Holdfény és Napsugár ~ [radioapple] - Hazbin hotel fanfiction

[☾2☾]

Az éjszakázás nem tartozott az erősségeim közé. Egészen kölyök korom óta korán feküdtem és korán is keltem, de az elmúlt két fenomenális nap folyamán sem az alvás sem a felkelés nem tartozott a közeli ismerőseim körébe. A hat órát mindig tartom, most pedig kimerülten ballagok az aulába reggel 9 órakor.

Az éjszaka folyamán végigrágtam magam azon a feleslegesen undorító és egyben egetrengetően nyálas költeményen, amiről még mindig úgy tartom, hogy jobb helye lett volna a szemétben, s utólag bánom, hogy értékes időm egy részét erre pocsékoltam. A szerelem baromság, nem létezik, nem is kell, hogy létezzen, és egy idő után úgyis véges. Addig csak odaadod az összes bizalmad valakinek, megosztod vele a boldogságodat, majd kicsiny lélekszilánkokra tépkedve téged otthagy megtörve. Vagy fordítva. Te hagyod ott őt, akárcsak egy játékot, amit meguntál. Röviden tömören összefoglalva, értelmetlenség az egész, és undorító is. Nem tudom, miért gondolkodom mostanában ennyit ezen. Sosem érdekelt a téma, legtöbbször tereltem is, hogyha szóba került valamiféle érzelmeskedés, de most egyre inkább az mozgatja a fantáziámat, hogy mi jó ebben. Meg szeretném érteni az embereket és a démonokat. Mi jár abban a pirinyóméretű csökött agyukban, amikor úgy döntenek, hogy nyáladzanak egymással, meg ajándékokat vesznek egymásnak, összebújnak és csillagokat néznek, vagy a rosseb tudja! Sose olvastam semmi ilyesmit, az pedig, hogy hozzá kellene nyúlnom egy mocskos modern technológiával egyenértékű TVkészülékhez egyenesen egyenlő azzal, hogy főbelövöm magam! A filmek teljes mértékben kizárva, s ehhez tartom magam ameddig itt vagyok. Ergo örökre. A pokolnál lejjebb úgy sincs. Néha viszont elgondolkodom azon is, hogyha lenne, az alsó szinteket taposnám. Nem szeretnék egoista lenni, de jóval többre tartom magam a pornépnél. Az egyik egy szégyentelen tevékenységek központjában dolgozó férfi, aki nőnek érzi magát. Miféle undorító dolog visz rá erre bárkit is? Természetesen nőnek férfi a párja, férfinak pedig nő! Mocskos brigád. Aztán ottvan a drága bárpultos, aki egy kis mellékes jövedelemért egy csettintésre nekem adta azt az értéktelen lelkét. Kicsit sem vicces, nemde? Van még az a nyálkás csúszómászó figura, aki annyira sem méltat, hogy megjegyezzem a nevét. Életcélja, hogy valami baromságot építsen, amivel majd feljuthat a Mennybe, mert állítása szerint olyan magasra ki fogja tudni lőni magát. Nem mondom, hogy nem nevettem ezen fél órán keresztül. Aztán a hercegnő kicsi barátnője. Undorítóan nyálasak mindketten, amikor enyelegnek, de természetesen tisztelettudó úrfi lévén egy rossz szavam nem lehet a nőkre. Milyen fából faragtak volna, ha a fizikailag gyengébb nemet illetlen kifejezésekkel illetném? Tény, hogy feleslegesnek látom az egészet, de talán még az a kettő van a legmagasabb színvonalon. Lényegében ez az egész hotel egy nevetséges kabaré, s azért pocsékolom erre az úgy is örökkön örökké tartó időmet, mert szeretek nevetni és mások kudarcát végignézni, hogy aztán majd ebből is az én hipotézisem jöjjön ki győztesként. Említettem korábban, hogy az örökké képletes, nem létező fogalom. Az itt tartózkodásom ideje az egyetlen kivétel ezalól. 

Fintorogva lenyomtam a kávégép bekapcsoló gombját, majd a szokásos önarcképes bögrémbe engedtem a gőzölgő fekete folyadékot. Készültem volna helyet foglalni a szokásos helyemen, az étkezőasztal jobb csücskében, de legnagyobb meglepetésemre valaki már magáévá tette azt a helyet. 

- Felség, elnézését kérem, de kibaszottul útban van - vigyorogtam a képébe az italommal a kezemben. 

- Mondok valamit neked, szarvas. Kibaszottul nem érdekel. Ott ülök, ahol akarok, ez az én lányom hotele, ha továbbra is eme tiszteletlen magatartást titulálod felém, úgy kibaszatlak innen, mint macskát szarni! - harapott bele a reggeli szendvicsébe.

Megleptek a szavai. Tőlem általában mindenki tart, nem mernek egy rossz szót sem kinyögni. Valamit azért elértem már a pokolban, ne is haragudjon. Pont egy ilyen törpe fogja megmondani, mit tegyek.