Kihívások között BEFEJEZETT$

1. rész

Nyár utolsó hónapja van vagyis augusztus.

Reggel felkeltem elintéztem a rutinom aztán felöltöztem és lementem a nappaliba. Amint a nappaliba értem benyomtam a kávé gépet és neki álltam kávét csinálni. Erre előkerültek a szüleim meg a bátyám is.

-Jó reggelt! Köszöntek kórusba.
-Nektek is jó reggelt!
-Bevetted a gyógyszered kicsim?
-Most veszem be anya.
-Rendben.

Tudni kell, hogy az egész család imádja a kávét a húgomat kivéve mivel ő még csak kisbaba.

Anyával gyors csináltunk reggelit aztán anya meg apa elmentek a húgommal az új házunkba átvinni még a maradék 3 dobozt.

-Hugi!
-Mondd bátyó!
-Te akarsz költözni?
-Nem tudom. Te?
-Én igen.
-Tudom neked ez a gimi kész káosz volt
-Hát gen.
-Én csak félek egy kicsit
-Mitől? Ült le mellém Dylen
-Hogy az új osztályom nem fog elfogadni meg befogadni.
-Jaj hugi! Egy nagyon aranyos, kedves, segítőkész és nyitott lány vagy.
-Meg beteg
-Jaj hugi! Igen van egy betegséged de aki az igaz barát az nem hagy el annak ellenére se, hogy beteg vagy.
-Köszi bátyó!
-Nincs mit!

Egész délelőtt beszélgettünk.

-Amúgy anyáék nem azt mondták, hogy ebédre itthon lesznek? Kérdezte Dylen
-De.
-Na mindegy lehet hogy dugó van együnk
-Ok

Ebédeltünk aztán filmeztünk.

Már délután 5 óra volt mikor megszólalt Dylen telefonja. Felvette és bement a konyhába. Egy 10 perc múlva kijött a konyhából és megszólalt.

-Hugi öltözz fel kérlek! Elmegyünk anyáékhoz.
-Rendben, de mi történt?

Nem válaszolt. Gyorsan felmentem a szobámba és átöltöztem.

Amint lementem Dylen már kint várt. 30 perc múlva egy kórházba voltunk.

A második emeleti folyosón ültünk és vártuk, hogy az orvosok kijöjjenek a műtőből és végre mondjon valaki valamit.

10 perc telt el még aztán egyszer csak kijött egy orvos.

-Jó napot! Önök Anita Millerné és Attila Miller rokonai?
-Igen. A gyerekei vagyunk. Mondta Dylen
-A szüleik autóbalesetet szenvedtek.
-Hogy vannak?
-Súlyos sérüléseket szenvedtek. Küzdöttünk az életükért, de sajnos nem sikerült megmenteni.
-A húgom? Ő is a kocsiba ült. Kérdezte Dylen
-A húga megúszta mivel a baba ülés megvédte.
A szüleik miatt pedig őszinte részvétem!

Amint ezt kimondta éreztem, hogy a szívem gyorsabban kezd el verni a kelletténél ami miatt az órám is jelzett meg kis gép is a pólóm alatt. Forgott velem az egész világ, a szívem majd kiugrott a helyéről. Az órám meg mint az őrült csak jelzett és jelzett.
Dylen kapcsolt nagyon hamar és magyarázott valamit de nem hallottam. Az egész világ forgott, meg tompult aztán elöntött a sötétség.

___________________________________________

Sziasztok! Remélem tetszett az első rész!
Várom a kommenteket.