Wish You Back | Minsung

2.

Na készen állsz? - lök oldalba Jeongin, mikor már vagy egy 15 perce a suli előtti járdán állunk. Már másnap van és ma van az évnyitó utána lehet elfoglalni a koli szobákat. Unalmas másfél órának nézzünk elébe.

Amúgy a tegnap estére visszatérve, miután felébresztettem Inniet átmentünk hozzánk és csak a kis Bbammet vagyis a kutyámat megetettem, addig lezuhanyozott a kis barátom. Mikor végzett én is dobtam egy gyors zuhanyt. A szobámban egy kis ideig beszélgettünk mindenféléről volt szó a suliról a koleszról is hogy milyen lesz és persze a kimaradhatatlan Hwangról is.

Innie hamar benyomta a szunyát mellettem, de nekem valahogy nem jött álom a szememre és csak forgolódtam ennek persze megvolt reggelre a hatása, mivel óriási karikákkal keltem fel, vagyis az alvó társam keltett azzal, hogy rám ugrott. Miután összepakoltam egy két cuccomat legfőképpen egy füzetet és egy tolat vittem. Hátha mondanak valami fontos dolgot, ami jó lenne felfirkantani. Egy két napra pakoltam össze ruhákat is amit, majd tudok bevinni rögtön a koliba, de úgyis ma még megkell tennem ezt a kört legalább kétszer, hogy a fontosabb cuccok nálam legyenek és ne otthon. Mielőtt elindultunk volna a sulihoz be kellett ugranunk persze Jeonginhoz is, mivel nála konkrétan semmi sem volt az évnyitóra. Szerencsére nem veszik annyira szigorúan a dolgokat, így nem kell ünneplőbe megjelenünk, de azért azt nem nézik jól szemmel, ha szakadt nadrágba és túlságosan kivágott, vagy esetleg kihívóan jelensz meg. Magyarul azért valamennyire nézzél ki igényesen ezen a másfél órás évnyitón és az utána lévő osztályfőnöki órákon.

Na menjünk - sóhajtottam, mikor megnézve az időt konstatáltam, hogy 7:48 van. Szóval 12 perc múlva kezdődik minden herce hurca. Átkelve a zebrán a barna vaskapú felé vettünk az irányt aminek a tetején ilyen háromszögek foglaltak helyet. A sulira pillantva egyből észrevettem, hogy elégé új építmények gondolom. Fehér falakkal ellátott U alakzatban foglalt helyet az udvar közepén. Nagy ablakai vannak, amiken ha betekintesz akkor termeket pillantasz meg, ahol székek és egy hagyományos zöld tábla foglalt helyett, de valahol azokat már lecserélték az intelligens verziója.

Belépve a fotocellás ajtón egyből magam előtt találtam egy kisebb aulát, ami tele volt diákkal, de csomó zöld növény foglalt helyett, ha balra pillantottam észre vettem a portát, ahol egy közép korú bácsi ült és segített akik oda mentek kérdezősködni, hogy mi merre van. Nem tudtam sokáig nézelődni, mivel a tömeg megindult egy irányban és mivel annyian voltak így konkrétan csak sodrottam az árral és arra mentem amerre a többiek. A mellettem lévő haverom sem tudta, hogy mégis hova tartunk, de mindketten követtük az embereket, majd egy bő 5 perc után kijutottunk az udvarra. Ahol már jobban eltudtunk oszolni a nagyobb térnek köszönhetően.

Meg kéne keresni az osztályunk - nézelődik jobbra-balra Innie hátha meglátja az osztályunk számát valahol, mivel a golyáknak, mint ahogy nekünk is kivan irkálva, hogy hova is kell állnunk. Én is körbe-körbe nézelődtem így szembe tűnt, hogy az udvaron van egy kisebb színpad, ahol volt egy mikrofon egy állványon, ami egy erősítőbbe volt bedugva. Mellette két nagyobb hangfal is megtalálható volt. Gondolom aki távolabb áll az is kiválóan hallhason mindent. - Nézd - szólal meg és mutat egy irányba, ahova pillantva észrevettem Hyunjint, aki most is divatosan volt felöltözve. Egy fekete szövet nadrágot viselt és egy egyszerűbb inggel. A szőke tincseit szokásához híven hátul ugyanúgy összefogta egy copfba és elöl két oldalt egy-egy tincset kiengedett, amiket néha néha a füle mögé tűrt ha éppen zavarta Őt. - Menjünk oda - karol belém a mellettem lévő és elkezd arra felé húzni engem - Hátha tudd nekünk segíteni merre kell mennünk - rakja hozzá, mielőtt odaértünk volna, mivel nem voltak túl messze így pár másodperc alatt odaértünk. - Szia Hyunjin - szólítja meg a háttal állót, aki éppen más diákokkal csevegett, de mikor meg szólítottuk Őt ránk pillantott és mosolyogva üdvözlőt mindkettőnket. - Esetleg nem tudod merre állunk mi?- vakarja meg a tarkóját, miközben mindketten érdeklődve figyeljük Őt hátha tudja a kérdésünkre a választ adni.

