Erősség vagy gyávaság

III.rész: Alex

Felérve a penthouse lakásomba levettem a zakómat és meglazítottam a nyakkendőmet és lehuppantam a kanapémra. Nem sokkal később nyílt a lift ajtaja és a nagy hangú haverom, Wasilij lépett be a lakásba.

-Remélem jó hírekkel érkeztél barátom. -Mondtam neki anélkül, hogy ránéztem volna. Helyette töltöttem magamnak egy pohár whiskyt.

-Ha arra gondolsz, hogy haladtam-e a nyomozással...igen, haladtam vele. Sőt! Remélem van egy szép öltönyöd, pénteken bálba megyünk.

A felvont szemöldökömet látva folytatta:

-Ott lesz lehetőségünk New York elitjével vegyülni és mélyre ásni a gazdagok mocskos, kis világában is.

-Ne felejtsd el, hogy mi is gazdagok vagyunk és ugyanilyen világból jöttünk. -Nem válaszolt csak megforgatta szemeit, majd töltött magának is egy pohár italt.

Péntek este Wasilij és James Rockfield -a másik bizalmasom- öltönyben jelentek meg a lakásomban, majd a sofőrünk elvitt minket a meghívókban szereplő címre. A helyszín egy városon kívüli, letisztult kúria volt. Mindenféle luxusautó állt az épület mellett kialakított parkolóban.

A jobbomon a két barátommal sétáltam be a kúriába, ahol rengeteg álarcot viselő gazdag, képmutató ember fogadott.

-Szerintem váljunk szét. -Javasolta James, ahogy megveregette a vállam.

Próbáltam elvegyülni a tömegben és megtalálni azt a személyt, aki mindenről tud, ami New York-ban történik, de valami a lábamnak szaladt. Ahogy lepillantottam egy szőke hajú, kék szemű, szeplős kislányt láttam a földön ülni. Sötétkék, hercegnős ruhája felfogta az esést, mert nem sírt, de megszeppenve pillantott fel rám és kért bocsánatot:

-B-bocsánat...-Söpörte ki arcából a haját. Kinyújtottam felé a kezem, hogy felsegítsem.

-Én kérek bocsánatot, hogy az útjában álltam, kisasszony. -Amint ezt kimondtam egy valahonnan nagyon ismerős, negyvenes, elegáns nő jelent meg és gyengéden megszidta a kislányt:

-Stella, mondtam, hogy ne szaladj el. Remélem nem csinált semmi rosszat. -Nézett rám a nő.

-A kisasszony semmi rosszat nem csinált, én viszont az útját álltam. -Mosolyogtam a kislányra.

-Látom ért a gyerekek nyelvén. Egyébként Arianna Torossi. -Nyújtotta kezét. Torossi... . Miért ilyen ismerős ez a név?

-Alexej Markov. -Fogadtam el jobbját.- Ha szabad megjegyeznem maga és a lánya nagyon bűbájosan festenek ma este, ezen a fenséges partin, amit, ha jól tudom a maga alapítványa rendezett.

-Látom valaki igen tájékozott. -Biccentett elismerően.- És köszönjük. Ha gondolja csatlakozzon hozzánk.

-Megtiszteltetés lenne, de nem akarok zavarni. Biztos rengeteg fontos ember van itt.

-Az lehet, de egyikük sem bánik így a lányommal, mint maga, aki egy idegen számára. Na jöjjön! -ragadta meg a karom. -És mivel foglalkozik Alexej?

-Szólítson csak Alex-nek és van egy jogi és építészmérnöki diplomám is, de van egy saját cégem is.

-Akkor maga lesz az én emberem. Ki akarom bővíteni a házunkat egy üvegházzal és...-Mondta a nő, de nem tudta befejezni, mert oda értünk egy fiatal sráchoz és egy lányhoz.- Alex, hadd mutassam be a legidősebb gyermekem, Adam-et és ő itt az unókahúgom, Charlotte. -Kezet fogtam mindkettőjükkel, bemutatkoztam majd csak hallgattam a beszélgetésüket.- Fiam, hol van a húgod és az apád?

-Apának volt egy fontos hívása a nagypapival, a húgomat meg utoljára a parkolóban láttam.

