Sofie
UTÁLOK ÉLNI
Kiugrottam az ágyból, 2 ezerrel felöltöztem, bekaptam valamit ami még maradt a tegnapi buliból és rohantam a kocsimhoz. Bedugtam a kulcsot és teljes erőmből a gázra nyomtam.
Egyértelmű, hogy életmódot kell változtatnom ugyanis ez talán tavaly még működött, de idén minden teljesen más lesz...
A szüleim halála utáni 2 hónapban nem tudtam enni sem, nemhogy járni.
Nagyon mély depresszióm volt, és mentálisan teljesen összeomlottam, azután a kollégiumom is kigyulladt és a sok halott között volt a legjobb barátnőm is. Ezt már sehogy se bírtam, és bekerültem a pszichiátria legsérültebb osztályára.
Mind ez alig félévvel ezelött történt, és már egyáltalán nem érzem a fájdalmat, de erről jobb ha nem mesélek senkinek, nem akarom, hogy elkezdjenek sajnálni.
Igazából azt se tudom, hogy merre van a gimnázium. Mire sikerült rájönnöm kiürült a benzin, így hát el kellett tolnom a 30 éves tragacsot a parkolóig.
A folyosó olyan volt mint valami box meccs, mire átkecmeregtem magam rajta, ellopták az autókulcsom.
SOHA TÖBBET NEM KÉSEK.
Kinyitottam az osztályterem ajtaját és valaki teljeserejéből az arcomba vágott egy jó nagy kemény könyvet.
-Haló, jól vagy?- szólalt meg egy kedves hang, vagyis csak a hangja volt kedves.
-Aha, asszem.- próbáltam kinyitni a szemem, de nem sok sikerrel jártam.
-Ez mi a franc volt ember??- kezdtem bele az erőszakos számonkérésembe.
-Annyira sajnálom, azt hittem, hogy a fizika tanár vagy. Nem volt szándékos eskü.- megfogta a kezem és felhúzott.
-Új vagy?
-Aha, a nevem Sofie és nem ilyen fogadtatásra számítottam.
- Teljesen megértem, az én nevem Sebastian és remélem egynap majd megbocsájtasz.- egy huncut mosoly villantott és elsétált.
Bár tudnám mi volt ez.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Az elveszett pillanat
RomanceA szüleim egész életemben csak olyan iskolákba járattak ahol nem volt egyetlen egy fiú sem. De pontosan egy éve meghaltak balesetben. Viszont nyár elején kigyulladt a kollégium ahova eddig jártam, ezért egy normális gimnáziumba kell átmennem, ahol m...
