Tessék?

1.

-Tessék..?

-Figyeljen rám, maga idióta.-morogja idegesen az orra alatt a rendőr-Börtönben van, elkaptuk, érti? Élete végéig itt lesz.-húzza egy kisebb gúnyos mosolyra száját.

A megbilincselt csak kuncog egyet a másikon, hisz annyira szürreális neki az egész. Három órája még otthonában volt a pincéjében és kedvére kínozta a fogvatartott fiúcskáját, azonban más irányt vettek a dolgok.

Talán akkor érezte igazán hogy élete jó volt, mikor lement a szőke hajú, fiatal jogászhoz. Beszélgetett vele, míg az csak remegve hallgatta minden szavát és meg se mert moccanni. Ő sem gondolta hogy élete ilyen irányba fog menni. Főleg nem akkor, mikor könyörgött azért, hogy Jungkook végre ölje meg.

-Mi olyan vicces?-ismét egy kis düh fut át a nyomozó arcán. A korával már csak ez járt, a komorság és a düh.

-Maga.-megmutatja fogát mosolyával az elfogott és tovább húzza agyát az idősebbnek.

Az ötvenes éveiben járó férfi feláll és a másik elé lép. Alvás hiányában és idegrendszere gyengesége miatt hirtelen húz be egyet a még ülő gyilkosnak.

Annak oldalra fordul feje az ütés miatt, de arcáról nem mosódik le vigyora. Élvezte, ha húzhatta valakinek az agyát és most ezt el is érte.

-Pszichopata.-fröcsögi neki a szavakat undorodva, de a fekete hajú csak lenyalja szájáról a vért, ami akkor szakadt fel mikor megütötte.

Valljuk be, Jungkook tényleg nem volt normális. Viszont ez nem hatalmazhatta fel arra, hogy embereket öljön. Huszonhét éves és már börtönben van. A szülei most biztos agyonverték volna, de azt sem tudta hol vannak. Vagy az utcán vagy egy hajléktalan szállón. Rohadt drogosok.

Mások elmeroggyantnak, pszichopatának mondanák, hisz személyisége igen hasonlít ezekre. Mégsem ez volt a megfelelője. Elméje igenis komplikált volt, iq-ja az átlagnál is nagyobb volt. Ezek ellenére sem vették komolyan, hisz ő csak egy "félnótás".

Skizofrén. Talán annak lehetett a legjobban nevezni, néha még ő sem tudta ki valójában. Sokszor volt már krízis helyzetben, betegsége miatt számtalanszor akart leugrani egy hídról vagy elvágni a saját torkát. Volt hogy egy hétig nem jött ki házából. Szobájában feküdt a sötétségben és bámulta a plafont.

Aztán megtudta mi az, ami miatt nem érzi magát letörtnek. Hagyta hogy gondolatai mélyebbre ássanak és olyanokra kényszerítsék, amire mások azt mondják undorító.

Nem, ő nem állatokkal kezdte. Imádta őket, így sosem tudott volna nekik ártani. Jobban szerette őket, mint az embereket. Kisebb korában volt is egy kutyája, de minden jónak vége szakad. Az apja megölte, puskával lőtte le szegény Niko-t. Mocskos féreg.

-Minden rendben?-nyitott be egy másik rendőr férfi, mivel a hangok erre késztették.

-Persze.-bólintott egy halvány mosollyal a kolléga és egy pillanatra Jungkookra nézett.

Lett volna értelme szólnia, hogy megütötték? Nem. Senki nem törődött volna ezzel a ténnyel és lehet, még többet kapott volna érte. Ezért ő is bólintott egyet és csendben hallgatta a beszélgetést.

-Leváltanak.-fejezte be mondandóját az ismeretlen egyenruhás és biccentett a másiknak hogy menjen ki vele.

-Remélem nyakon szúrnak bent.-suttogja még búcsúzóul az elfogottnak az ötvenes éveiben járó.

