Mert nekünk is történetünk van

4.rész - Raya

Mostanra Enno, vagyis Nunus eddig kemény 10 évet töltött már el Rayával, bár igaz, hogy ez alatt sokszor egymás agyára mentek és egy bizonyos időutazás során egyszer majdnem meg is haltak, ennek ellenére továbbra is imádták egymást. Az első, amit meg kellett tanulnia, hogy több féle boszorkány létezik és csak akkor dől el, melyik fajtához tartoznak, amikor megjelenik nekik az a démoni állatuk, ami egy örök lelki társ és a képességeiket adja.
Az időutazás volt eddig Enno egyetlen olyan idézőjelben csodálatos élménye, amiről el se hitte, hogy megtörtént, mégha kis híján az életükbe került is.

Ezen kívül Enno nem sokat tanult Rayától, de azért továbbra is király volt egy igazi boszorkánnyal élni, bár igaz, nem pont úgy alakultak a dolgok, ahogy azt Raya gondolta. Raya úgy tervezte, hogy majd megtanítja Ennot, hogy a sok varázslást hogyan csinálja, viszont Enno inkább csak azt tanulta tőle, hogy hogyan ne csinálja, hiszen arra mostanra már ő is rájött, hogy Rayától nem fog túl sok csodálatos képességet elsajátítani, hacsak nem magától jön rá, mert Raya Stilton tényleg elég sok csodálatos képességgel volt megáldva, csak éppen az volt a baj, hogy egyikkel se nagyon tudott bánni.

A híres Koromfekete Királynő, a legnagyobb boszorkány, valójában csak a szétszórtságban volt a legnagyobb és királynő is csak a divat magazin címlapján volt, ami szintén csak boszorkányok körében volt kapható.
Raya úgy is évente változtatta a stílusát, az egykori fekete haja most vörös volt.
Raya sokszor ment az agyára a rengeteg hülyeséggel, olyan közmondásokat mondott hétköznapi dolgokra, amiknek Enno a felét sem értette, de azért megpróbálta őket megfogadni és mindenben együtt működni Rayával, mégha abból a végén hatalmas káosz lett is. Akár mennyire is mentek mindig egymás idegeire, a végén mindig csak nevettek rajta és összességében jó csapat voltak.

A dolog csak akkor kezdett igazán izgalmassá válni, amikor Raya hirtelen bejelentette, hogy ellátogatnak a híres boszorkányképzőbe, mert most már elég idős ahhoz, hogy találkozzon a többi boszorkánnyal és egyéb lényekkel, közben beazonosíthatja a boszorkány fajtákat, csak hozza magával a kishatározót.
A híres kishatározóból, amit tegyük hozzá, maga a boszorkányképző adott ki, már megtanulta az összes boszorkányfajtát, ami csak volt.

Az első és a leggyakoribb volt a Hárpia, az a boszorkány, aki valamilyen madárral áll kapcsolatban és ezek közé tartozott Raya is. Volt a Mocsári, akiknek valamilyen hüllő volt a démoni állata, a Sompolygó, akiknek valamilyen négylábú állat és az Aprónépiek, akik a rovarokkal álltak kapcsolatban.
Már éppen indultak volna, amikor Raya észrevette, hogy egy ismerős alak bámul rájuk a fák közül.

– Gyere csak vissza Enno, várjunk még egy kicsit, majd egyszer csak megunja. – Szólt utána Raya, de hangjában érezhető volt az aggódás.

– Ki volt ez? – Kérdezte értetlenül Enno.

– Itt lakik, itt a falu legvégén. Ritkán jár ki, de jobban jársz, ha messziről kerülöd valahányszor meglátod. – Mondta Raya, bár egyértelmű választ nem adott Enno kérdésére.

Enno egy darabig el is engedte a dolgot, de Raya tudta, hogy hiába, egyszer úgyis el fog jönni a nap, amikor Enno sajnos előbb-utóbb meg fogja ismerni az előbb látott személyt és csak remélte, hogy sosem kerül majd vele különösebb kapcsolatba.