A Gyémánt
Fojvást cseng a telefon. Malcnak öltözött szörnnyel ragadtam, a tébolyító, fülsüketítő telefoncsengés pedig az őrület révületébe taszít.Nem tartanak itt örökké! Önmagamból kikelve vág átrajtam a félelem, lassan magamra sem ismerek. Hiába m...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Egy sötét szobában ébredtem, fejem alatt párna volt, a hátamat pedig nyomta a kemény ágymatrac. Megprobaltam megmozdítani a kezemet, de egy szoros csomó mereven tartotta az ágykerethez láncolata. Eluralkodott rajtam a pánik, erősen rangattam a karomat, a kötél pedig minnél jobban erőlködtem, annál jobban vágta érzékeny fehér bőröm. Rémülten szétnéztem a szobába, és konstatáltam hogy egy ablakok nélküli helysegbe zárt elrablom.
Próbáltam felidézni mitortent, és hogy kerültem ide, de csak egy rofogesre emlékeztem.
A szoba ajtaja kinyilt, és így egy kevés fény betudodott szűrődni a szoba sűrű feketeségébe. A fénycsíkban feltűnő alag olyan gyorsan lépett be a szobába, es csukta be maga után az ajtót, hogy nem tudtam jobban szemugyre venni. Egyedül csak vaskos rózsaszín bőrét láttam ami miatt különös gondolatom tapadt.
- röff
A vér megfagyott bennem. Mozdulatlanul vártam mit lép elrablom, csak a szökésen járt az agyam.
- Joreggelt, Mrs. Pork! - felismertem a rémisztő mély baritont, amely a valóságban sokkal vonzóbbnak tetsz mint telefonon keresztül. - Jól aludtál?
- Hol van az ájkoszom? - kérdeztem kecsegbeesetten.
Nem láttam az arcát de retorikájában éreztem, hogy meglepődött.
- Nem kapod vissza!
- NE! KÉREM, BÁRMIT MEGTESZEK!
- Bármit? - kérdezte nyilvánvaló hátsószándékkal.
- Akármit...- válaszoltam bizonytalanul.
Az ajtóhoz sétált és a fények felgyúllásából következtettem, a villanykapcsolóval babralt.
A fényben állva az elrablom alakja kirajzolódott előttem. Kerek, gömbölyded hasán feszült a drága ing, sármos arca pedig a disznófeje ellenére meglehetősen vonzó volt. Rózsaszín bőrét a rózsák szirmainak mágikus zuhatagára emlékeztetett, vajon az illata is olyan, mint a rozsanak? - gondoltam
Tudtam félnem kellene, ez az emberimalac elrabolt, és megszállottan követett, de a látványa olyan magával ragadónak bizonyult, hogy minden vele kapcsolatos kétség tova szállt.
Csak ekkor vettem észre, hogy letolt madrágal állt előttem. Farka elől és hátul is kunkorodott. Elkaptam a szemem zavaromban.
- Cumi - suttogta.
- MI AZ ANYÁD?!
- Szakszi!
- Tessék?!
- Cumi! SZOPÁS!
- Phuj, biztos hogy nem!
Hosszan kifújta a levegőt majd rámnézett
-rendben- mondta,majd felhúzta nadrágját.
Övét kicsatolta, kihúzta belőle és kishijján agyon vert vele
-legyél jó kislány legközelleb és nem lesz ilyen. - suttogta, majd kisétált a szobából és egyedül maradtam a szoba nyomasztó sötetjében. Tetszett amit tett, egyszerre volt kemény, de vadul langoló szeme mögött ott csillagott a gyengedseg. Az ájkoszomat nem adta azonban vissza, ezért utáltam a férfit.
