Mert nekünk is történetünk van

1.rész - Azon a nyáron...

Átlagos napnak indult, éppen csak elkezdődött a nyár. Ilyenkor mindenki végre felszabadul, hosszasan tervezik a nyaralást, élvezik a napsütést és alig várják az esti bulikat.
A város közepén is beindították a szökőkutat, amibe fiatal párok éppen érméket dobáltak és kívántak maguknak örök boldogságot.

Ez a túlzóan romantikus látvány viszont nem enyhítette Enno Collins bánatát, akit épp most csaptak ki a kollégiumból, éppen most a nyári szünet előtt egy nappal, mert pókokat tett a szobatársa szekrényébe.
Mégha ez csak az első húzása lett volna, de mindig is különc volt. Valójában soha nem akart ő rosszat, csupán nem tudott határokat húzni. Szeretett minden állatot talán túlzottan is, csak nem gondolta volna, hogy nem mindenki ilyen.

Most pedig ott áll kicsapva, csak mert nem tudta, hogy nem mindenki szereti a pókokat, vagy a kígyókat. Viszont ez csak a legkisebb gond volt, mert tudta, hogyha nem akar hajléktalan lenni, mehet vissza az árvaházba.
Az árvaház volt az a hely, ahonnan Enno a leginkább szabadulni szeretett volna, nem mintha bántották volna, inkább csak nem nagyon foglalkoztak velük.

Mindezek ellenére Enno mindig félt, hogy valami sötét dolgot rejthet az a hely és pont a napokban olvasott arról, hogy egy másik intézetben milyen embertelen dolgok derültek ki és az elkövetőt még idén télen elfogták.
Ezek után félt is vissza menni mert mi van, ha ők is ugyanúgy benne vannak valami féle fekete kereskedelemben, csak senki nem tudja.

Eldöntötte, hogy inkább világgá megy minthogy mégegyszer visszamenjen oda és még maga sem tudta, de éppen ez volt élete legjobb döntése, mert ha akkor nem így dönt, talán sosem tárulhatott volna elé egy olyan világ, amilyenre valójában mindig is vágyott.
Na de hogyan is dönt az az ember, akit a világgá menés és a mindent hátrahagyás gondolata foglalkoztat?

Persze, hogy az első gondolata volt, hogy majd az erdőn keresztül fogja megtenni ezt az utat a mindent újrakezdés felé és közben hátha kitalálja, mihez kezd majd amikor a másik oldalon kiköt valahol. Enno valahogy sosem félt az erdőtől, sőt inkább vonzotta a látvány.
Útnak indult az erdő felé még nem is sejtve, milyen felfedezés várja.