemet, gondolatomat. Egy őszinte, egészséges kapcsolatunk van. 

Gyorsan meg gyújtok egy gyertyát, és mivel Charlotte elérhető ezért rá írok. 

                                                                                                                     Szio, ébren vagy?