Hűha - kuncogja el magát az előttünk álló - Nehezet kérdezel Jeongin - vakarja meg a tarkóját és közben össze vissza nézelődik, mintha keresne valaki. - Nézd - mutat tőlünk nem messze lévő vékonyabb lányra, akinek hosszú fekete haja a vállára omlott. Ő talán az egyedüli, aki egy fehér inget visel egy nyakkendővel, amin rajta van a suli címere. Egy fekete térdig érő szoknya van rajta egy ugyanolyan színű harisnyával. A lábfején pedig egy pár magassarkút viselt. Éppen diákokkal kommunikált, de mikor egy pillanatra erre pillantott észre vettem a kerek szemüveget, ami az orrán pihent. - Ő Kim Minseo. Osztályelső és sokszor segít a diákoknak és tanároknak egyaránt. Lehetséges, hogy inkább tőle kéne megkérdeznetek, mivel pontosabban tudna válaszolni - mondja ránk mosolyogva.

Köszönjük Hyung - köszönöm meg neki. Hiába nem csípem nagyon a buráját, azért tisztelettel beszélek vele. Nem szeretném, hogy a fanjai rám támadjanak, mert a szeretett Hwanggal tiszteletlenül beszéltem egy percet is.

Miután elköszöntünk tőle egyből a csajszi felé vettem az irány, mivel nem sokára kezdődik ez az egész és mi azt sem tudjuk merre vagyunk arccal konkrétan. Mikor oda értem éppen segített pár gólyán, de mikor végzett kérdő nézéssel fordult felénk.

Szia Minseo - köszönök neki - Hyunjin küldött ide, mert Ő nem tudott nekünk segíteni viszont reménykedünk, hogy Te tudsz - mutattok egy pillanatra Hwang felé, ahol állt, mikor beszélgetünk vele.

Gólyák vagytok igaz? - kuncog rajtunk, mire bólintottunk - Kérhetném a neveteket? - pillangat fel váltva ránk és mikor válaszoltunk elkezdett a papírjai közt turkálni, mikor megtalálta az ezek szerint megfelelő iratokat ránk nézett nagy mosollyal - Gyertek velem mutatom merre kell menni - indult el határozott léptekkel a magassarkú csak úgy kopogott a betonon. - A Noeasy suliból jöttetek? - nézett hátra egy pillanatra a válla felett.

Igen onnan jöttünk - bólintottunk mindketten egyet, ahogy követjük Őt tovább. A Noeasy sulinak ez a egyeteme, ha végeztél a gimiben akkor a legtöbb esetben, ha jó az átlagod tovább küldenek a Maxindentbe, ahol most is vagyunk. Ezért nagyon sok az ismerős arc köztünk Hyunjin is. Ő is Noeasybe járt ott is nagy hírneve volt, de ahogy látom ez itt sem változott sokat. Bárhova megy egyszerűen mindenki megörül érte.

Itt is lennénk a osztályotoknál - állunk meg sok ember közt - Jaj de szerencsések vagytok - pillant ránk, mikor a papírjaiból felnézett - Miss Choi lesz az osztályfőnökötök. Nagyon aranyos és kedves szóval Ő vele remek lesz ez a pár év. Na de mennek kell hátha kell másoknak is a segítségem. Remélem még találkozunk sziasztok - int nekünk és már el is tűnt a diákok közt csak a magassarkú kopogásából tudtam egy ideig merre mehetett.

Minseo tök aranyos és jófej - fordulok Innie felé - És tényleg tudott segíteni is Hwang egyszer tényleg hasznát vettük - kuncogok egyet, mire az előttem csak szúrós szemekkel ajándékozott meg - Jóvanjóvan bocsánat - emeltem fel a kezem, miközben megforgattam a szemeimet, majd mindkettőnkből kitört a nevetés.

Addig nevettünk, míg valaki a kezeit a szememre nem helyezte elvéve a látást számomra. Rögtön a tappancsaira fogtam és próbáltam leszedni magamról, de nem tudtam, majd mögülem megszólal a kéz tulajdonosa. - Na kitalálod ki vagyok? - mondja tök sejtelmes hangon, amit nem tudok hova rakni és a hangzavar sem segített, ami körülöttem volt. - Tiktak tiktak - kezd el sürgetni az illető. Újra a kezeire fogok hátha úgy sikerül felismernem Őt. A kezei puhák voltak néhány ujját pedig gyűrű díszitette, de a legfontosabb, hogy nagyon apró kezei voltak neki. Egyetlen embernek voltak ilyen mancsai, de Ő meg mégis, hogy kerülne újra Szöulba?