The associated girl in the UK

Elrablás terv

• Sheena •

Mai napon véget ért a munkaidőnek, így kezdtem el pakolni, majd elhagyni a hatalmas épületet. Amikor kiértem, egyből Davidet és a barátját, Anthony-t láttam meg, ahogy a Range Rover Evoque 2018-as modell motorház tetején ültek. Egymással nagyban beszélgettek addig, míg David meg nem pillantott a szeme sarkából.

― Ne stírölj! ― Morogtam az orrom alatt. Pufogva figyeltem őket, akik már a nevetés szélén álltak.

― Aranyos vagy így! ― Jelentette ki Anthony, s erre elkezdtek hangosan röhögni, mivel már nem voltak képesek visszatartani a kénysztetést. De én egyre dühösebbé váltam.

― Jössz velünk? ― Kérdezte David, miután képes volt normálisan festeni a röhögés után. Miközben kérdezte, oldalra döntötte a fejét.

― Mikor az égből kibaszott vöröshó esik ― utaltam rá, hogy soha. Mentem is volna tovább, hogy tudjak energiaitalt venni, mert a szervezettemnek kellett, de ezt sem tudták szó nélkül hagyni.

― Most meg hova? ― A szeme sarkából nézett rám, s az arcán egy fültől-fülig érő vigyor díszítette.

― Oda, ahova te nem.

Mutattam be neki, miközben sétáltam a bolt felé, otthagyva őket.

― Elkísérlek! ― Jelentette ki hírtelen David, mikor beért engem a bolt parkolójában. Ekkor megfordult a fejemben, hogy fogok egy elég nagy konyhai kést és három helyen fogom használni: a nyakánál; a mellkasán és a hímvesszőnél. Csak az a probléma, hogy ő van erő fölényben.

A válaszom nélkül kezdtem el gyorsabban lépni a gyengécske lábammal, míg be nem értem az üzletbe. Fogtam egy kosarat, mentem a polcok közé, ahol voltak az energiaitalok. Eközben a hátam mögött hallottam Davidet, aki nemrég tolta be a seggét, követve a szagomat.

― Mit keresel? ― Szólalt meg, mikor a vállamra rakta az állát, s az arcán még mindig ugyanaz a vigyor szerepelt.

― Szerinted? ― Fogtam meg egy puncsos Monstert, és a kosárba raktam. Utána minden ízből vettem volna, ha valaki nem korlátozna a mozgásomat egy rohadt állal. ― Elengedsz?

― Elszöknél ― mondta, majd a derekamat fogta ölelt át az egyik karjával. ― Keskeny a derekad ― állapította meg.

― Vásárolni szeretnék és te nyomulsz rám! ― Vázoltam fel neki, majd folytattam. ― És ennyi erővel lehet dagadt is! ― Akadtam ki az utolsó mondatán. A szabad kezemmel próbáltam valahogy ― ahogy, csak tudtam ― az állát a vállamtól eltolni és a hatalmas kezét a derekamtól. ― Amúgy meg kurva nagyok azok az emberinek mondhatók mancsaid. Biztos minden pici benne ― szóltam be neki, s emeltem le a polcokról a dobozokat egyenesen a kosárba.

Nagyon élveztem azt a pillanatot, mikor sokkos állapotában képes volt elengedni és csak a mondandómra tudott koncentrálni. És csodálatos módon még elbírtam a nehéz kosarat, melyben majdnem az összes Monster fajta volt benne. Mikor visszanéztem, David még mindig ott állt, a polcok között, sokkban. Visszamentem hozzá, megpöcköltem az ujjammal az arcát, ami miatt visszatért ebbe a dimenzióba; felém fordította a fejét.

― Ennyire megérintettelek egy bizonyos helyen? ― Kezdtem el vele incselkedni, miközben még mindig piszkáltam az arcát, egy gonosz mosoly kíséretében.

― Mégis hol? ― Vette el tőlem a kosarat, ment is a kassza felé.

A kasszához érve a kassza mögött üllő srác egyesével lehúzta őket, mi meg egy szatyorba helyeztük, sietség képpen. A bankkártyámmal kifizettem, ezt követően kisétáltam a boltból, magam után húzva a szatyrot. A közelben volt egy árnyékos rész, ahol meghúztam magam egy kis időre. A szatyorból kivettem a kezemnek nekieső dobozt, majd kezdtem el kiinni a tartalmát. Eközben még egyszer beért, és leült közvetlen mellém.