twin residence / leeknow (fordítás)

négy

csütörtök van, azaz személyes aktivitás nap az iskolában. soojin a nagyapja ágyán feküdt, ahogy a munkáját nézte. nyújtózkodott, mint egy újszülött, sóhajtott.

"mond papa, kérsz olyan csípős levest?" kérdezte, ahogy elővette a nyalókáját, és felült.

"nem tudom, jin. öreg vagyok már, nem tudom, hogy jól esne-e." kuncogott a férfi.

"a te csípős szószódat is hozzáadom a sajátomhoz! ha kell meg is etetlek."

megfordult a nagyapja. "ah, jin, kis mohó, ilyen éhes vagy?" kérdezte.

soojin bólintott, kellett neki egy kifogás, hogy szívjon egy kis friss levegőt.

"rendben. de nem szeretném, hogy kimenj, meleg van, nem kéne annyi fizikai aktivitást végezned most. NAGYON vérszegény vagy. kérhetnél kölcsön... mr lee-től, úgy hívják ugye? a szomszéd. barátok vagytok már vagy mióta, biztos vagyok benne, hogy nem zavarná." mosolygott kedvesen a nagyapja. egyáltalán nem volt képbe a soojin - minho drámával.

soojin láthatóan megilletődött hirtelen. gyorsan próbálta elfedni az előbb mondottakat.

"várj, err, amúgy nem is vagyok olyan éhes, várhat még-"

"diétán vagy?" nézett rá a papája komolyan, szemeit hunyorítva. rühellte, amikor soojin nem evett eleget, a vashiánya már amúgy is elég probléma volt.

"NEM, nem papa, én... megyek és szerzek." mondta szelíden, ahogyan lement az ágyról és levánszorgott a lépcsőn, gyorsan felvette a papucsát. sóhajtott, és kinyitotta az első ajtót, egész idő alatt csüggedten vonszolva a lábát.

+

soojin minho ismerős háza elé állt, csakhogy volt pár újdonsága, mint egy medence, terasz, fények, szerkezeti díszítés, egy hozzáadott erkély, tudod, idegesítő gazdag gyerek dolgok.

megnyomta a kapucsengőt, és ingadozott a lábán.

  egy örökkévalóság után minho tántorogva köntösben, pizsamában és egy csésze kávéval a kezével jelent meg az ajtó helyén. ennek a fiúnak mindig évezredekbe telt mire kinyitotta a kicseszett ajtót. vajon miért, ezt nem tudni.

ránézett soojinra, és dramatikusan felmordult "miért kellett úgy indítanom a napom, hogy téged látlak?" panaszkodott.

soonie megjelent az ajtónál és leült soojin mellé, dorombolva. "a macskád szeret engem, te miért nem?" vádolta, máris ideges volt.

minho összerándult "soha."

"mit keresel te itt egyáltalán? megszállottam vagy?" kérdezte öntelten, kortyolva a forró kávéját. "add oda a tésztáid"

minho kuncogott "a tész-"

"hallottál? kérem a tésztáid."

az idősebb fiú felhorkant "lol"

"hangosan kimondtad, hogy lol?" kérdezte soojin megdöbbenten "te tényleg... keress segítséget." mondta nyitott szájjal hihetetlenségben. minho csúfolódott.

"miért is kellenének neked az én tésztáim? csak szerezz sajátot. kivéve, ha az enyém különleges számodra..."  mondta, elhangoztatva egy idegesítő 'tee-hee-t'

soojin fáradtan megforgatta a szemeit

félrelökte minhót, és berontott, egyenesen a konyhába taposva. "figyelj már, te béna! majdnem kiöntöttem a kávémat soonie-ra." – mondta az eszeveszett fiú, miközben a macska valahogy ingerülten nyávogott, és besétált a házba, és újra összegömbölyödött.

a lány kinyitotta a kamráf, és letérdelt előtte, úgy turkált benne, mint egy kóbor cica. minho egy pillanatig szórakozottan figyelte. – hol van mrs. lee? – kérdezte soojin, miután felállt és alaposan átvizsgálta a szekrényt, és felment a konyhai szekrényekre.