Amint ezt kimondta kintről egy hatalmas robbanást hallottunk. Mindenki pánikolni kezdett, a kislány mellettem pedig annyira félt, hogy a lábamat átölelve várta, hogy csillapodjon a pánik. Egy férfi állt fel a színpadra és kérte a vendégeket, hogy nyugodjanak meg és élvezzék az est hátralévő részét. Magas, erős és jó kiállású, idősebb férfi volt arcán hosszabb borosta pihent és elegáns öltönyt viselt. Miután sikerül megnyugtatni a tömeget a férfi csatlakozott hozzánk.

-Drágám, ő itt Alexej.- Mondta Arianna, ahogy a férfiba karolt.- Alex, ő itt a férjem Damian.

-Nagyon örvendek uram! A felesége igazán elragadó személy.

-Nekem mondja? De ne higgyen a szemének, otthon egy igazi sárkány tud lenni.

-Nagyon vicces. Inkább azt mondd meg, hogy láttad-e Hazelt?

-Persze, hogy láttam...-Mondta ingerülten.

-Ugye nem csinált bajt?

-Kérdezd meg tőle. -Biccentett az ajtó felé, ahol megláttam őt.

Még így álarc alatt is megismerem. Dús ajkain most a ruhájával megegyező színű vörös rúzs pompázik. Kecses léptekkel közelít felém és a családja felé. Már csak pár méter választ el minket és mikor gyönyörű íriszei megpillantottak engem szája széles és ravasz mosolyra húzódtak.

Mielőtt ideért volna én illedelmesen bocsánatot kértem a többiektől, majd eltüntem a tömegben. A teraszon szívtam el egy cigit, mikor is valaki csatlakozott hozzám a hűvös őszi éjszakába.

-Tudja Mr. Markov, nem illik csak úgy lelépni, mikor meglát egy ismerőst. -Mondta szurkálódva a lány, mire horkantottam egyet.

-Magát sem állította meg az illem a minap, mikor beleszólt a rejtvényemben Mrs. Torossi. -Fordultam felé egy amolyan "Most meg vagy!" mosollyal.
Annyira zavarta, hogy tudom a nevét, hogy elfordult és a parkolót figyelte.

-Micsoda veszteség ezért a szép Lamborghini-ért.

-Maga volt nem igaz? -Nem válaszolt.- Miért csinálta?

-Miért kéne bármiféle indok, ahhoz, hogy valaki felrobbantson egy kocsit? -Fordult felém felháborodottan és sértetten.

-Nem is kell, de ahhoz, hogy egy ilyen fontos eseményen egy üzletember kocsiját robbantsa fel egy befolyásos családból származó lány ahhoz már kell némi magyarázat, hogy teljes legyen a kép.

Sóhajtott egyet, majd megfordult és hátát a hideg korlátnak vetette és a hatalmas ablakon bámult befele.

-Ez az egész olyan mint egy cirkusz. Nézze csak meg Mr. Markov!- Én is az ablak felé fordultam, de fél szemmel a lányt figyeltem.- Az apám a porond mester és ez a rengeteg ember meg a közönség. Az itt lévő vendégek többsége kétszínű, romlott ember, akik azt hiszik, hogy pénzzel mindent meg lehet oldani.

-Mit tett a kocsi tulajdonosa? Bántotta magát? -Értetlenkedve fordult felém.

–És, ha igen? Mit érdekli magát?

-Tudja Hazel, én is rühellem a romlott embereket. Főleg azokat, akik nőkre emelik a mocskos kezűket. -Néztem rá komoly tekintettel és szorítottam ökölbe a kezem, amit Hazel észre is vett még sem ijedt meg sőt, közelebb lépett. A fülemhez hajolt, hogy súgjon valamit. Lehelete perzselő tűzként hatott hideg bőrömre.

-Vigyázzon magára Mr. markov. Még találkozunk. -Azzal hátat fordított nekem, majd mint, aki nem is volt valódi eltűnt az éjszakában.

.......................................

2024.11.10.
Sziasztok! Itt a várt következő rész. Remélem tetszeni fog. Várom a véleményeket.😇🥰
Puszi, Dolli❤️