Halálos vonzalom [Binchan]

Prológus

-Changbin szemszöge-

Ahogy az eső zuhog, és mossa a vért a kezeimről, rettentő jó érzés fog el. A szakadó eső hangja elnyomja az alvilági város zajaiból csak egy keveset. Átlépem áldozatom testét, akit nemrégiben öltem meg, majd egy széles vigyorral hagyom el a sötét sikátort, mintha semmi sem történt volna. Az éjszaka egyre sötétebbé válik, ahogy előre haladok, a hideg eső pedig végigfut a kabátomon. A telefon megszólal, a kijelzőn Minho neve villog. Felveszem, és a készüléket a fülemhez emelem.

- Végeztél vele? - kérdezi, a hangja monoton, mint mindig.

- Persze. Ki a következő? - kérdezem, már előre tudva, hogy a válasz mindig ugyanaz.

- Ismerős neked a Bang Chan név?-hallom barátom hangját, és az arcomra egy feszültebb mosolyt csal.

- Igen. Eléggé. - Mondom komoran, ahogy a válasz kicsúszik a torkomon, és érzem, hogy valami hideg fut végig a gerincemen.

- Na, akkor ő lesz a következő. Hajrá!-mondja Minho, majd gyorsan kinyomja. Nagyot sóhajtok, és elrakom a telefont. Egy újabb áldozat vár rám. Egy újabb ember, akit el kell tüntetnem. Mi más lenne a dolgom? A bérgyilkosok élete nem éppen szép, de nem is unalmas. És az én életem sem különbözik ettől. A percjeid megvannak számlálva, Bang Chan. De vajon mi rejlik a férfi mögött? És miért érzem azt, hogy ez most más lesz, mint a többi?

-Chan szemszöge-

A dolgozószobámban ülök, és a szobát betöltő sötétség közepette mélyen elmerülök a gondolataimban. Az a szörnyű este, amikor a családom a szemem láttára halt meg... Az emlék még mindig éles, mint egy tőr. Még mindig érzem a tehetetlenséget és a kétségbeesést, amit akkor éreztem, amikor egy hároméves kisfiúként mindenkit elveszítettem. A fájdalom azóta is velem van, de megtanultam kezelni. Az évek alatt apám emberei kiképeztek engem, és olyan férfivá formáltak, aki most ezen a helyen ül. Maffiafőnök lettem, és mindent irányítok, ami ebben a világban fontos.

De a kérdés mindig ott van a fejemben. Miért? Miért történt mindez velem? Miért kellett mindennek így alakulnia?

A szoba sötétjében elgondolkodva, egy pillanatra úgy érzem, mintha a múlt minden fájdalma hirtelen feléledne bennem, és megpróbálna elnyelni. De egy ismerős érzés tér vissza: a hatalom és a félelem uralma. Én irányítok. És senki sem érhet el engem.

Az éjszaka halk zajaiból egy apró pillanatnyi megszakítást érzek. A telefon halkan rezeg az asztalon. Egy pillanatra habozok, de aztán felkapom, és Hyunjin nevét látom a képernyőn. Válaszolok.

- Chan - szólal meg a hang a túloldalról -, van valami, amit tudnod kell...

-Igen?-kérdeztem feszülten.

- Egy újabb célpont vagy...egy bérgyilkos keres téged....-egy pillanatra megfagyok. A hang, amit Hyunjin most használ, azonnal figyelmeztet. Valami nincs rendben.

- Miért? - kérdezem, próbálva higgadt maradni. - Milyen bérgyilkos?

- Seo Changbin. - válaszolja, és a neve olyan éles fájdalomként cseng a füleimben, mintha egy tőr hatolt volna a szívembe. - Ő az, akiről beszélek. Az egyik legjobb a szakmában.-a levegő hirtelen hidegebbé válik körülöttem. Changbin... A neve ismerősen cseng, de eddig csak pletykákból hallottam róla. Egy sötét alak, aki mindig egy lépéssel előrébb jár. Egy olyan gyilkos, aki a legvérmesebb bűnözőkkel is elbánik, és aki soha nem hagy nyomot. Mégis, ahogy most visszagondolok, egy furcsa érzés kúszik fel bennem, mintha valami mást is tudnék róla... valamit, ami túl van a munkáján.

- Miért engem akar? - kérdezem, próbálva magamra erőltetni a hidegvért.

- Mert... valaki azt mondta neki, hogy te vagy az, aki őt elpusztíthatja. Azt mondják, hogy te vagy a legnagyobb fenyegetés a világunkban, Chan. És most valószínűleg azon dolgozik, hogy kiiktasson téged.-válaszolta Hyunjin. A szívem egy ütemet kihagy, de az arcom nem rezdül.

- Készülj fel rá. - mondja Hyunjin.-Biztosra veheted, hogy jönni fog.-leteszem a telefont, és hosszú percekig mozdulatlanul ülök. Az eső egyre jobban zuhog, és az ablakon keresztül minden egyes csepp úgy tűnik, mintha a világomra csapódna. Az érzés, hogy valaki ott van, hogy követ, hogy figyel... Meglepettség és feszültség keveredik bennem.

Egy bérgyilkos, aki engem akar? Vagy talán valami több van itt?

A kérdések zúgnak a fejemben, és egyre inkább úgy érzem, hogy valami sötét erő húzódik a háttérben, amit még nem értek. Talán én is csak egy áldozat vagyok ebben a játékban.
De egyet biztosan tudok: nem fogom hagyni, hogy bárki elpusztítson engem. Még ha egy olyan férfi is, mint Seo Changbin.

A tervem már kész. És ha ő rám tör, hát szembenézek vele.