Egy tökéletes karácsony

TIZENNEGYEDIK FEJEZET.

"" A szerelem nem mindig érkezik kényelmes csomagolásban.""  -Stepheni Meyer: Midninght sun/ Éjféli nap.-

Kedd délután van. Aurora reggel érkezett haza, És elég meg lepett volt hogy egyedül várom, nem pedig Noahval. Miután elmondtam neki mindent meg könnyebülést kellett volna éreznem, de nem éreztem, és nem is érzek. Aurorának még sem mondtam el mindent, egy fontos dolgot kihagytam. Még pedig azt hogy bele szerettem Noah Blackbe. Ma nem jött suliba, Miss. Jessica azt mondta hogy családi okok miatt, de holnap már jön. Elméletileg.  Ép zenét hallgatok, amikor Aurora meg lök kicsit.  Fel nézek rá, és  nagyon nyugtalanító ahogyan bámul rám majd a telefonjára. Automatikusan kikapcsolom a zenét, majd a fülemből ki veszem a készüléket.

- Minden rendben?- kérdezem óvatosan, mire Aurora meg rázza a fejét.

- Nem egészen.- majd felém mutatja a telefonját. Először fel sem fogtam mit is látok. Egy Instagram story oké. De aztán kapcsoltam.  Egy egyszerű képnek tűnt, de mégsem az volt. Noah volt rajta, és. És, egy, lány, aki.... Át öleli.  Ölelkeznek. Amikor már teljesen felfogtam mindent Aurorára nézetem, a szemem be könyezett.

- Ez ki?- kérdeztem remegő hangom. Hihetetlen sokszor pislogtam, a sírást vissza tartva, hogy hátha csak egy családtagja, de ekkor a story váltott, ott már nem csak ölelkeznek, hanem csókolóznak. A szívem egyre hevesebben vert, egyre jobban folyni kezdett szememből a könny, míg a szám elé tettem a kezem, össze szorítottam a szemem, és zokogni kezdtem. Aurora gyengéden átölelt hogy meg nyugtasson, de aki igazából képes lett volna erre, az épen más ölelget. Nem ismert engem ellégé, hiába volt itt, sosem beszélgettünk fontos dolgokról. De nem ismert meg, csak azt látta amikor a torkának ugrottam, és ő az enyémnek. Ennyit láttot belőlem, hihetetlenül elrontottam. Megint.Megint.Megint.  Ebben a pillanatban valami össze tört bennem. Ilyet még sosem éreztem, ez az érzés olyan volt, olyan mintha egy az a részem halt volna meg ami én vagyok. Önmagam meg halt ebben a pillanatban. Már nem zokogtam annyira mint percekkel ez előtt. Kezdek meg nyugodni, és elhúzódom Auroratól. Semmit nem szólt, elengedett, nézett egy kicsit majd a kopogást meg hallva, fel állt és az ajtóhoz ment. Én pedig nem sírtam már. Néztem magam elé, és csak csendben dolgoztam fel hogy, megint volt valaki aki jobb volt mint én, aki okosabb mint én, aki szebb, csinosabb, aranyosabb. És nem ugrik neki a semmiért. Csak egy valami fájhat ennyire, a szerelem. Tudtam hogy nem szabadott volna közel engednem magamhoz.

Reggel hét óra húsz van. Egy órával később keltem, elfelejtettem be kapcsolni az ébresztőm. Miután elkészültem, meg Aurora is el indultunk. Még mindig nagyon fáj, de meg akarom mutatni neki hogy mit veszített. Nagyon nehéz vigyort erőltetni az arcomra MEGINT, de muszáj. Mikor be értünk a suliba, fel mentünk a lépcsőn, amikor meg láttam azon a lépcsőn ölelkezni őket amin először találkoztunk. Én meg torpantam.

- Mehetünk büfébe is előbb- ajánlotta fel Aurora mire meg ráztam a fejem.

- Kibírom.- majd elindultunk újra. Amikor elmentem mellettük csak magam elé néztem, rájuk se pillantottam, majd fel értünk a terembe, leültünk a szokásos helyünkre, én enni kezdtem, majd meg láttam a lányt a fejemben hogy milyen karcsú szép alakja van, így el is tettem a feleslegesnek megvett péksütit. Ja, és azt kihagytam hogy a csaj az osztálytársunk, tegnap Charlotteot felhívtam nagyon sokat beszéltünk, és ki nyomozta, mivel a képen nem látszott az arca, és utána jött a plusz pofán csapás hogy osztálytársunk. Jelző csengő volt majd bejött a gerlepár. 

- Helyet cserélünk?- kérdeztem Auroratól, mivel ajtó felül ülünk és én kivül vagyok, Noah pedig az ablak felül kívűl, szóval igen bevallom el aratam bújni előle.