Az egyezség

• 1. Rész •

-Nem gondolod hatod komolyan ezt Matteo? Szerinted nem veszem észre hogy már harmadjára csalsz?-dőlt hátra a fekete bőrfotelben, felhúzott szemöldökkel Raffaele.
-Nem hiszem el! Hogy veszed észre? Én már rég meg mondtam, te egy robot vagy!-akadt ki teljesen Matteo majd felpattant a fotelből és duzzogva vágta le magát mellém a kanapéra.
-Na Matt ne legyél már ennyire hisztis! Valld be hogy pocsékul tudsz játszani sakkot.-mondtam neki miközben össze borzoltam a jól bezselézett barna haját.
-Te most ellenem vagy húgom?-nézett rám karba tett kézzel megsértődve.
-Én aztán nem! Nem vagyok senkivel se.-mondtam vállat rántva majd vissza fordultam a könyvemhez. Hangos csattanás kíséretével drága szeretett macskám illeg be a tölgyfa ajtón, majd meglátva engem nagyot nyávog és felugrik az ölembe a könyvemet eltakarva.
-Még mindig nem tudom elhinni hogy ez a macska ekkora.-hitetlenkedett Matteo majd kikapta az ölemből Puszedlit.
-Azért drága öcsém, mert ez egy Maine Coon nem pedig egy hétköznapi szőrtelep.-szólalt meg Raffaele a fotelból, miközben az egyik kezébe telefonját nyomkodta, másikkal pedig egy pohár whisky-t tartott amibe néha belekortyolt.
-Nem szőrtelep!-förmedtem rá, mire felpillantott a telefonjából majd vissza fordult a készülékhez.
-Na jól van én léptem.-majd ezzel a mondattal felállt a kanapéról és ki sietett az ajtón Matteo.
-Ennek meg mi baja?-néztem rá Raffra akit nem nagyon hatott meg az öccse viselkedése.
-Biztos megy a bárba összeszedni valakit az estére.-vonta meg a vállát majd ő is távozott a helyiségből.
-Te érted őket Puszedli?-fordultam a macskám felé aki éppen a narancssárgás-fehéres szőrét tisztogatta, dorombolva.-Úgy látom téged se nagyon érdekel.-mondtam majd hátradőltem nagyot sóhajtva és folytattam az olvasást.

—0–-

-Asszonyom az apja hivatja.-lépet be a nappaliba Thomas a testőröm egybe apám embere.
-Máris megyek!-mondtam majd becsuktam a könyvemet és Puszedlit felkapva elindultam apám irodája felé. Kilépve a folyosóra megpillantottam egy törött a vázát és egyből eszembe jutott az a nagy csattanás amikor Puszedli belépett az ajtón.-Thomas szólnál a takarítóknak hogy seperjék fel a törött vázát?-fordultam meg a testőröm felé.
-Persze, máris megyek!-mondta majd fordult is a lépcső felé, én pedig tovább folytattam az utam apám irodája felé. Kopogás után benyitottam az irodába ahol apám ült a székében a laptopja felett.
-Itt vagyok apám.-ültem le az asztala előtti székbe puszedlit pedig az ölembe ültettem.
-Aurelia kislányom!-örült meg nekem apám majd le csukta a laptopját és a szemembe nézett.-Emlékszel mikor beszéltük ezt a házasság dolgot?-mondta. Jaj ne csak ezt ne! Nem akarok férjhez menni. Inkább hozzámegyek puszedlihez, csak ne egy idegen férfihoz.
-Emlékszem! Apám ugye nem?-mondtam ijedten, szinte már annyira szorítottam a széket hogy elfehéredtek az ujjaim.
-Sajnálom lányom, de Mr.Salvatore átadja a helyét a fiának Carlas-nak.-sóhajtott fel hiszen tudta hogy nem akarok kényszer házasságot viszont nem mondhat nemet ugyanis Mr.Salvatore a Capo és méghozzá a legjobb barátja is.
-Carlas? De hiszen a neten mindig nőkkel pózol miért nem veszi az egyiket feleségül?-mondtam felhúzott szemöldökkel miközben puszedlit simogattam.
-Mr.Salvatore csak is a legbizalmasabb barátjának akarja a fiát az az nekem.-mondta, majd felállt és mellém sétált.-Lányom muszáj hozzá menned! Próbálj meg bele szeretni Carlas-ba nem olyan ronda ő!-mondta mosolyogva.
-Rondának nem ronda, de puszta kézzel ölt meg egy embert apám!-háborodtam fel.
-Aurelia, nyugodj meg! Nem fog bántani, jól van nevelve.-simogatta meg a fejem.-Most pedig mennem kell tárgyalásom lesz.-mondta majd nyomott egy puszit a fejem tetejére, majd kiment az irodából. A székből felpattanva persze Puszedlivel a kezembe mentem le a konyhába ahol a szakácsok készültek a vacsorához.
-Áh kisasszony, segíthetek valamiben?-kérdezte Margaret, a bejárónő aki a szákácsok ér is felel. Ő van itt közülük a legrégebben, már akkor is itt volt mikor Raffaele megszületett, az pedig nem most volt.
-Aurelia.-Javítottam ki mosolyogva.-Pont tőled nem fogom elvárni hogy Kisasszonyozz!-mondtam.
-Jaj Aurelia már annyira meg szoktam és annyi minden jár az én fejembe hogy sose jegyzem meg.-mondta a fejét fogva majd megsimogatta a kezemben doromboló Puszedlit.
-Nem láttad Raffaele-t vagy Matteo-t?-kérdeztem.
-Matteo az elment, Raffaele pedig szerintem a könyvtárba van.-mondta mosolyogva majd elkezdte megpucolni a zöldségeket.
-Rendben köszönöm!-mondtam majd elindultam a könyvtár felé, aminek nyitva volt az ajtaja. A helységbe belépve megpillantottam Raffot aki éppen könyvet olvasott, érkezésemre felkapta a fejét majd kérdőn nézett rám.
-Te tudtad?-kérdeztem morcosan.
-Mit is kéne tudnom?-mondta felhúzott szemöldökkel.
-Hogy apánk hozzáad Salvatore Carlas-hoz.
-Hozzáad? Mármint te leszel a felesége?-lépett be a könyvtárba Matteo.
-Tudtam róla.-szólalt meg nyugodt hangon Raffaele.
-Ez most komoly? Miért nem szoltál róla?-néztem rá felháborodva.
-Húgom szerinted apánk engedte volna hogy elmondjam?-vont kérdőre.
-Nem de akkor is! A húgod vagyok.-csattantam fel.
-Igen a húgom vagy! De bizonyos információkat nem oszthatok meg veled.-mondta komoly hangszínnel.-Viszont azt meg oszthatom hogy a héten meg fog látogatni minket a Salvatore család.
-Mi? Mikor?-mondtuk egyszerre Matteoval.
-Azt nem mondta apánk de az biztos hogy a héten valamikor.-mondta majd visszafordult a könyvéhez.