Az elveszett pillanat

3. fejezet

Sofie

Miután végig aludtam 5 órát és 1 et pedig ellógtam, utána beugrottam a kis boltba EGY darab italért. Ennyire szükségem van egy ilyen nap után erre.

Mivel a kocsim használhatatlanul ott áll a suli parkolójában, és még a kulcs sincs meg ezért gyaloglásra kényszerítem a sorvadt lábaimat, mellesleg nem vagyok egy sportos ember. 2 hetente szerdán az egyik utszéli kis strip 10 bárban szoktam ÉNEKELNI, mivel meglepően jól fizetnek.
Épp sétáltam, (inkább dülöngéltem) haza fele amikor megszólalt a rossz előérzetem, csak annyira emlékszem, hogy egy erős fájdalom hasított a fejembe és aztán minden elhomályosult.

-Szia.- köszönt egy ismerős hang
Józan reflexeimnek köszönhetően orrba vágtam az illetőt.
-Fu baszki, nem akartam.
-Most visszakaptam a tegnapit.- és megint egy sunyi vigyort villantott
-Mi történt?- kérdeztem kómásan.
- Éppen mentem haza amikor megláttalak az útszélén, nyilván levettem, hogy részeg vagy ezért haza hoztalak és itt aludtál.-Nem emlékszel semmire?
-Nem. Csak annyira, hogy valaki fejbe vágott, aztán minden elsötétült. Amúgy tegnap valaki ellopta az autó kulcsom, amit nem tud elvinni mivel kifogyott a benzin.
-Azta, de sok dolog. Az autó kulcsod lehet, hogy tudom hol van.
-HOL? -üvöltöttem nem túl nőiesen.
-Az egyik haverom gyűjti zálogként, de neked visszahozom.
-Köszönöm.- felálltam és feltűnt, hogy nincs rajtam nadrág.
- Hol a nadrágom???- sikítottam
- nyugi nem én vettem le, az egyik szobalány.
-De hol van??!
-Nem tudom, keresd meg.
- Életemben nem voltam még ekkora házban, azt sem tudom merre vagyok!
- Találd felmagad.- megint az a sunyi mosoly villant át a képén, de most már bosszant.
-Sebastian?!- síkítottam egy még nagyobbat.
-Sofie?
- Hol van a nő?!
- A konyhában.
-Hol a konyha!?
Végre rám nézett.
-Menj le, balra a 2. dik szoba.
-Köszönöm!