Together again /Vkook/

24. rész

-De hova megyünk?- kérdezte meg Taehyung már ezredjére. Ma elviszem randizni. Elmondtam neki, hogy meglepetés hova megyünk, de így is végig kérdezte az utat.

-Mindjárt megtudod. Csak várj még egy kicsit.- válaszoltam neki ugyanazt Mint eddig is.

Durcásan elfordult az ablak felé, amin muszáj volt nevetnem kicsit. De talán mégse kellett volna. A kezeit is összefonta mellkasa előtt, jelezve, hogy most már teljesen "haragszik", így inkább csendben maradtam.

Nem sokára valóban megérkeztünk randink első helyszínére. Mivel tél van, gondoltam el hozom korcsolyázni.

Leparkoltam az autót a jégpálya közelében és kiszálltam, majd az ő oldalára sietve neki is segítettem. Volna, ha nem dönt úgy, hogy megvárja amíg kinyitom az ajtót és magától kiszáll.

-Naaa, Kicsiiiim. Sajnálom, hogy nem mondtam el. Édeseeeem. Bocsánat, hogy nevettem, de olyan aranyos voltál. Babyyyy. Életeeem. Szerelmem. Kérlek.- próbáltam aranyosan viselkedni, háturlól átölelve és apró puszikat nyomva arcára és nyakára, mellyel sikerült kuncogásra bírnom.

- Ne nevess ki újra!- mutatott rám fenyegetően.

-Soha.- ráztam meg a fejem, mire elmosolyodott és a pálya felé fordult, ezúttal még is nézve hova jöttünk.

-Nem igazán tudok korcsolyázni..- rágcsálta alsó ajkát szégyenlősen. Ujjammal óvatosan érintve ajkát húztam ki fogai közül, majd megpuszlitam.

- Akkor most megtanulsz.- mosolyogtam rá és a pálya irányába húztam.

Szándékosan olyan időpontot választottam, amikor nincs sok ember, hogy a lehető legnyugodtabban élvezhessük egymás társaságát.

Oda mentünk a korcsolya kölcsönzőhöz, ahol kiadták nekünk járgányainkat és miután felvettük őket, vagyis inkább én adtam fel mindkettőnkre, már mentünk is a jégre.

-Biztosan jó ötlet ez?- kérdezte Taehyung kissé félve.

-Biztosan. Élvezni fogod, hidd el. Itt vagyok és vigyázok rád.- nyugtattam meg. Rám mosolygott és megfogta mindkét kezem.

Ráálltunk a jégre, majd lassan, óvatosan siklottunk rajta. Én hátrafelé, Taehyung pedig a kezemet fogva.

-Ne csak hagyd, hogy húzzalak Kicsim. Így nem tanulod meg.- mosolyogtam rá.

-De már rég volt, nem tudom hogy kell.- nézett rám mintha egy elveszett kisgyerek lenne. Erre megálltam és őt is megállítottam.

- Nézd, így mozgasd a lábad. Egyszer az egyik, utána a másik.- mutatta meg neki, majd hagytam, hogy ő is megpróbálja. Kicsit megijedt amikor el is indult, de megállítottam és egyébként jól ment neki.
-Oké. Fontos, hogy ne vidd túlságosan hátra a súlyod. Hajlítsd be kicsit a térdeid és hajolj kicsit előre.- adtam a további utasításokat, majd segítettem neki megfelelően beállni.
-Szuper. Akkor most elindulunk.- csúsztam megint elé, majd megfogva kezeit indultunk el lassan. Egy kör után boldogan mosolygott rám és ugrott a nyakamba, így mindketten elestünk.

-Bocsi.- mondta és próbált gyorsan felállni, de vissza csúszott rám.

-Semmi baj. Gyere, segítek.- kuncogtam és felültem.
-A korcsolyádnak van egy recés része, ami stabilan megtart. Az legyen a jégen és nyomd fel magad. Így.- mutattam meg neki és már álltam is, majd neki is segítettem.

-Folytatjuk még?- kérdezte izgatottan.

Együtt mentünk még pár kört, majd már egyedül is nagyon ügyes volt, így bár a közelben maradtam vigyázni rá, már nem tartottam.

-Most megyünk a második helyszínre.- jelentettem ki, amikor kissé fáradtan leadtuk a korcsolyákat.

Nem volt olyan messze a hely, így gyalog érkeztünk meg. A karácsonyi vásár. Mivel kis városban vagyunk, a vásár se volt olyan nagy, de ettől még tökéletesen átadta a karácsonyi hangulatot, sőt még meghittebb is volt az óriási méret és embertömeg nélkül.

Éppen Karácsony előtt pár nappal kell itt hagynom páromat, szóval előre megjárom vele a vásárt és oda adom az ajándékát.

-Ihatunk forrócsokit?- mosolygott gyermekien.

-Persze. Eszünk mézeskalácsot is?- szorítottam meg kezét és elindultunk egy ital árus felé.

-Igeeeeen. Majd ugye mi is sütünk?- ugrált izgatottan.

-Persze. Mi lenne ha holnap csinálnánk?- mosolyogtam aranyosságán. Kérdésemre egy bólintással válaszolt, majd sorra kerülve az árusnál kértük ki italainkat.

Elkezdtük körbejárni a vásárt, minden árus termékeit alaposan megvizsgálva. Taehyung kicsit tovább elidőzött egy zenedoboz mellett, de végül tovább mentünk. Már meg van számára az ajándékom, de ez is belefér.

Amikor megállt a fellépő gyerekeket nézni, újabb italok vásárlására hivatkozva visszamentem az árushoz és megvettem neki a dobozt. Valóban szép volt. Majd szavamat tartva, újabb két pohár forrócsokival tértem vissza hozzá, a kis dobozt minél jobban elrejtve.

Egy ideig még ölelkezve néztük a gyerekeket, majd eldöntve, hogy kezdünk fázni, visszasétáltunk az autóhoz és haza mentünk.

Otthon betakarózva, összebújva, egy-egy bögre teával a kezünkben néztünk klasszikus karácsonyi filmeket, amíg elfáradva össze nem bújtunk az ágyunkban, hogy aludhassunk.

Még 2 nap.