Nem tudtam megszólalni. Mintha egy óriási súly nehezedett volna rám, és egyre mélyebbre nyomott volna, míg végül csak a sötét, elviselhetetlen csend maradt körülöttem. A szám zsibbadt, mintha nem is az enyém lenne, és képtelen voltam bármilyen hangot kiadni. Miért nem láttam meg, ami egyértelmű volt? Mikor váltam én a Föld legnagyobb bolondjává? Miért hagytam, hogy elteljen annyi idő, míg fel nem ébredtem erre a valóságra?
Fuldokoltam. A levegő mintha ellenségem lett volna, és nem akarta engedni, hogy a tüdőmbe jusson. A mellkasomban egy súlyos, tőrdöfésnyi fájdalom feszítette meg minden lélegzetvételemet. A világ körülöttem olyan távolinak tűnt, mintha egy másik dimenzióba csúsztam volna, ahol én már nem számítottam, a hangja eltompult és már csak a szája mozgását láttam. Szemöldöke dühösen összefeszült, mintha az, ami most történik, minden csakis az én hibám lenne.
Miután elmondta, amit akart, hátat fordított. Arra, amit én gondolok erről az egészről már nem is volt kíváncsi. Lezárta ennyivel az elmúlt három évet.
1.
Mélyet szippantottam a sós levegőből, amely a hatalmas ablakokon keresztül áradt be, keveredve az étkezőben terjengő illatokkal. Az egész táj, az illatok, a hűvös fuvallat, megnyugtatott, szétáradt bennem, miközben a tenger morajlása tompán csendült a háttérben.
Hajnalban érkeztem a La Perla di Sardegna-ba. A fáradtság mélyre húzott, szinte fel sem fogtam a körülöttem lévő csodát. Évek óta vágytam ide, és most, itt vagyok. Az volt a tervem, hogy majd egyszer Luke-al érkezünk, ha végre elég bátor lesz, hogy felvállalja a kapcsolatunk. De persze nem tette.
Az italom hideg frissessége egy pillanatra enyhítette a keserű ízt a számban, amit a fájdalmas emlék okozott.
„Tedd túl magad rajta, Adam!" - ismételgettem magamban, ahogyan már milliószor. Elhagytak.
„Hogyan juthattunk idáig?"
Nem voltam felkészülve, hogy így történjen.
A düh újra felébredt bennem, a szívem vadul dobogni kezdett, egy kicsit megnyugtatva, hogy még mindig egyben van. Azt hittem egy hónapja apró darabjaira hullott.
„Elég legyen!" - korholtam magam újra. Itt vagyok.
Itt, a Földközi- tenger partján. Elém tárulnak a fehér homok között égig nyúló pálmafák és a végtelen tenger. Miért ne élvezhetném a pillanatot?
De az agyam csak játszott velem. Luke nevetése egyre hangosabbá vált a fejemben.
A karom elernyedt, és úgy éreztem, hogy minden elvész. Luke hangja nem a képzeletem szüleménye. Valóban ott volt. A terem másik végén, háttal nekem. És bármennyire próbáltam volna nem észrevenni, az ismerős hangot könnyedén felismerhettem volna bárhol.
Mintha egy vödör hideg vízzel öntöttek volna nyakon. A pánik minden porcikámat átjárta, menekülni akartam, el akartam tűnni innen, mielőtt észrevenne.
„Mi a fene... miért van itt?" - morogtam magamban, miközben felpattantam, kijárat után kutatva.
Ahogy megpördültem, egy csésze kávé tálcája csapódott belém, a forró ital, égő nyomot hagyott a mellkasomon. A fájdalom azonnal rám nehezedett, de az elérhetetlen menekülés iránti vágy sokkal erősebb volt.
- Bocsánat! - mondtam, a zavarodott pincérnek, aki a rongyával igyekezett letörölni a foltot, de én eltaszítottam.
Luke irányába pillantottam. A tekintetünk összefonódott, ő pedig azzal a ráncolt szemöldökkel mért végig, amit jól ismertem.
VOUS LISEZ
Mielőtt újrakezdtem (BL novella 🏳️🌈)
Roman d'amourAdam régóta tervezett utazásra indul, hogy maga mögött hagyja a múltját. De van, ami elől nem lehet elfutni. Azonban egy váratlan találkozás és egy varázslatos éjszaka új irányt ad az életének - még mielőtt újrakezdené.
