The associated girl in the UK

A munka

• Sheena •

A szobában sötétség honolt, kivéve a gépház fénye a sarokban. A monitor felvillanása és és gép zöreje jelezte, hogy értesítés jött az e-mailemben.

Álmosan nyitottam ki a szemem ― amit csak pár órája csuktam be ―, fáradtan túrtam bele a zsíros, festet hajba; egy ásítás kíséretében. Leszedtem magamról a vékony lepedőt, amit csak úgy hagytam, ahogy dobtam.

Lassan cammogtam a kijelzőhöz, majd leültem a székbe, ahol még a fejhallgatóm is volt. Felvettem, az asztalhoz gurítottam magam, ezt követően megkerestem az üzenetet.

Kevés kutakodással megtaláltam, majd meg is nyitottam. Levélben egy felkérés szerepelt, amiben az irományban szereplő cégnél a biztonsági rendszert kellene feltörnöm és erősebbé írni. Természetesen semmilyen illegális tevékenységet nem kell csinálnom, mivel ez tesztelés, valamint programozás. De emiatt indokolt, hogy Európába, azon belül Anglia fővárosába utazzak.

Szerencsére, hogy csak három hét múlva kell ott lennem ― gondoltam magamban, s ekkor csapódott ki az ajtó. A túloldalon a gondviselőm, vagy inkább a pszichomókusom, Harley Tait. A szüleim bérlelték fel, mivel állandóan a gép előtt vagyok tizenkilenc éves létemre, meg hogy ők komoly karrieristák és nincs idejük rám, s a pénz pedig nem probléma.

Szerintetek, miért vagyok a PC előtt? Hát azért, mert hekker vagyok, bazdmeg! ― Akadtam ki.

― Miért nem vagy a szobádban? ― Idegesen, lihegve kérdezte meg Harley.

― Miért nem lehetne ez ― mutattam le a szőnyeges padlóra ― az én hálószobám? ― Morogtam felé. ― Amúgy, ha engedélyt adsz, akkor három hét múlva megyek Londonba ― kérleltem, egyben elújságoltam a nemrég szerzett infót.

― Munka? ― Bólintottam. ― Hekkelés?

― Részben ― vágtam rá. ― Biztonsági rendszer tesztelés és erősítés.

― Innen is meg tudnád csinálni, nem? ― Értetlenkedett a szőke hajú férfi, már az ágyon ülve.

― Külön kérte a megbízó.

― Minden nap beszélgetünk majd ― végül beadta a derekát, kiszállva a székből odamentem és megöleltem. ― És most megyünk le sétálni, hogy erősítsük a fizikumodat ― szemet forgatva mentem utána a kertbe.

―○―

Kiérve a repülőtérre, két óriási bőrönddel vonszoltam magam a magán repülőhöz. A kontyba fogott, kék hajam, elől két tincs kihagyva; bő pólóban; felemás színű nadrágban és egy acélbetétes csizmában lépdelgettem a recepcióshoz a nyomtatott kérvényekkel.

Mikor odaértem, a portás nő kedvesen rám mosolygott. A táskából kihalásztam a papírokat, majd átadtam. Gondosan átnézegette, ahol kellett lebélyegezte. Miután végzett, visszaadta, s jó repülést kívánt.

Elmentem onnan, leadtam a csomagjaimat, majd felültem a magán repülőgépre.

―○―

• David •

Unottan ásítottam a laptop előtt a háromórás órán. A professzor valami pénzügyi táblázatról prédikált, ami teljesen elálmosított. Mellettem Thony papírrepülőt hajtogatott unalmában, majd mikor végzett vele, Alexre hajította, aki az előttünk lévő sorban figyelte az előadást. Amúgy ő volt a józan ész a csapatban.

― Hé, haver ― suttogott Thony mellettem. ― Muszáj kimenned elé? ― Utalt a hekkerre, aki ma fog jönni Londonba.

― Így van megbeszélve a faterral. De ha akarsz, te is jöhetsz. Legalább nem egyedül fogok szívni ― mondtam neki.

Ekkor vége is lett az előadásnak, mindenki ment a saját dolgára, miután elpakolták maguk után a cuccaikat. Gyorsan felkaptam a laptopot, becsúsztattam a táskájába, s indultam az autóhoz, amivel jöttem az egyetemre. Thony jobbról, Alex balról sétált.

― De csak a fuvar miatt megyek veled ― közölte röhögve Thony, majd megveregette a hátam. ― Te Alex? Jössz?

― Nem, nekem van más fajta dolgom ― válaszolta, ezt követően elköszönt tőlünk.

― Azt nem említettem, hogy a faterom is ott lesz ― tettem hozzá.

― Nem baj! ― Legyintett. ― De guruljunk már!