-Magának is további szép napot, biztosúr!-szája sarkában ott bujkál egy mosoly, mire a másiknak grimaszba fordul arca.

Egyedül maradt a helységben és végre levehette magáról azt az átkozott mosolyt. Már kezdett beállni az arca tőle.

Csuklójára tévedt tekintete, amit a fémbilincs fogott közre. Nem tudta mennyi ideje lett volna míg be nem jön valaki hozzá, így nem állt neki eloldozni magát. Nyugodtnak kellett maradnia, kívül és belül is.

Hiába próbált volna elmenekülni, tudták már hogy kicsoda és hol lakik. Az egész város, vagy talán az egész ország megtudta ki ő valójában. Egy fiatal férfi, aki nemrég töltötte huszonhetedik életévét és fejben nem normális.

Mások egy öreg, undorító férfinek gondolták őt, de most hogy lehullt a lepel, mindenki meglepődött. Fekete haja néha-néha szemébe lógott, fülében néhol lógtak az ékszerek, karján pedig egészen egy egybefolyó tetoválás ment végig.

Ha elmentek mellette az emberek az utcán, azt gondolták róla milyen helyes fiatalember, akinek biztos van egy szép barátnője otthon a közös lakásukban.

Ám ez közel sem volt igaz. Kis házban lakott, a város legvégén. Nem szerette a nyüzsgést, így az pont kapóra jött. Az helyes volt, hogy van otthon neki valaki. Viszont az a pincében volt megkötözve és fiú volt, nem egy picsogós lány.

Több hasonló vele egynemű is járt már nála, bár azok sosem kerültek elő. Az utolsó fogvatartott lett volna az egyedüli megmenekült, ha csak Jungkook le nem szúrja az utolsó pillanatban.

Sosem volt nála lány, utálta őket. Folyamat sikítottak és a körmükkel védekeztek. A hajuk mindig útban volt és nehéz volt rajtuk fogást találni. Ezért ment rá a vékony, kisebb fiúkra. Könnyű volt őket megfogni és akár a hajuknál fogva is tudta őket vezetni. Ők nem voltak olyan idegesítőek, mint a lányok.

Hirtelen nyílt ki az ajtó és lépett be rajta egy fiatal, barna hajú férfi. Nem lehetett idősebb Jungkooknál és ezt ő is kiszúrta. Mosolyra húzta ajkait és úgy mérte végig a másikat.

A nyomozó feszengve, de leült a gyilkos elé. Az asztalra helyezte a jegyzetfüzetét és szemezett a fekete hajúval. Belenézett szemeibe, de rögtön megszakította a kontaktust, hisz az úgy próbált belelátni elméjébe mint még soha senki.

-Park nyomozó vagyok, ezentúl én fogom kihallgatni.-hangja kemény akart lenni, de sehogy sem jött össze.

-Nagyon szép az inge, Park nyomozó.-dicséri meg kedvesen a másik, mire az azt sem tudja mit feleljen.

-Mondja, ki volt az első áldozata?-veszi kezébe a tollat, mire a gyilkos csak hátradől székében.

-Maga hány éves?-vonja fel egyik szemöldökét kíváncsian. A nyomozó csak sóhajt egyet és megigazítja gallérját.

-A kérdésre válaszoljon, kérem.-néz rá jelentőségteljesen.

-Már ilyen fiatalokat is felvesznek nyomozónak? Ennyire nincs ember erre a szar munkára? Jól fizet egyáltalán?-hadarja el kérdéseit szarkasztikusan.

-Ha nem válaszol, kénytelenek leszünk más módszerhez folyamodni.-kezd fogyni a türelme a barna hajúnak.

-Elvisznek a vidámparkba?-hangja izgatottá válik egy pillanatra, a másik pedig idegesen fújja ki a levegőt.

Ez ment addig, míg Jungkookot be nem rakták a hófehér szobába egyedül, miután elverték és jeges vizet borítottak rá. Válaszok nélkül maradtak, de ott állt előttük a másnap és egy másik kolléga.

Ne