"oh anya. kint van vásárolni. apa pedig a garázsban dolgozik valamin." - mondta, odament a kanapéhoz, levette a köntöst, hogy felfedjen egy kapucnis pulcsit (mit csinált ez a hülye, egyszerre KÖNTÖSBEN és KAPUCNIS PULCSIBAN az túlmegy ennek a könyvnek a keretein.), majd elterült rajta, kattogva. a távirányító bekapcsolva.

"oh." ; soojin leült, és pár perccel később felsóhajtott. "hol vannak a rohadt tésztáid? a papa otthon vár rám" - kiáltotta a válla fölött. minho felnézett. "oh. egy hete kifogytunk."

soojin hirtelen megfordult, és dühösen nézett rá. "miért nem mondtad el nekem korábban, te barom? szó szerint a pénztárnál lennék volna már, ha inkább kimentem volna a piacra, miközben heejeongal beszélek" mondta soojin.

"heejeong? a pénztáros? tudod, hogy 65 éves?" – mondta minho, akit meghökkentett a szerelmi érdeklődése.

soojin összevonta a szemöldökét. – "tájékoztatásul: 26 éves." minho a szemét forgatta. "akkor is az a dédapám kora. szó szerint akkor miért jöttél inkább ide? menj inkább a saját magát istenítő férjed munkahelyére." - ásított, és transzba esett, és a gyönyörű nőt bámulta a képernyőn.

"nem vagyok idióta, hülye. NYILVÁN ezt tettem volna, ha a nagyapám megengedi."

– miért nem engedett el te köcsög? – kérdezte minho, miközben az előtte játszó moon gayoungot figyelte. "a hülye vashiányosság". soojin sóhajtott. minho elhallgatott.

"szállj be a kocsiba."

"a mibe"

"autó. (főnév) gépi erővel, többnyire belső égésű motorral hajtott, rendszerint négy gumikeréken futó..."

"TUDOM, hogy mi egy kocsi. el akarsz rabolni? miért kellene a te régi penészes kocsidba szállnom?" kérdezte soojin, gyanakodva. minho csak bámulta őt, hitetlenkedve. "hogy ne kelljen sétálnod?" mondja, fogva a fejét. "el se hiszem, hogy ezt el kellett magyaráznom."

a fiú felkelt a kanapéról, megragadva soojin csuklóját húzta az ajtóig.

ahogyan a kocsihoz értek míg minho elővette a kulcsát soojin az anyósülésen várakozott.

"mi a fenét csinálsz te az anyósülésen? menj hátra te paraszt" mondta minho.

soojin morcosan nézett. ah, itt van a minho akit mindannyian szeretünk. a fiú megigazította a haját, és leült a volán mögé, soojin becsukta az ajtót miután hátraült, mire minho hirtelen elindította a kocsit 25 km/h sebességen. "legalább had kössem be a biztonsági övet!" morogta soojin.

"legalább törődj magaddal és egyél, hogy ne kelljen a sofőröd lennem." vágta vissza minho.

"törődjek magammal?" mondta vissza soojin.

mielőtt minhonak ideje lett volna tagadni korábbi kijelentését "awh, aggódsz értem!" soojin fülsértően kiáltott minho fülébe, a fiű összerezzent.

"úgy véled apám jó szemmel nézné, ha hagynálak egyedül menni? ne gondold hogy itt AKAROK lenni. ne hízelegj magadnak túlságosan." forgatta a szemeit.

"persze lino"

"hívj mégegyszer így és otthagylak az út szélén.

"persze lino"

minho morgott "olyan idegesítő vagy, tudtad?"

"figyelj az útr—" "ne legyél idegesítő!"

és megérkeztek a seomal piacra.