Gondolatok Tárháza

Határeset - vers

~ Határeset ~

Sötétség. Mély. Hideg. Nehéz. Lehúz. Szavak. Nem. Mondatok. Pont.
Ember. Érzés. Furcsa. Mintha. Távírót. Használnék. Pont.
Zaj. Hangos. Gondolat. Beterít. Lenyom. Elnyel. Sötét. Pont.
Kiút. Keres. Merre. Nincs. Pont.
Vihar. Hangos. Ordít. Fáj. Pont.
Veszít. Elmegy. Elhagy. Világ. Súly. Pont.
Egyedül. Nincs. Más. Pont.
Ha az emberi elme sötétbe borul, mi az ami irányítja a testem?
Az agyam? De hisz már nem tiszta, nem ép, vagy csak hangos.
A lelkem? Túl sok a seb, nem érzem már merre van.

Ki vagy te?
Ki vagyok én?
Egy selejt.
Egy szív.
Egy hang.
Egy kéz.
Egy gép.
Egy arc.
Egy tény.
Egy szín.
Csak álom.

Álmodom az életem.
Menekülök.
Félek.
Futok. Rohanok. De állok.
Hol vagyok?
Hol a világ?
Merre tartok?
Merre van az oda és a vissza?
Miért szólnak a harangok?
Játszd el a szívem dalát.
De melyiket?
Hol az igaz?
És a hamis?
Tán a világ is csak torz kép.
Vagy én vagyok bolond.
Vagy egyedüli épelméjű.
Sok a kudarc.
Sok a köny.
De kevés a szó.

Keveset beszélek igazi dolgokról.
A nevetés szép de fájdalom szítja.
A lelkem mélyén szavaim kulcsra zárva.
Várok egy világot.
Egy kósza szellőt mi megérint.
Mert a világ szép s az élet is.
De én csak árny vagyok.
Kiből ellopták a holnapot.
De elment a tegnap is, a ma meg nem marad.
Nyisd ki a szíved itt a tavasz.
Tavasz de hisz tél se volt.
Álom ami rég elmúlt s valóra nem válik mert elszállt a széllel.
Hát várok. Egy jobb holnapot s szebb jövőt is.
De egy szebb szívet és egy szeretettelibb világot.
Hol a félelem a világból eltűnik.
Vagy nem is volt.
Csak én hittem el s hirtelen igaz volt.
Az értelem és a félelem, nyomul rég nem követem.
Ne keresd csak tedd s hidd a jót, míg szíved rózsát terem.
Majd eljön a tövis is, s körbeölel.
De addig hidd, a jó nem múlik el.