Austin & Én • Rajongóból barátnő

(3) Bling Ring duó

A hotelhez érve Gitta elvezetett a hátsó bejárathoz, amin át a hotelbe bejutottunk. A recepciónál senki sem volt, odament és kikutatta, melyik szoba Austiné. Hosszas várakozás után Gitta megfogta a kezem és a szobához mentünk csendben. Gitta a Bling Rind duó nevet adta ránk.

Odaérve benyitott és berángatott engem is.
Belépve a helységbe férfi parfüm illata csapta meg az orrunkat, de nem igazán zavart minket, beljebb mentünk, egészen a hálószobáig. Ekkor Gitta elkezdett kutatni valami után, nem tudom mi után. Nekem semmi közöm ehhez, én csak kísérem a barátnőmet! Némi idő elteltével Gitta észrevette, hogy nem csinálok semmit, így hát a gardróbhoz parancsolt engem. Ugyan kinyitottam a szekrény ajtaját, ott sem csináltam semmit.
----

Később olyannyira eltelt az idő, hogy mindketten az ajtó nyitódásának hangjára figyeltünk fel. Lefagytunk, nem tudtuk mit tegyünk. Én a gardróbba bújtam el és gyorsan lenémítottam a telefonom, visszaraktam a zsebembe. Megbújva a szekrényben, picit résnyire nyitottam a szekrényajtót, hogy kapjak levegőt és hogy lássam, mi történik. Nem sokkal ezután Austin belépett a hálószobába és meglátva Gittát hívta a biztonsági őrt, aki pillanatok alatt ott termett és megmotozta a barátnőmet, akinél csak egy hotelszobai törölközőt talált és ezután az őr kivezette Gittát a helységből. Egyszersem érzem azt, hogy mellette kellene lennem...hiszen az ő mocskos ötlete volt az egész őrültség.
Ezután Austin kiment a hálószobából, de én vártam a megfelelő alkalmat, hogy hangtalanul elhagyhassam a búvóhelyem. Öt-hat percet vártam és azután nagyon óvatosan kimásztam a gardróbból, igyekeztem észrevétlen maradni végig, lábujjhegyen lépkedtem. Már a nappali küszöbét léptem át, amikor egy óvatlan pillanatban nem néztem a lábam elé és egy vázát tartó díszasztalban megbotlottam, a váza hangos csattanással tört el a padlón, majd léptek hangját hallottam meg...végül megjelent a helyszínen Austin!
Ott feküdtem a padlón, leblokkolva, szótlanul, félelemmel és ijedtséggel teli szívvel, közben néztem rá.
Reszketett a kezem, mint a nyárfalevél. Austin odalépett hozzám, kinyújtotta a kezét és belékapaszkodva felsegített.

Magamban imádkoztam az életemért, azért, hogy nehogy ugyanaz történjék velem, mint Gittával pár perce. 😣
Azonban, a tekintetében nem látszott semmi arra utaló jel, hogy mérges lenne rám.
Mást véltem látni a tekintetében...egészen mást!
Majd így szólt.
- You! Aren't you the waitress girl I saw in that restaurant days before?
(Te! Nem te vagy az a pincérlány, akit napokkal korábban láttam abban az étteremben?)
Értettem, amit mondott nekem, de egy ideig nem tudtam megszólalni a félelemtől.
Végül megeredt a nyelvem.
- Yeah. I'm that the waitress girl! 😔
(Igen. Én vagyok az a pincérlány!) - vallottam be.
- What are you doing here? How did you get into my hotel room?
(Mit keresel itt? Hogy jutottál be a hotelszobámba?)
Erre a szemeimben elkezdtek gyűlni a könnyek, sírásra görbült a szám és megöleltem őt, eltörött nálam a mécses. Folyamatosan kértem a bocsánatát, hogy ne haragudjon rám. Kicsivel ezután Austin visszaölelt.