Together again /Vkook/

26. rész

Taehyung pov:

A szerelmesen eltöltött éjszakánk után, melyen szerelmünk végre testileg is kiteljesedett, fenekemet kissé fájlalva, de boldogan ébredtem fel szerelmemhez bújva.

Legalábbis ezt hittem.

Helyette mozgolódásra ébredtem és mire fel tudtam fogni mi történik körülöttem, már csak a testétől meleg lepedőt találtam magam mellett. Amikor pedig megfordultam, már csak szobám ajtajának csukódását láttam.

Amikor el jutott tudatomig mit történt, gyorsan felkeltem ágyamból, már amennyire fájó alfelem engedte és bicegve kisétáltam a szobámból. Jungkook éppen akkor ért a lépcső aljára.

-Jungkook!- szóltam utána.
-Kook!- próbálkoztam újra, de nem állt meg, vissza se fordult, csak ki sietett a házból.

Én is utána iramodtam, de így is csak akkor értem ki, amikor már készült beszállni egy fekete, drágának tűnő autóba. Csak most vettem észre milyen ruhákat visel. Fehér ing, fekete nyakkendővel, öltönnyel és öltönynadrággal.

-Jungkook!- szóltam utána újra, mire már megállt mozdulataiban és vissza nézett rám.

-Taehyung, mit csinálsz itt kint?- kérdezte, feszülten nézve rám ízlésesen beállított fürtjei alól.

-Én mit csinálok itt? Inkább te mit csinálsz? Mi ez a ruha? És az autó? Hova mész?- soroltam kérdéseimet.

-El.- válaszolt röviden.

-Hova el? Olyan jól voltunk tegnap, azt hittem ma együtt, ölelkezve ébredünk fel, erre pedig arra kell kelnem, ahogy éppen elhagyod a szobámat. Ha valami dolgod van, miért nem szóltál?- kérdeztem.

-Mert sokáig fog tartani. Nem jövök vissza.- mondta.

-Mi? Hogy érted? Meddig nem jössz vissza?- kérdeztem újra.

-Soha, Taehyung. Soha sem.- válaszolt szigorú hangnemben.

-De hát... Miért? Nem voltam elég jó az ágyban? Jobb leszek, ígérem, j-jobban fog m-menni. V-vagy...- beszéltem, a végére elsírva magam.

-Nem Taehyung!- vágott közbe határozottan.
-Nem volt veled baj, nem erről van szó.- fejezte be.

- A-akkor? N-nem é-ertem J-jungkook, t-tegnap o-olyan jól e-elvoltunk. Azt m-mondtad sz-szeretsz, mi t-történt?- sírtam.

-Nem igaz. Már nem szeretlek.- válaszolt hidegen.

- M-mi?- kérdeztem. Nem akartam hinni a fülemnek.

-Már nem szeretlek. Sajnálom.- ismételte és beült az autóba.

- V-várj, Jungkook, beszéljünk!- akartam utána nyúlni, de becsapta az ajtót, a jármű pedig elindult.
- J-jungkook...- suttogtam megtörten és a földre rogytam.

Ordítottam, hangosan sírtam. Nem féltem kiengedni az érzéseimet, hisz már senki se volt ott velem. Csak én és az összetört szívem darabkái.

Elhagyott.

~VÉGE~

____________________

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott elhozni ezt a részt, ilyen rövid lett és így ért véget.

Köszönöm, azoknak akik elolvasták ezt a könyvetem, hosszabb utószót és epilógust viszont még nem írok, mivel várható egy második évad ha elég érdeklődő lesz iránta. Ezért kérlek titeket, hogy ha szívesen olvasnátok folytatást, jelezzétek kommentben és nemsokára hozom hozzá a prológust. Ha pedig nem érdekelne titeket, az epilógust fogom hozni és a hosszabb utószót.

További szép napot!💜