The associated girl in the UK

Megérkezés Londonba

• Sheena •

Azt a pár órát, amin a gépen töltöttem, zenét hallgatva tölt el, miközben az ablakon át bámultam az eget. Eddig sosem repültem más országba, nemhogy más kontinensre, így izgatottan vártam, mi lesz ezek után.

―○―

Pár perce landoltam Londonba, és csak most ültem fel a székből, ezt követően szépen lassan mentem a kijárat felé.

Mikor leértem a bebetonozott talapzatra, a lépcső lábánál vártam, hogy történjen valami. Eközben elővettem a telefont, amint repülő üzemmódba raktam, mikor felszálltam a gépre. Annyira belemerültem a kijelzőbe, hogy nem hallottam meg, amikor megszólítottak. Csak másodjára, mikor a vállamat is megérintették.

― Ms. Patterson? ― Szólított a férfi.

― Igen? ― Szólaltam meg, feléje fordulva.

A férfi, aki megszólított; elegáns, sötétkék öltönyben, hasonló vászon nadrágban volt, karját egy aranyóra díszítette. A haja ízlésesen hátra volt nyalva, mint egy gazdag business man-né.

Mellette méh kettő fiatal srác is volt. Gondolom az egyik a fia, és a másik annak a barátja. Abból feltételezem, hogy sokban hasonlít külsőben, például barna szemük és a magasságuk, de a fiatalabbiknak barna haja csillogott a napfényben, meg sokkal barátságosabb a kisugárzása.

― Hogy telt az út? ― Rántott ki a bámulásomból Mr. Poole, a munkáltatóm.

― Jó volt, annak ellenére, hogy sosem hagytam el a kontinenst ― válaszoltam.

Mr. Poole jelezte nekünk, hogy ideje indulnunk, mivel ez egy reptér, s itt gyorsan kell cselekedni, nehogy valami baj történjen. A távolban két Range Rover parkolt le, ami az egyik kék, a másik fekete volt. A kék színűbe szálltam be, Mr. Poole mellé.

― Mennyi csomagot hoztál magaddal? ― Kérdezte a férfi, mikor begyújtotta a motort. Megfordult, s az épület felé indultunk el, mögöttünk a fekete autó motorja hallatszott.

― Kettő nagy bőröndöt hoztam magammal, amire rá van írva a nevem és az egyebek.

― Behozatom ― mondta, majd hozzátette. ― És, ha magunk közt vagyunk, nyugodtan szólíthat Chrisnek, Sheena.

― Oké.

―○―

• David •

Mikor megérkeztünk a reptérre, se a fater, se a magán repülő volt itt, így a kocsiban maradtunk Thony-val. Papolt valami illegális autóversenyről, ami hamarosan lesz a szokásos helyen, a szokásos időpontban.

Eközben a kék színű Range Rover is megérkeztet. Szóltam az anyós ülésen lévő embernek, hogy emelje meg a seggét és szálljon ki, mivel a hekker gépje hamarosan itt lesz. Csak percek kérdése.

― Anthony, hogy, hogy itt van? ― Kérdezte apa, mikor mellém ért.

― Ingyen fuvar ― egyszerűen válaszoltam neki, felé sem nézve, karba tett kézzel.

Sosem beszélgettünk kettőnél több mondatnál, kivéve bizonyos témáknál. Abból is csupán egy volt, s az az illegális autóversenyzés és annak veszélyeiről volt szó. Ekkor csak ordibálva vágtuk egymáshoz a mondanivalónkat, utána minimum egy hónapot egymáshoz nem szólalunk.

Amikor már a távolból látszódott a gép, amivel a hekker jön, mindhárman csendben figyeltünk. A landolt jármű elé indultunk ― pontosabban a fater után két méter távolságban loholtunk ―, mikor egy személy kilépcsőzött.